Harangszó, 1943
Kis harangszó
1943. április 11. KIS HARANGSZÓ 63. oldal. leány. „Hogyne örülnék“ — válaszolt a fiú — „ez a gyermek édesanyánk és édesapánk nyelvén beszél. Most már kezdhetjük keresni a mi nyírfánkat is, meg a csillagot is.“ Bementek a konyhába, ahol barátságosan fogadták őket. A ház népe közrefogta a testvéreket és kérdezgették őket, hogy honnan jöttek. A fiú válaszolt: „Idegen földről jöttünk, hogy megkeressük otthonunkat, de nincs ám más ismertetőjelünk, mint csupán a házunk udvarán álló nyirfa, melynek ágain madarak énekelnek a nap felkeltével s melynek levelein át estefelé egy igen fényes csillag ragyog mindig.“ „Óh ti szegény gyermekek“ — válaszolták aggodalmasan a házban levők. „A földön sok ezer nyirfa van és az égen is sok százezer csillag ragyog. Hogyan volna lehetségse az, hogy megtalálnátok ebben a nagy nyirfatömegben és csillagrengetegben éppen a magatokét, amelyet kerestek?“ A testvérek szinte egyszerre válaszoltak: „Bizony mi megtaláljuk, mert Isten vezet bennünket. Eddig is az ő angyalai kísértek minket a hosszú úton, míg megérkeztünk szülőföldünkre. De hiszen felerészben már otthon is vagyunk.“ „Finnország nagy“ — válaszolták a konyhában levők s közben fejüket csóválták. „De Isten még nagyobb“ — válaszolta a fiú. Azután szépen megköszönték a ház lakóinak a barátságos vendéglátást, majd ismét útnak indultak. Most már nem kellett erdőkben keresni ennivalót, sem nyugvóhelyet, hanem faluról- falura mentek egyik házból a másikba, ahol kaptak enni is, meg nyugvóhelyet is. Bár nagy és kietlen távolságok voltak az egyes házak között és nagy szegénység uralkodott minderihol, j mégis a mindennapi kenyér csak elő- j került, mert mindenki befogadta őket. De a nyírfát, meg a csillagot csak nem találták. A házról-házra való járás köz- j ben megnéztek mindenegyes nyírfát és ! csillagot, de a sokat keresett igazi nyír- ! fa, meg a csillag nem került elő. „0“ — sóhajtott fél a leány — „Finn- i ország olyan igen nagy és mi meg olyan kicsinyek! Sohasem találjuk meg otthonunkat.“ — De a fiú megdorgálta őt s azt mindta: „Hiszel-e Istenben?“ — „Hiszek“ — felelt a leány. — „Akkor azt is tudod“ — folytatta tovább a fiú, hogy nagyobb csodák is történtek már. Mikor a pásztorok Betlehembe mentek, előttük is a csillag ragyogott s az vezette őket. Az a csillag jár mielőttünk is, ha hiszünk.“ „Bizony így van“ — válaszolt a leány szokása szerint testvérének, s örvendő lélekkel folytatták útjukat. (Folytatjuk.) Háborúban. Kinn az orosz földön Dörögnek az ágyúk, Ott van édesapám, Vissza alig várjuk. Vet már édesanyám, Hull a mag kezéből, Mintha istenáldás Hullana az égből. Katona éds'apám Katona a bátyám, őrt állnak valahol... Messze kint a vártán. Én is dolgozom már Édesapám helyett; Isten vezet engem Édesanyám mellett. Harcol édesapám, Jaj!... Szivébe lőttek! Jézus képe volt ott, így őt nem találták. Ha majd béke lesz itt, Együtt száptunk-vetünk... Hallgasd meg imánkat És áldj meg Istenünk. Kovács László IV. o. tan., Kötcse. Ápr. 11. — János 17:6—8. — Így könyörög ae utolsó éjszakán is érettünk. Ápr. 12. — János 17 :9—10. — Milyen nagy ajándéka Istennek, hogy az övéi lehetünk.
