Harangszó, 1942
1942-03-15 / 11. szám
84. HXKXNC1IB 1942 március 15. Mert, — ahogyan egy hasonló tárgyú cikkemben mondtam —, hiába védem testi egészségemet, testi épségemet, hiába vetem rá magamat földi életem anyagi megalapozására, boldog nem lehetek, ha egyben nem a tiszta erkölcs és nemes eszmények tüzében megedzett lélek irányítja és munkálja földi életemet! Viszont áll az is, ha nem igyekszem azon, hogy az egészségtan szabályait megismerjem, s ha azokat nem követem, nem tudom testemet, a lélek templomát, karban tartani, az idő előtt összeroskad, s lakója, a lélek, nem végezheti be eredményesen földi pályafutását. Hogy a lélek és test együttélése harmonikus lehessen és Isten bölcs rendelése szerint Neki tetsző eredményeket mutathasson fel, ismernem kell egyrészt az erkölcsi törvényeket, másrészt az egészségvédelmi szabályokat. E sorok az utóbbiakat igyekeznek kedves olvasóink elé tárni. festünk épségét és egészségét mindenekelőtt egészséges lakással biztosíthatjuk. Erre törekedett már az ősember is, amikor az idő viszontagságai, a hideg és meleg ellen, valamint a vadállatok, hüllők és rovarok támadásai ellen barlangokban, víz fölé, cölöpökre épített hajlékokban keresett és talált menedéket. A ma embere is házat épít magának, ahol biztonságban érzi magát, amit az angol ekként fejez ki: „A házam az én váram.“ Az emberek nagyrésze fedél alatt, falak között tölti életének legnagyobb részét. Beláthatjuk, mennyire fontos egészségvédelmi feladat, hogy ez a helyiség, — legyen az lakószoba, munkahely, műhely, iroda, gyárhelyiség, tanterem, vagy akár szórakozóhely — az egészségügyi követelményeknek mindenben megfeleljen. Arra a kérdésre, mik a lakás egészségügyi követelményei, igen egyszerű a válasz, ha számba vesszük mindazt, amit eddig e lap hasábjain az egészségvédelemről elmondottunk. Az egészséges lakás létesítéséhez és biztosításához elsőrendű követelmény, hogy a ház egészséges talajra épüljön, hogy jó ivóvize, egészséges, tiszta levegője legyen, s a napfény minél több oldalról és minél nagyobb mértékben behatolhasson a ház belsejébe. Különösen fontos, hogy az építés megkezdése előtt a jó ivóvíz biztosítva legyen. — A modern építészet mindezekre figyelemmel van, s ma már a vonatkozó törvényekben és építési szabályrendeletekben előírtak szerint meg van adva a mód és lehetőség arra, hogy gondoskodás történhessék hatósági úton arról, hogy minden épület megfeleljen nemcsak a tűzrendészeti, hanem az egészségügyi követelményeknek is. Sajnos, a közigazgatási hatóságok nemtörődömsége e téren közismert, hiszen legtöbb községben ezeket a szempontokat nagyrészt figyelmen kívül hagyják és sok helyen az ellenőrzés e tekintetben még nem elég gondos, pedig a lakásviszonyok megjavítása a közigazgatási hatóságoknak egyik elsőrendű kötelessége volna! Hiszen régi megállapítás, hogy az egészségtelen lakás melegágya mindenféle betegségnek, az ottlakók vérszegények, étvágytalanok, s különösen a fertőző megbetegedésekre hajlamosak. A községi elöljáróságoknak kellene gondoskodniok arról, hogy új településeknél, utcanyitásoknál figyelemmel legyenek mindama tényezőkre, amelyek a talaj, vízellátás és levegő részéről a lakások egészséges voltát biztosíthatják, vagy arra káros hatással lehetnek. Elsősorban a hatóság kötelessége az arról való gondoskodás, hogy a községben, városban a gyár- és ipartelepekre, sertéshízlalókra telepengedélyt a lakott részektől csak délkeletre eső területekre adjanak, mert így a nálunk általában uralkodó északnyugati, valamint a nyugati és északi szél az ily helyeken termelődő gázakat, gőzöket, bomló anyagok bűzét eltereli a község, város légköréből. A községtől, várostól nem délkeletre fekvő régi üzemeket és telepeket fokozatosan át kell telepíteni. Természetesen lehetnek vidékek, ahol az uralkodó szél nem éppen észak-nyugatról éri a községet, ebben az esetben a tényleg uralkodó légáramlás iránya legyen a .mértékadó. (Folytatjuk.) NEHÉZ UTAKON. Mikor a Mester jár tövises úton, A tanítvány sem jár rózsák között, Tanuld meg ezt, ha szenvedésed útját Szíved vérével s könnyel öntözöd. Tanuld meg ezt... óh én is megtanultam, Hogy Ö mellette van már csak helyem, S ha Néki nem volt, hol fejét lehajtsa, Puha párnákon ón sem fekhetem. Ha Öt nem várta szeretet, melegség, Ne bántson akkor a fagy és hideg, Mit csalódásim könnyes jégpalástján Keresztül rám lehelnek a szívek. Óh egyre többet, többet elveszitek És egyre inkább csak Jézus marad, így leszek egyre... egyre csak szegényebb, S így leszek mégis mindig gazdagabb. Megyek Uram ... Legyen az út keserves, Szívem vérével s könnyel öntözött, De ha a Mester jár tövises úton, A tanítvány sem jár rózsák között. H a I u s z k a Rózsa. OLVASSUK A BSBLfÁT A kereszt fényében. I. Az emberek. Március 15. — A hozsannázó sakaság. Máté 21, 8—9. Túláradó örömmel köszönti Jézust Jeruzsálem népe. Sejtelmesen érzik, hogy királyuk jő, aki gazdagokká teheti őket. Mivé lettek volna, ha szívükből nem vész ki ez az öröm! De ők nem tudtak megállni s örömujjongásukat nagyhamar halálkiáltásuk váltotta fel. Sejtették-e, hogy ezzel kimondták a maguk ítéletét is? Tartsuk emlékezetünkben Jézust, hogy ő se feledkezzék meg rólunk! Március 16. — Az áruló. — János 17, 12. Jézus kezdettől fogva tudta, hogy tanítványai között lesz egy, aki elárulja őt. „Akiket nékem adtál“ — mondja főpapi imájában. Júdást is neki adta Isten. Mindig fájdalmasan érezte magán álnok tekintetét s hallgatta hízelgő szavát. És mégis szerette őt! Júdás szíve azonban lázadozott e szeretet ellen s így lett a „veszedelem“ fiává. — Szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket! Március 17. — A tagadó. — Máté 26, 31—35. Halála előtt már látta Jézus, hogy a sátán miképpen tör övéire: az egyiket árulóvá, a másikat pedig tagadóvá teszi. Pedig Péter nem akarta megtagadni Mesterét! „Ha meg kell is veled hálnom“ — volt jelszava, míg vele volt Jézus. Akkor tört össze, amikor elvétetett tőle a támasz. Péter mindig Jézus közelségére számított s nem gondolt azzal, hogy egyszer elvétetik tőle. Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy a kísértésben megállhassunk! Március 18. — Az ítélkező tömeg. —- Márk !5. 12—J3. Vájjon mi ment végbe Jézus lelkében e jelenet alatt? Az evangéliumból tudjuk, hogy ő hallgatott. E hallgatásban mélységes fájdalom rejlik, mert akikért munkálkodott, azok vetik meg és akiket szívén hordozott, azok ítélik el. Ez a tudat volt a legégetőbb csepp a fájdalmak kelyhében! Mi hányszor cseíekedtük meg vele ugyanezt!? Március 19. — Pilátus hitvese. — Máté 27, 19. Isten szeretete őrködött Jézus felett szüntelen; még a Pilátus házába is elkísérte őt. Ez a szeretet űzte Pilátus hitvesét, hogy még az ítélettartás óráján szóljon urának. Az az asz- szony sohasem látta Jézust, csak hallott felőle; nyugtalanságának döntésre kellett volna bírnia Pilátust. Pilátus azonban nem mert dönteni! „Nem akartátok“ — sírt Jézus Jeruzsálem felett. Vajha tudnánk dönteni Jézus mellett! Március 20. — A lator. —- Máté 23, 39—42. Reméltük, hogy megváltja Izráelt — mondogatták egymás között az em- mausi vándorok. Most azonban már nincsen szívükben reménység. Reménységük meghalt, amikor utolsót dobbant Mesterük szíve fönt a Golgotán. Csupán egy ember volt, aki még a keresztfán sem vesztette el reménységét: a lator. Szívét bízó hit töltötte el: „Emlékezzél meg rólam!“ Vájjon megtagadja őt Jézus? Hallga csak! Most imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik!“ Ha tudnánk így bízni! Március 21. — A hű. — János 19, 25—26. El fogtok hagyni — mondogatta Jézus tanítványainak. És ők —- egynek a kivételével — valóban el is hagyták. Annak az egynek a szeretete olyan nagy volt, hogy diadalmaskodott félelmén és elvitte a Golgotára is! Ő az első azok közül, akik a századok során elzarándokoltak a kereszthez. De mást is nyert; meghallotta a győzelem szavát: „Elvégeztetett!“ Ma sem marad el azoknak a jutalma, akik mindvégig hívek! Fürst Ervin. fogyóban van az ,,Isten előtt" című új imádsá- goskönyv második kiadása is. Ennek az imádságoskönyvnek csakugyan minden evangélikus család i asztalára oda kell kerülnie. — Ára i 1 pengő és 8 fillér portó.
