Harangszó, 1943

1943-10-31 / 44. szám

35Ö H A R A N G S t Ö Ä lelkik igazi ufjásseületésére waa szükség ...! Lázár Andor ny. igazságügymi­niszter mondotta egyik egyházi gyűlésen: — Az emberiség ma rettenetes eivadultságban él, a lelkek igazi újjászületésére van szükség, hogy méltók legyünk az emberi névre, hogy méltók legyünk arra, hogy Istent újból Atyánknak nevezhes­sük. Az egyensúlyt vesztett, beteg emberi lelkek Krisztus szellemében való meggyógyítása a keresztyén egyházak feladata. . ■ w»Ä. PUspöScválassíúa a dunásninmeni @gy£>áx­Meriiletlhen. A dunáninneni egyházkerület presbitériuma a múlt héten ülést tartott Budapesten, melyen az el­hunyt Kardos Gyula püspökről em­lékeztek meg. Utána a presbité­rium elrendelte az új püspökre a szavazást és a szavazatok bekül­désének határidejét 1944. január 31-ben állapította meg. Értesülé­sünk szerint az új püspök sze­mélyét illetőleg az egyházkerület vezetőinek a bizalma egyöntetűen Kuthy Dezső egyetemes főtitkár felé irányul, akinek püspökké vá­lasztását a presbitérium egyhangú­lag ajánlja a gyülekezeteknek. Mi­vel Kardos püspök halálával a ba­lassagyarmati lelkészi állás is meg­üresedett, az ottani gyülekezetben is kialakult az elhatározás, hogy a leendő új püspököt, Kuthy Dezsőt hívják meg lelkésznek Balassa­gyarmatra. Isten áldása legyen a dunáninneni kerület egyhangú ál­lásfoglalásán és az új püspök meg­választásán! Sxúsz évvel e&előít írta Egres&y Róni a Százai dallamát. Szörnyű erők ádáz küzdelmének világokat rengető hangorkánjába csendesen szól bele egy nemes­hangú, büszke lejtésűi száz éves dallam. Csodálatosak az Isten üze­netei. Mikor váiaszútra érkezik az ember s jelet keres, megadja azt. Most is, mikor a lelkek a jövő félelmes bizonytalanságában latol­gatják az eshetőségeket, egy száz éve született dallamot és verset helyez elénk emlékeztetőül, figyel­meztetésül s örök szabályul: Ha­zádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! — Értsük meg a Szózat figyelmeztetését és legyünk hálá­sak a magyar múlt nagyjaira való emlékezéseinkben. 1943 október 31. Kormányzónk ősének, Horti István püspöknek elnöklete alatt tartott zsinat a keresztyén egységről. Érdekes adat arról, hogyan látták a ma sokat emlegetett egységmozgalmat 250 évvel ezelőtt! Révész Imre ref. püspök, a nagy történettudós Nagybányán tartott előadásában Kormányzónk őséről, Horti István püspökről beszélt, aki 1630 táján született és 1684—89-ig erdélyi püspök volt. Az előadó úgy jellemezte Horti püspököt, mint aki az erdélyi feje­delemség összeomlásának szörnyű éveiben az egyik legerősebb tartó­oszlopa volt a magyarságnak és a református egyháznak. Előadásában azt a rendkívül ér­dekes adatot említette föl Révész püspök, hogy Horti István püspök­sége alatt I. Lipót király tudtával felhívás ment az erdélyi reformá­tusokhoz Spinola ferencrendi szer­zetes és bécsújhelyi püspöktől, I. Lipót gyóntatójától az egyház­egység visszaállítása érdekében. A Horti István elnöklete alatt álló erdélyi generális zsinat alapo­san foglalkozott a kérdéssel, s azt a választ adta, hogy Hasaidé. Irta: Sághy Jenő. István délelőtt érkezett. A temetés késő délutánra volt kitűzve. Mikor az idő közelgett, figyelték a lel­kész és a kántor elindulását jelző harangok meg­szólalását. Amint a harangok megkondultak, a ko­porsót kivitték az udvarra s ott helyezték el. A csa­lád és a rokonság közvetlenül a koporsó mellett ál­lott meg, annak egyik hosszanti oldalán; a másik ol­dalt és az előtte lévő tért szabadon hagyták a lelkész és a kántor számára. Hamarosan megérkeztek az egyház emberei. Az ének elhangzása után a lelkész imádkozott, majd fel­nyitotta Bibliáját és felolvasta az igét: — Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok! István erősen figyelte a szertartást és benne a beszédet is. Elég nehéz volt ez a figyelés, mert mel­lette a rokon asszonyok, különösen Lidi néni, újra meg újra sírásban törtek ki, főként akkor, amikor a lelkész közvetlenül a halottról beszélt vagy éppen hozzátartozóit említette. Mégis követni tudta a le­gény a beszéd fonalát. — Krisztus, amikor visszajön, ítéletre jön vissza. Az ítéletben csak az állhat meg, nyerhet kegyelmet, aki készült az Ür visszajövetelére. Hogy mikor jön vissza az Ür, nem tudhatjuk; talán ezer év múlva, talán holnap. Éppen, mivel nem tud­hatjuk, mikor jön vissza, állandó készenlétben kell lennünk, hogy váratlanul, készületlenül ne találjon bennünket. El kell készülnünk annál is inkább, mert a készülődés ideje bármikor megszakadhat, végetér- het, mint azt koporsóban fekvő testvérünk példájá­ból is láthatjuk. A halál véget vet készülődésünknek. Ügy jelenünk meg Krisztus előtt az ítéletkor, ahogyan ebből a földi életből eltávozunk. A halál után már nincs módunkban helyzetünkön változtatni, azt meg­javítani. Itt a földi életben dől el: üdvözülünk-e vagy elkárhozunk. Ezért nagyon fontos, hogy miképpen élünk; készülődünk és elkészülünk-e Krisztus vissza­jövetelére, az ítéletre. Aki azt gondolná: ráér még a készülődéssel, az tekintsen erre a koporsóra. Olyan asszonyt zár magában, aki néhány nappal ezelőtt még egészségesen, vidáman járt-kelt közöttünk ... Vigyáz­zunk azért! .. . Igaz lenne csakugyan, hogy Krisztus ítéletet tart majd valamikor és ott mindnyájunknak meg kell je­lennünk? — töprengett magában István. — Ezt tanul­tuk az iskolában, ezt hallottuk gyakran a prédikációk­ban, dehát ki veszi ezt komolyan? Ha igaz lenne, akkor mégis csak volna néhány ember, aki szivvel- lélekkel készülődik arra a végső napra. Istenem, az ember nem tudja, mit gondoljon. Vagy elkárhozunk valamennyien vagy hazugság a Biblia és hazugságot prédikáltak a papok kétezer esztendőn keresztül. S

Next

/
Thumbnails
Contents