Harangszó, 1943

1943-10-31 / 44. szám

HÄÄÄNBIIÖ m3 dKöEct 91 Hanem mindig azon voltam, hogy né­kem is legyen. Józan életet folytattam s tizenkét hold földem egy harmadát egyházamnak hagyom. A többi legyen a leányomé. De tudom, hogy ő is ha­landó, gyermekei szintén, mint minden ember, az egyház azonban- örökéletü. Tehát akkor is, ha már családomból senki sem fog élni, ha senki sem lesz, aki hozzámtartozóim közül síromat gon­dozza, az egyház élni fog és síromról meg nem feledkezik.“... Néhány nap múlva az egyházfelü­gyelő, a gondnok jelenlétében az egy­házi ügyész előtt megírta a végrendele­tet s-halála után evangélikus egyházunk birtokába jutott a három hold föld, melynek ellenértéke fejében egyházköz­ségünk kötelezte magát, hogy a netnes- szívű adakozó sírját és síremlékét gon­dozni fogja. . . Jóltevőnk életében tíz pengő egy­házi adót fizetett, most az általa hagyo­mányozott föld évente közel háromszáz pengőt jövedelmez az egyháznak. Hány gazdag ember hal meg, aki halála előtt nem gondol egyházára és nem gondol arra, lesz-e néhány évtized múlva valaki, aki sírjára virágot ültet? A gyermekek még felkeresik a szülők sírját, az unokák már ritkán emlékez­nek, hol nyugszanak a nagyszülők? A dédunokák és a későbbi ivadékok, már azt sem tudják, hol halt meg az ő ősapjuk?!... Milyen más képe lenne a mi temető­inknek, ha a fenti példát követve, egy­háztagjaink haláluk órájában sem fe­ledkeznének meg egyházunkról s egy­házaink a kisebb-nagyobb hagyományok fejében vállalnák az elhunyt egyházta­gok sírjainak gondozását. És milyen nagy értéket jelentene az szegény evangélikus egyházainknak ha aranykönyveink lapjain évről-évre sza­porodnának a jószívű adakozók nevei. Stadtrucker Gyula. val a megsegítő Isten felé mutató, be­fejezés előtt álló temploma. De merre is van ez a Nagytótlak? Vas megye kemenesaljai részéről is ne­hezen lehet megközelíteni az ugyanazon megye déli részén fekvő kis községet, mely 1941-ben „tért vissza az anyaor­szághoz“. Kb. 600 lakosa van, melynek háromnegyed része evangélikus... De nemcsak a községet nehéz megközelí­teni, hanem a benne élő híveinket is. A sok domb és völgy miatt, nem egysé­ges, zárt településben, hanem szétszór­tan, tanyaszerűleg építkeztek az embe­rek. Kiki saját földecskéje mellett. így nagy területen szétszórtan vannak há­zaik, melyek az esti lámpagyujtás ide­jén olyan képet adnak, mintha világító testű szentjános bogárkákkal lenne tele­szórva a hegyoldal s a völgymélység ... E szétszórt település, valamint a sok „part“ (emelkedés) miatt, különösen az idősebbek számára bizony eléggé távol­esik az anyagyülekezet temploma (15 km). 1939-ben kezdték meg az építkezést, majd a „visszatérés“ után a magyar gyülekezetek támogatásával is, — ez év nyarán kívül teljesen elkészültek vele. Az ablaküvegezés, a belső bevakolás és a berendezés beszerzése van még hátra, így remélhetőleg rövidesen elkészül a templom, mely nemcsak Nagytótlak, hanem a közeli községek evangélikusai számára is az Úrnak szentelt hely lesz. A templomépítő hívek ajkáról pedig addig is meg nem szégyenülő hittel hangzik a 84. zsoltár utolsó verse: „Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned.“ Hubert István. Rádiós Istcnttsstelet less október 31-én, a reformáció ünepén 11.15 órakor a Deák-téri templomból. Igét hirdet Kékén András dr. Deák-téri lelkész. Énekszámok a Dunántúli Éne­keskönyvből: 256, 270, himnusz és 290. Orgonái Zalánffy Aladár főorgonás. Karének: Bach: Szívből szeretlek, Iste­nem. (Zárókar a János passióból, ének­kar. vonószenekar és orgona.) Énekel a Luther ánia-V egyeskar, vezényel Welt- ler Jenő tanár. Templom utáni vágy Nagytótlakon. Aki meg akarja tudni, hogy az iga­zán hívő, Istent szerető ember számára mit jelent a templom, az olvassa el a 84. zsoltárt. Gyönyörű himnusz ez a templomról s a benne nyerhető áldá­sokról. Ez a zsoltár ragadta meg a vend­vidéki nagytótlaki és a közeli evangé­likus híveket s így érthető, hogy ők is vágyódtak templom után. Sokáig... Évekig, míg most a vágyból megvaló­sult álomként emelkedik fel a község legmagasabb helyén 26 méteres tornyá­Maróthy Jenő síremlékének felavatása. A Magyar Értesítő jelenti: Okt. 17-én a Kerepesi-temetőben avatták fel a fia­talon elhunyt, nagyrahivatott író, Ma- róthy Jenő dr. sírkövét. Fehér márvány­tömbbe faragott relief — Ligeti Miklós szobrászművész sikerült alkotása —örö­kíti meg a költő testi arcát s alatta Móra László sírverse hirdeti, hogy Ma- róthy szelleme egyformán lángolt „na­gyoknak és kicsinyeknek“. „A jó magyarok legjavából voltál, A lelked mécs volt, szíved áldott oltár. A mécsed lángja kettéosztott láng volt, A nagyoknak és kicsinyeknek lángolt.“ Az avatóünnepen ott volt Légrády Ottó főszerkesztő, Taubinger Rezső vezéresperes, Kovács Sándor evangé­likus püspök özvegye, Gaudy László hitoktatási igazgató, Ruttkay-Miklián Gyula püspöki titkár, sok más tisztelő é9 barát s eljöttek a volt tanítványok, akik szívükbe zárták a sze- lídlelkfl tanárt. Az evangélikus egy­házi énekkar éneke után Wolf Lajos ke­lenföldi evangélikus lelkész, a Luther-Tár- saság főtitkára Jeré- miás 30, 2—3. verse alapján mondott avató beszédet. Maróthy Je­nő kezében a toll mindig a lélek, a ma­gyar lélek szerszáma volt s a mindent meg­bocsátó és újraépítő szeretet mozgatta e tollat. És sohasem fe­ledkezett meg az egy­házról, apái bölcsőjé­ről. Már nem érhette meg, hogy kedves fel- * vidéki alakjainak földjé­ből is visszaadott Isten a magyarságnak. Wolf es­peres imája után az írótársak és a „Pesti Hírlap nevében, amelynek kötelékébe tartozott Maróthy Jenő, Lányi Viktor dr. mondott közvetlenhangú beszédet. A mikszáthi szellem és mikszáthi humor méltó folytatójának nevezte a „derék, tisztalelkű, jó embert, mintaképét a ma­gyar úrnak“. Móra László a Gárdonyi Géza-Társaság képviseletében hódolt a verses emlékezéssel, Szabó Aladár lel­kész pedig a tanártársak nevében szólt még. A wittenbergi városi templom. .Itt prédikált Luther. A wittenbergi vártemplom. Itt szegezte ki Luther a 95 tételt.

Next

/
Thumbnails
Contents