Harangszó, 1943
1943-11-28 / 48. szám
384 HARANGSZÓ 1943 november 28. is, a kér. összejövetelt egybekapcsoltuk a vásár fogalmával, így lett Isten napjából a vásárnap, vasárnap. — Csak a középkor végén kezdte az egyház a vasárnap szent jellegét kidomborítani. Luther az őskeresztyén nézetet igyekszik visszaállítani. Nála is szabad egyházi szokás volt a vasárnap a közös rend miatt. Szerinte minden másnap lehetne istentiszteleti nap. (Ágostai hitv. 28. pont.) Kálvin hasonlóan vélekedik a vasárnapról. (Institutio relig. christianae 1536.) Az evangéliumi egyházak már eltértek ettől a felfogástól. Különösen Angliában és Skóciában a puritanizmus mozgalma a vasárnapra alkalmazta a zsidó szombat szabályait. A westminsteri hitvallásnak (1647.) 21. pontja a vasárnap törvényéről ír. A westminsteri hitvallás pontja állami törvénnyé válik. II. Károly korában az 1676—77-iki országgyűlés törvénybe iktatja a Vasárnap megszentelésének minden mozzanatát. A templomlátogatás vasárnap mindenkire nézve kötelező. „Minden személy kivétel nélkül minden „Isten napján“ az áhitatosság és igaz vallásosságnak nyilvánosan és egyénileg való gyakorlása által annak szigorú megtartására törekedjék.“ Ez a törvény megtiltja a kereskedő, kézműves és földműves munkát Istennek napján. És a rendelkezést büntető ponttal látja el. Aki vasárnap kereskedik, attól az áruja vétessék el. Aki dolgozik, pénzt kell fizetnie. Ha nem volna behajtható rajta, akkor köznapon nyilvános helyen két óra hosszára kalodába csukassék, megszégyenítésül. Isten napján tilos utazni, még csónakra, dereglyére, vagy bárkára sem szabad ülni. Ha valaki mégis utazik Istennek napján és kirabolják, a rablók ellen a hatóság eljárást nem indíthat. Vasárnap semmiféle rendelkezés, ítélet vagy végzés nem hozathatik, amennyiben hozathatott, az nem lehet jogerős. Szórakozás, vagy egyéb összejövetelek még az egyházban sem engedhetők meg vasárnap. Egyébként érdekes még, hogy a polgári bíráskodás mellett az egyházi bíróságnak is jogában állott egyidőben eljárást indítani a vétkes ellen és az ítéletet az egyház végrehajthatta. A középkorban a rabszolgáknak Isten törvénye alapján adtak pihenést. A XVIII. században azonban a vasárnapot, mint munkaszünetet nem vallásos, hanem szociális szempontból tekintik. Amint a tőkeuralom kezdi a maga virágkorát, azonmód teszik félre a vasárnap ünnepét. A haszon fontosabb lesz, mint az isteni és emberi rend, mert a tőkeuralom mohó. Sajnálja az embertől a pihenést. A francia forradalom után 1814-ben törvényt hoznak a vasárnapi munka ellen. Nemcsak a kereskedelemben, iparban, hanem a földmívelés- ben is kötelezd. A törvény azonban soha nem válik itt valóra, mert gyakorlatilag nem hajtják végre, sőt 1880-ban eltörlik. Végre 1899-ben sikerül sztrájk útján a vasárnapi munkaszünetet kiharcolni. Érdekes dolog, hogy Európában a legkatolikusabb országokban a vasárnap kérdése rendezetlen. Protestáns államokban, mint. Brittaniában, Németországban, Hollandiában, Svájcban, Svédországban, a vasárnap kérdése jóval előbb, mint a XIX. század vége, rendeződik. ÁDVENTI KIÁLTÁS. Oh Jézus! Jézus! Mindig ezt kiáltjuk! Sóhajjal van a nagy világ tele ... De mikor megjön, nincs hely a számára, És nem tudjuk, hogy mit kezdjünk Vele. Oh Jézus! Jézus! Áldott égi Gyermek! Sírjuk, daloljuk ezt a szent nevet! De szívünk most is csordultig a bűnnel És nem készítünk számodra helyet! Oh Jézus! Jézus! Két évezred óta Csak tapogatunk, miként a vakok, Fojtó ködökbe tévedt lelki arcunk, S nem tépjük fel a lélekablakot! Oh Jézus! Jézus! Hívunk, esdve várunk, És hogyha jössz és hogyha szól szavad, Mi mégsem halljuk, hogy kiáltasz értünk. A fülünk tompa és süket marad! Oh Jézus! Jézus! Könyörülj meg rajtunk, Mert elveszünk a hullámok között! De sohsem értjük a Te nagy csodádat: Valaki járt a vadvizek fölött! Oh Jézus! Jézus! Ne is térj be hozzánk, A ^lelkünk jégcsap, szívünk oly hideg, Itt megdermednek mind az égi álmok! S megfagyna köztünk isteni szíved! Oh Jézus! Jézus! Betlehemi Gyermek, Csak nyújtsd ki felénk mégis a kezed, És szólj, taníts, óh, hátha megtanuljuk, Hogy hová tegyünk s mit kezdjünk Veled! Palotay Gyula. 'Pályásat. A Harangszó laptulajdonosának, a Dunántúli Luther Szövetségnek folyó évi szeptember 22-i közgyűlési határozata és a Miniszterelnökség Sajtóosztályának engedélye alapján Harangszó lapunk az Üj- esztendővel új, nagyobb alakban jelenik meg. Ezen új nagyobb alakú Harangszó címoldalának fejlécére ezennel nyilvános pályázatot hirdetünk. A beérkezett pályázatok közül a legjobbat 100 pengő jutalomban részesítjük. Feltételek: Az új fejlécen a cím változatlanul ez marad: ,,Harangszó“. A fejléc fejezze ki lapunk országos, evangélikus néplap jellegét. Az új lap tükre 28y(421/-> cm. lesz előreláthatólag. A pályázat határideje: 1943 december 15. A pályázatokat szerkesztőségünkbe Győr, II., Petőfi- tér 1. címen kell beküldeni. Győr, 1943 november 24-én. SZABÓ JÓZSEF s. k. főszerkesztő. LUKÁCS ISTVÁN s. k. felelős szerkesztő és kiadó. Krisztus műve ez...! November 14-én felszentelték a rákoskeresztúriak új templomát. Mindig öröm, ha épül egy templom. Különösen ma. A rákoskeresztúriak szívét ez az öröm dobogtatja. Látjuk a tekintetükből, érezzük a szavukból. Mintha ezt mondanák: Hála Isten, készen van az új templomunk! Szombat estébe hajlik az idő, mikor Túróczy püspök megérkezik, hogy a gyengélkedő Raffay püspök kérésére a templomot felszentelje. Az új templom tornyában harangok zúgnak. A régi templomba utolsó istentiszteletre hívják a híveket. Az iskola udvarán kedves fogadtatás. Innen a régi templomba vonul a hívek serege. Szeretem szent egyházamat. Megható pillanatok következnek. Mintha most akarná megköszönni a 3000 lelkes gyülekezet ennek az 1800-ban épült öreg templomnak minden áldását. Hatalmas erővel zendül az ének: ,• Szeretem szent egyházamat, Mert lelki jókat bőven ad ... Olyan jó ebbe a szép énekbe bele9írni a szívünk érzéseit... Az istentisztelet szolgálatát Zászkaliczky főespere9 végzi, a 84. Zsolt. 2—6. alapján arról beszél Mi volt nektek ez a régi templom? Szívbe markolnak a szavak. Lassan előkerülnek a zsebkendők. Itt látjuk, milyen igazak a szavak: amelyik gyülekezet meg tudja siratni a régi templomot, az tud az újnak igazán örülni. Felejthetetlen pillanatok következnek ezután. Kosa Pál, a gyülekezet lelkésze lép az oltár elé s ősi szokás szerint elénekli a Miatyánkot és az ároni áldást, azután eloltja az oltáron a gyertyákat. Könnyezve búcsúzik mindenki a régi templomtól, amely elvégezte immár szolgálatát. A nagy ünnepség reggelén borús felhők takarják az eget, de mi érezzük, Isten ,szeretetének napja ragyog itt s örömtől fényesek a lelkek. Egymásután érkeznek a vidékiek. Itt szorgoskodnak a filmhiradósok. Jönnek a szomszéd gyülekezetbeli testvérek, felügyelők, lelkészek. 10 óra előtt megindul a menet Túróczy püspökkel az élen 18 Luther-kabátos lelkész kíséretében az új templom felé, amelynek ajtajában Sándy Gyula vár, hogy a templom kulcsát a kiváló énekkarnak Alcziebler Pál vezetése mellett előadott szép karéneke után a püspöknek átadja. Míg behullámzik a tömeg, szétnézünk az új templomban. Ez Sándy Gyula 40-ik, egyben ^gyik legszebb és legnagyobb temploma. Minden szép itt! Szép az oltár, melynek képe Grünewald híres festményének másolata. Szép a famennyezet, a boltivek, a neonfényvilágítás, színes ablaküvegek. Minden-minden szép. A gyülekezet derék lelkésze bizonyára ilyennek álmodta! Krisztus műve ez! Miközben a templomban gyönyörködünk, felzendül az ének, majd lelkészek kíséretében oltár elé vonul Túróczy
