Harangszó, 1943
Kis harangszó
26. oldal. KIS HARANGSZÓ 1943. december 5. Magyar imádság december 6-án. Istenünk, jó Atyánk, Szépen kérünk téged, Áldd meg minden jóval Ezt a magyar népet. Áldd meg hős vezérét, Vitéz Horthy Miklóst, Áldd meg őt mindennel! Hozzád könyörgünk most. Add, rózsa takadjon, Amerre jár máma; S tövistelen legyen Annak minden ága. líj. Vadócz György tanuló. Árva Jóska hazatalál. (Elbeszélés.) Két óra volt. Intézőék ajtaján ebben a pillanatban nyomta meg a csengőt Bagi Gyurka. Az ajtó szinte magától nyílt ki, mintha bizony már várta volna valaki az érkezőt. Úgyis volt. Andris ott állt a verandán és amint meghallotta Gyurka lépteit, máris ugrott az ajtóhoz. — Megjöttem; szerbusz Andris! — hangzott Gyurka mindennapos köszönése. — Vártalak már, szerbusz!—fogadta szeretettel a kis házigazda a vendéget. — Siessünk ma a tanulással, mert valami fontosról szeretnék beszélni veled, Gyurka! Gyurka kérdőn tekintett pajtására, de aztán bólintott; megértette szavak nélkül is, hogy Andrisnak Kerekes Jóskáról lesz mondanivalója. A világos, derűs nappaliban már könyvei mellett ült Anikó, Andris harmadik elemibe járó húga. Éppen egy szorzással vesződött, amikor a fiúk benyitottak s Így csak egy biccentéssel válaszolt Gyurka köszönésére. A két barát a nagy asztalnál helyezkedett el. - Pár perc múlva csak halk zümmögés hallatszott: ... Kilencszer nyolc az hetvenkettő, leírom a kettőt, marad hét... ...Magyarországot félköralakban veszik körül a Kárpátok, amelyek valóságos védőbástyát alkotnak hazánk körül... Anikó egyszer-kétszer odapillantott a fiúkra, látszott rajta, hogy igen nagy beszélhetnékje volna, de aztán csak lenyelte a szót, látva amazok komoly munkáját. A kislány már összecsomagolta könyveit; persze, ő, a „kicsi“ hamarabb végzett tanulnivalójával, mint a nagyok; máskor ilyenkor boldogan szaladt ki, de ma csendesen elővette a tanító nénitől kölcsönkapott könyvet, a „Székely mondákat“ és máris belemerült az olvasásba. Csak akkor rezzent fel, amikor édesanyjuk az uzsonnát hozta: három szelet kenyeret és három szép nagy almát. — Megy-e a tanulás gyerekek? — kérdezte, míg tekintete szeretettel simította végig a három buksi fejecskét, —» Én már régen készen vagyok, édésanyám! — kiáltotta Anikó, — már egy csudaszép mesét,is olvastam Réka királynéról! — Jó, jó, te kis szeles, de ne zavard a nagyokat — szólt az „intéző néni“, látva, hogy a két fiú előtt még ott a nyitott számtanfüzet. — Már mi is végeztünk, édesanyám —- szólt Gyurka és máris a táskába kérditek a könyvek. (Folyt, köv.) Levél kis Pajtásaimhoz. A kis pajtásoknak szívem szereteté- vel küldöm e kis verset: Kis Pajtások e kis lapban Újra írok néktek ... Ebből ugy-e megértitek, Hogy hál’ Isten, élek. Legelőször is köszönöm A sok-sok levelet, Melyek a zord, hideg télbe Hoztak szív-meleget. Köszönöm az imádságot, Mit mondtatok értünk... Lám az Isten meghallgatta: — Sokan hazatértünk. — És, akik a nehéz harcból Nem jöhettek haza, Mindegyik a magyar égnek Egy-egy új csillaga. Ezután is hittel-szívvel Mondjatok hő imát, Hogy az Isten áldja, védje A magyar katonát.
