Harangszó, 1943
1943-10-31 / 44. szám
35Ö H A R A N G S t Ö Ä lelkik igazi ufjásseületésére waa szükség ...! Lázár Andor ny. igazságügyminiszter mondotta egyik egyházi gyűlésen: — Az emberiség ma rettenetes eivadultságban él, a lelkek igazi újjászületésére van szükség, hogy méltók legyünk az emberi névre, hogy méltók legyünk arra, hogy Istent újból Atyánknak nevezhessük. Az egyensúlyt vesztett, beteg emberi lelkek Krisztus szellemében való meggyógyítása a keresztyén egyházak feladata. . ■ w»Ä. PUspöScválassíúa a dunásninmeni @gy£>áxMeriiletlhen. A dunáninneni egyházkerület presbitériuma a múlt héten ülést tartott Budapesten, melyen az elhunyt Kardos Gyula püspökről emlékeztek meg. Utána a presbitérium elrendelte az új püspökre a szavazást és a szavazatok beküldésének határidejét 1944. január 31-ben állapította meg. Értesülésünk szerint az új püspök személyét illetőleg az egyházkerület vezetőinek a bizalma egyöntetűen Kuthy Dezső egyetemes főtitkár felé irányul, akinek püspökké választását a presbitérium egyhangúlag ajánlja a gyülekezeteknek. Mivel Kardos püspök halálával a balassagyarmati lelkészi állás is megüresedett, az ottani gyülekezetben is kialakult az elhatározás, hogy a leendő új püspököt, Kuthy Dezsőt hívják meg lelkésznek Balassagyarmatra. Isten áldása legyen a dunáninneni kerület egyhangú állásfoglalásán és az új püspök megválasztásán! Sxúsz évvel e&előít írta Egres&y Róni a Százai dallamát. Szörnyű erők ádáz küzdelmének világokat rengető hangorkánjába csendesen szól bele egy nemeshangú, büszke lejtésűi száz éves dallam. Csodálatosak az Isten üzenetei. Mikor váiaszútra érkezik az ember s jelet keres, megadja azt. Most is, mikor a lelkek a jövő félelmes bizonytalanságában latolgatják az eshetőségeket, egy száz éve született dallamot és verset helyez elénk emlékeztetőül, figyelmeztetésül s örök szabályul: Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! — Értsük meg a Szózat figyelmeztetését és legyünk hálásak a magyar múlt nagyjaira való emlékezéseinkben. 1943 október 31. Kormányzónk ősének, Horti István püspöknek elnöklete alatt tartott zsinat a keresztyén egységről. Érdekes adat arról, hogyan látták a ma sokat emlegetett egységmozgalmat 250 évvel ezelőtt! Révész Imre ref. püspök, a nagy történettudós Nagybányán tartott előadásában Kormányzónk őséről, Horti István püspökről beszélt, aki 1630 táján született és 1684—89-ig erdélyi püspök volt. Az előadó úgy jellemezte Horti püspököt, mint aki az erdélyi fejedelemség összeomlásának szörnyű éveiben az egyik legerősebb tartóoszlopa volt a magyarságnak és a református egyháznak. Előadásában azt a rendkívül érdekes adatot említette föl Révész püspök, hogy Horti István püspöksége alatt I. Lipót király tudtával felhívás ment az erdélyi reformátusokhoz Spinola ferencrendi szerzetes és bécsújhelyi püspöktől, I. Lipót gyóntatójától az egyházegység visszaállítása érdekében. A Horti István elnöklete alatt álló erdélyi generális zsinat alaposan foglalkozott a kérdéssel, s azt a választ adta, hogy Hasaidé. Irta: Sághy Jenő. István délelőtt érkezett. A temetés késő délutánra volt kitűzve. Mikor az idő közelgett, figyelték a lelkész és a kántor elindulását jelző harangok megszólalását. Amint a harangok megkondultak, a koporsót kivitték az udvarra s ott helyezték el. A család és a rokonság közvetlenül a koporsó mellett állott meg, annak egyik hosszanti oldalán; a másik oldalt és az előtte lévő tért szabadon hagyták a lelkész és a kántor számára. Hamarosan megérkeztek az egyház emberei. Az ének elhangzása után a lelkész imádkozott, majd felnyitotta Bibliáját és felolvasta az igét: — Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok! István erősen figyelte a szertartást és benne a beszédet is. Elég nehéz volt ez a figyelés, mert mellette a rokon asszonyok, különösen Lidi néni, újra meg újra sírásban törtek ki, főként akkor, amikor a lelkész közvetlenül a halottról beszélt vagy éppen hozzátartozóit említette. Mégis követni tudta a legény a beszéd fonalát. — Krisztus, amikor visszajön, ítéletre jön vissza. Az ítéletben csak az állhat meg, nyerhet kegyelmet, aki készült az Ür visszajövetelére. Hogy mikor jön vissza az Ür, nem tudhatjuk; talán ezer év múlva, talán holnap. Éppen, mivel nem tudhatjuk, mikor jön vissza, állandó készenlétben kell lennünk, hogy váratlanul, készületlenül ne találjon bennünket. El kell készülnünk annál is inkább, mert a készülődés ideje bármikor megszakadhat, végetér- het, mint azt koporsóban fekvő testvérünk példájából is láthatjuk. A halál véget vet készülődésünknek. Ügy jelenünk meg Krisztus előtt az ítéletkor, ahogyan ebből a földi életből eltávozunk. A halál után már nincs módunkban helyzetünkön változtatni, azt megjavítani. Itt a földi életben dől el: üdvözülünk-e vagy elkárhozunk. Ezért nagyon fontos, hogy miképpen élünk; készülődünk és elkészülünk-e Krisztus visszajövetelére, az ítéletre. Aki azt gondolná: ráér még a készülődéssel, az tekintsen erre a koporsóra. Olyan asszonyt zár magában, aki néhány nappal ezelőtt még egészségesen, vidáman járt-kelt közöttünk ... Vigyázzunk azért! .. . Igaz lenne csakugyan, hogy Krisztus ítéletet tart majd valamikor és ott mindnyájunknak meg kell jelennünk? — töprengett magában István. — Ezt tanultuk az iskolában, ezt hallottuk gyakran a prédikációkban, dehát ki veszi ezt komolyan? Ha igaz lenne, akkor mégis csak volna néhány ember, aki szivvel- lélekkel készülődik arra a végső napra. Istenem, az ember nem tudja, mit gondoljon. Vagy elkárhozunk valamennyien vagy hazugság a Biblia és hazugságot prédikáltak a papok kétezer esztendőn keresztül. S
