Harangszó, 1943
1943-12-05 / 49. szám
392 HARANGSIÓ 1943 december 5. Viasza a bölcsőhöz ! Ezelőtt kb. 30 esztendővel halálra Ítélték a „falusi“ bölcsőket. Orvosok és képzett bábák keményszavú hadserege irtotta őket s kimondták a bölcsőre a szörnyű ítéletet: Egészségtelen, maradi, el kell pusztulnia! Az orvostudomány féltő szeretettel védeni akarta az anyát és amikor nagyon helyesen megtanította még a falu népét is arra, hogy a gyermeket nem kell állandóan fogni és nem szabad rend- szertelenül szoptatni, akkor igen nagy áldást hintett és sok éjszakai gyermek- hurcolástól mentette meg a szoptatós anyákat. Az Orsz. Anya- és Csecsemővédő Egyesület és annak áldottkezű orvosai megérdemlik anyák seregének köszönő imádságát. De a sok új tanács között van egy, mit egyenesen veszedelmesnek és fajtánk nevelődése szempontjából károsnak tart ma már sok gondolkodó ember: ez pedig a több évezredes gyermekbölcső kiirtása. E sorok az első betűkatonák, amelyek hazánkban megindulnak, hogy visz- szahódítsák fajtánk neveléséhez az ártatlanul kivégzett bölcsők anyai ölét. Keresek orvosokat, akik több tudományos érveléssel és nagyobb hatáskörre! felveszik a harcot az elégetett magyar bölcsőkért. Mert a bölcsőben való nevelés egészséges. Orvosok írták hatalmas könyvekben, hogy a csecsemő a magzatvízben kb. úgy ring, mint valami párnázott bölcsőben. A hosszú időn keresztül beidegzett ringó mozgásnak csodálatos folytatása következik a bölcsőben való ringatással és a csecsemő szinte újra anyaölben érezvén magát, nem érzi meg annak a roppant átmenetnek szinte kifejezhetetlen válságát, ami az anyaméh és e világra való jövetel között van. A bölcső egyre ritkuló ringása olyan nevelő és szoktató eszköz, aminél bölcsebbet elképzelni is lehetetlen. (Bölcs = bölcső = bölccsé tevő = nevelő.) Ezt az eszközt tűzre dobni: nagy vétek a gyermek fejlődése ellen. Miért van a gyermeknek állandóan kedve a hintázásra? Mert ez a mozdulat emlékezteti életének legboldogabb korszakára, aminek emlékét olyan szépen zengi egyik énekversünk: „Az anyai ölben, Hű családi körben, Te hordoztál...“ Ezt a boldogságérzést az Isten nem vé- letlenül adta a gyermek ösztönébe, hanem azért, hogy amikor játszik, tanulja meg a helyzetérzék csodálatos élettani törvényeit, hogy az anyaméhben már e világra nevelt magzat játékos kedvvel folytassa azt a mozdulatot, azt a hintázást, amire az életben legnagyobb szüksége van. Imé az Isten csodálatos atya, aki ezzel a hintázó ösztönnel játszva tanítja gyermekeit a helyzetérzékre, a biztonsági tudatra, a legfontosabb életérzékre! Miért tanul meg a gyermek egy-két órán belül kerékpározni, miért tanul könnyebben ritmikus mozdulatokat? Mert benne van mindegyikben az anyaölben beidegzett emlék és átélt helyzet és még némelyikben a bölcső ringásá- ban kifejlődött és szinte álmában megtanult és belénőtt egészséges helyzet- érzék. Milyen tulajdonságokra van szüksége a magyar honvédelemnek, ha a jövendő háborúkban meg akarunk állni az Istentől kijelölt magyar őrhelyen? A hadi- technika döntő szava azt mondja: Repülők, ejtőernyősök, zuhanóbombázók, gépkocsivezetők, kitűnő úszók kellenek. Ezt orvosaink tudják a legjobban. Ezekre azok a fiatalemberek alkalmasak, akiknek kitűnő ritmusérzékük és tökéletes helyzetérzékük van. Most azután intézzen körkérdést az Orsz. Népjóléti Tanács az elemi iskolák korosabb tanítóihoz és kérdezze meg tőlük, hogyan veszett ki a ritmusérzék, a zeneiérzék, a helyzetérzék és a formaérzék azokból a gyermekekből, akiket már nem bölcsőkben ringattak. Tudjuk pl. hogy a legjobb úszó is belefulladhat a vízbe, ha nem szokott helyzetben esik bele. Példa erre Szelky Ottó nehézsúlyú birkózóbajnokunk esete, aki csónakból véletlenül a Dunába esett és hiába volt kitűnő úszó, a helyzetérzéke nem működött és állandóan a vízfenéknek úszva, ott vesztette életét. Zenészek, akiknek jó ritmusérzékük van, feleidő alatt megtanulják a gépkocsivezetést, mint a botfülű és botlábú emberek. Ezt a ritmusérzéket pedig az éveken át ringatott bölcső neveli tökéletessé és nem az az állapot, hogy a csecsemő évekig úgy feküdjék a „modern“ kosárban, mint egy darab fa. A bölcső évezredes nevelési ösztönnek egészséges megérzéséből lett csodálatos népnevelő segítsége a természetnek. Semmi okunk sincs rá, hogy aprófát hasogassunk belőle. De nézzük csak, hogy mi veszett ki a bölcsővel együtt a magyar népéletből?! Kiveszett a zenei érzék. Kérdezzük meg tanítóinkat, nevelőinket: soha ennyi botfülű gyermek nem volt ?z elemi iskolákban, mint ma. Kiveszett az ütemérzék, a ritmusérzék. Abban a régi kicsúfolt bölcsőben, bizony még 3—4 éves korában is ringatták a gyermekeket, mindig keveseb- bet-kevesebbet, hogy szinte belenőtt a helyezkedési érzéke ebbe a világba. Ezt a többéves játszi ringást semmiféle „modern“ nevelési eszköz nem pótolja a gyermek életében: nevelése, fejlődése tehát az egyik legfontosabb életérzék szempontjából korcs marad. A bölcső- irtok eddig semmit sem adtak e helyett! A bölcsővel együtt kiveszett a ház zenéje, az anya zengő szíve, a népdal, a néptánc, a bölcsődal és vele együtt nem egyszer a gyermekhez való ragaszkodás, és a gyermeknek a családba és közösségi gondolatba való beleringatása. Vissza kell tehát térnünk a kiebru- dalt magyar tulipános bölcsőhöz! Valamikor nemzedékeket neveltek benne s olyan volt a családban, mint a gyermekálmokkal, anyakönnyekkel és danával felszentelt családi oltár. Lehet arról beszélni, hogy milyen legyen a jó bölcső. Itt azután szükség van orvosaink tudományára, de a bölcsőnek igazságot kell szolgáltatni. Minden új szokást csak akkor szabad törvénnyé tenni, ha több az előnye, mint a hátránya. A bölcső eldobásából mérhetetlen lelki és testi károk származtak a magyar népnevelésre. Előny: az anyák és dadák kényelme. Melyik a fontosabb? Akik a magyar faj-mentést álmukban, szívükben és vérükben hordozzák, azok csak azt mondhatják: Vissza a bölcsőhöz! E sorok írója pedig keresi a lapunkat olvasó orvosokat és magyar véreit, akik segítenek néki, hogy a tudomány és népélet harcmezején győzzön a helyesebbnek érzett régi igazság s térjünk vissza a magyar család Hagyományait és életerejét ringató bölcsőhöz! Bácsi Sándor evangélikus lelkész, Pápa. Mii tcgyiink a karácsonyfa alá? Ilyenkor nagy kérdése ez minden embernek. Ma különösen. Ez a néhány sor segíteni akar tépelődéseink között s egy régóta várt, hatalmas munkára hívja fel a figyelmet. Vegyük meg az Evangélikus Templomok c. templom és egyház- történeti albumot. A mű terjesztői nem tudtak mindenhova eljutni, nem tudtak minden hittestvérnek ajtaján bekopogtatni. Ezen az úton sietünk segítségükre azoknak, akik eddig nem hallottak róla, vagy még eddig nem rendelték meg. Minden hívő emberben — valahányszor idegen helyen jár és ismeretlen templomot lát —■ ösztönösen ébred fel a vágyódás az iránt, hogy az ottani templomot meg is nézze. Sokaknak valamilyen helyről legerősebb emléke éppen annak a templomnak a képe lesz, amit egyszer vagy kétszer láttak. Kinek jut azonban osztályrészül az a szerencse, hogy messze földre is elmehessen s vé- gigjárja a templomokat. Sem idő, sem lehetőség nincs erre. A most megjelenő templomalbum lehetővé teszi ezt. Egyszerre és állandóan megismerheti mindenki összes templomunkat. Minden evangélikus embernek sok lelki örömöt fog szerezni ez az album. Aki vándorlásai során százával megismerhette templomainkat, annak felujjong a lelke, hogy ime ott van benne minden templom, amit megismertem s milyen sok van közte olyan is, amiről eddig alig tudtam valamit. Akit a templomépítések története érdekel, megismer- kedhetik ezen keresztül annak művészi szépségével. Foglalkozhatik templomaink történetével és küzdelmes sorsával. De útmutató is ez a munka. Irányt mutat a templom belső berendezésének kérdésében. Olvashatunk benne sok érdekes gyülekezeti szokásról, az istentiszteleti életről és az egyházi zenéről. Ilyen munka még nem jelent meg a magyar- országi evangélikus templomokról. Kiváló szakértők és egyházi életünk vezetői szólalnak meg benne. Közel ezer kitűnő kép díszíti. Gyönyörű képsorozatot hoz a vidékenként szokásos gyülekezeti eseményekről és nevezetesebb alkalmakról. Terjedelme mintegy 560 oldal lesz. (Album alakban.) Ára 78 pengő, ami két részletben is fizethető. Meg lehet rendelni az Evangélikus Templomok kiadó- hivatalában, Budapest, IX., Lónyai-u. 16. III. 15. Nyomatékosan kérjük olvasóinkat, rendeljék meg a legsürgősebben. Csak annyi példányban állítják elő, amennyi előzetes rendelés lesz. Üiabb kiadásra belátható időn belül nem kerülhet sor. E sorok megjelenésekor a nyomás már folyik s a szép templomkönyv karácsony estéjére odakerülhet az evangélikus családok karácsonyfája alá. Piaetor Pál.
