Harangszó, 1942
1942-03-22 / 12. szám
33. évfolyam. í 942 március 22. 11 szám. ? Alapítottál KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonos: Dunántúli Luthar-SzOvstség. Megjelenik minden vaeárnep. ingyin milléklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÖ. Baolradt lapoki 935-ben nJöJJetokénhoziám 938-ban a felvidéki Luther 942-ben a Lelki Harmat. A Harangéul « ■■•rkaeiti-kladóklTalale GYÖK II., Pet6fl-tér I. Kléflaatéal árai aagyadéTra 1 P 29 fillér* félévre 2 P 49 fillér, agy évre 4 P 99 fillér. Caoportoa kAldéaael 10%-oa kedvesaaéay. Amerikába egéas évre 2 dollár; az utódálla- aaokba hí évre 1.60 P. Poataoaekkazámla 39,129 Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja telkemet, Minden földi nagy Ínségbe' Oil látom keresztedet. I Ha kisértnek a bajok És már bűnre gondolok, Szenvedésed emlékeztet. Hogy kerüljek minden vétket. Szeressük egymást. „Üj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek.“ János 13, 34. Kicsoda az én felebarátom? — kérdezte Krisztustól egy törvénytudó. Ilyen kérdés csak rossz embertől származhat. Az őszinte szív jól tudja, hogy az ember felebarátja minden más ember s éppen ezért szeretettel és könyörülette! kell viseltetnie mindenki iránt. Óh de mily sokan vannak még Krisztus hívei között is, kik a felebarát fogalmát a legszűkebb korlátok közé szorítva, csak azokat szeretik, kik velük a vér, a vallás, a nyelv és nemzetiség, vagy a szív szorosabb kötelékei által vannak közelebbi összeköttetésben, idegenekhez pedig közönyösek és hidegek. Egyes emberek a legnagyobb szeretettel gondoskodnak családjukról, gyermekeikről, előmozdítják jólétüket, védik, óltalmazzák őket, de ha egy elhagyott idegen fordul hozzájuk, ridegen elutasítják. Mi közöm hozzád, miért segítselek? Fordulj tieidhez, nekem elég gondot okoz saját családi köröm! Ez a rendes jelszó az ilyen szűk- keblűeknél. Hogy van különbség a szeretet- ben és könyörületességben, hogy azokat, akik szorosabb természeti és szívbeli kötelékek által vannak hozzánk csatolva, jobban szeretjük, róluk nagyobb buzgósággal gondoskodunk, ezt Megváltónk sem rosszalja. De ha ez így van, azért mégsem szabad szűkkeblűeknek lennünk. Azért sohasem szabad azt kérdeznünk, hogy ki a mi felebarátunk és kit kell szeretnünk? Legyen testvérünk minden ember, valamint Isten mindnyájunk szerető atyja. Ha a természeti kötelékek a rang, a vallásfelekezet, a nyelv és nemzetiség némileg elválasztanak egymástól, egyesítsen mindnyájunkat Isten szeretete. Ne kérdezzük, hogy embertársunk olyan nyelven beszél-e, vagy imádja-e Istenét, mint mi, rangunkhoz illő-e vagy pedig alsóbb rangú? Elég az, hogy ember, ez teszi őt felebarátunkká, testvérünkké. A valódi emberbaráti szeretet felülemelkedik a természet alkotta szűk korlátokon s kiterjed minden emberre. Erre tanít bennünket a fenti igében az Úr Jézus Krisztus. Azért ha e világ sivatagján haHa hű jellemképet akarunk róla rajzolni, tömören azt kell mondanunk: „gonosz bíró“, aki ingadozásával és tanácstalanságával veszni hagyta az igazságot, halálra engedte áz Isten Fiát. Hatalmas úr volt, a nagy római császárnak helytartója, aki ítélkezett élők és halottak fölött. Érezte, hogy Jézus ártatlan, mindent meg akar tenni megszabadítására, de a lázongó tömeg kiáltozására vizet hozat és ártatlansága, jeléül megmossa kezeit s örök képe lett a „kézmosó Pilátusoknak“. A szenvedj^itwft'i^Tti Uiginegka- póbb jelenere éte v en e a ik:meg 'efőt- tünk. Krisrtu^j p,il.átús ,előtt. FelségeJyjvep áz ellenségeinek ___________*_____________________ l adsz s oly életet akarsz folytatni, mely még a szenvedések között is nyugodt, amely minden rövid volta mellett is hasznos, mely még a sírral szemben is megtalálja a vigasztalást, akkor ültesd szívedbe és ápold amaz égi palántát, melynek neve a szeretet. Ne feledd, hogy ennek árnyékában te magad és mások pihennek. Ne feledd, hogy ennek van az a balzsama, mely a szívek égető sebét gyógyítja. Legyen azért Pál apostol mondása a mi életünk vezére: öl- tözzük fel a szeretetet. A keresztyén vallás főtörvénye és ismertető jele tehát — a szeretet. Ügy leszünk igazán Krisztus követői és tanítványai, ha egymást szeretni fogjuk. Hári Lipót. nyüzsgő tömegében szótlanul álló Jézus; visszataszító a főpapok és a vak nép vérszomjas, halált kiáltó magatartása, de ugyanolyan ellenszenves a gonosz bíró Pilátus is, aki bírói székében ott ül, mint a tanácstalanság, az ingadozás megtestesülése. Nagyon jól látta, hogy a főpapok irigysége adta Jézust kezébe, érezte, sejtésszerűen meglátta azt a nem e világból való országot is, amelynek igazságát Jézus hirdette, tudta, hogy a vádlók bűnösebbek, mint a vádlott, lelkiismerete felébred és mindent megtesz Jézus szabadonbocsátására. Azonban, amikor egy világos felmentő ítélethozatalról van szó, mossa kezeit és Jézust az árulók ^ÜcklllS.
