Harangszó, 1942
1942-02-22 / 8. szám
83. évfolyam. 1942. február 22. 8. szám. Alapítottál KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthsr-Szövetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Inpryan maüéklat tané» alatt kéthatankint a KIS HARANQ3Z0. Baolradt lapoki 935-ban a Jöjjetek ónboziim 9?8-tan a folvíáókl Luther 942-ben a Lelki Harmat. Írót vár a ml Intenünk, Jó fegyverünk ét pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmuakl A Harangiad •aarkaaztd-kladóklratale GYŐR II., Patöfl-tér 2. KUflsatéal árai aagyadéTra 1 P 2t fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P M fillér. Caoportoe kildéaiel 10%-oa kedvezmény. Amerikába egéig. évre 2 dollár; az utódállamokba *4 évre 1.60 P. Poetaciekkszámla 30.S2I Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja telkemet, Minden földi nagy ínségbe’ Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok És már bűnre gondolok. Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket. Mit használ ? „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall.“ Máté 16, 26. Az emberek cselekedeteinek rugóját sokszor ez a kérdés mozgatja: mit használ? Megtesszük, ha nekünk hasznos, ha nem fizetnek érte, nem csináljuk. Isten szolgálatában is nagy kísértés a megfizetés gondolata. Még jó, ha „lelki“ fizetséget várunk a szolgálatunkért. Sokszor azonban tetteinkért csak e világi jutalmat keresünk. Mindent megnyerni, bírni — égő lázzal rohanni a kincs után — kényelmes életet biztosítani -— elkerülni mindent, ami szenvedés, kockázat és áldozat — ez vágyálma igen sok embernek. Az Ür szerint azonban — ez sátáni gondolat. Isten gyermekei elsősorban az egy szükséges dologgal foglalkoznak, azzal törődnek, hogy lelkiekben kárt ne valljanak. Nagyon jól tudják, hogy ha lezáródik e földi élet, nekünk semmi sem használ. „E világra mit sem hoztam — S mit sem viszek, ha távozom“ — semmi sem segit rajtam. Kárt vallani e világiakban nem szeretünk és inkább lelkieket is feláldozunk értük. Az Úr a fordítottjára tanít! Meg kell tanulnunk lelkűnkért mindent vállalni: szenvedést, keresztet, elhagyatottságot, még az életet is elveszteni és odaáldozni, csak lélekben kárt ne valljunk. Amit lelkiekben veszítünk, azért soha semmi nem kárpótol — de ha lelkünk ügyéért, az üdvösségért mindenünket elveszítjük is — teljes kárpótlást kapunk! Ne akarjunk tehát megnyerni olyasmit, ami káros a lelkünkre! Kérdezzük meg elhatározásaink előtt magunktól, hogy mit használ? Kevesebbet tülekednénk, A böjti időszak Krisztus életútjának szenvedések töviséit termő, mély szakadékokon át a kereszthez vezető szakaszát világítja meg. Amikor ezen az útszakaszon kísérjük, körülötte a legkülönbözőbb embereket látjuk. Mindegyiknek van a szenvedéséhez valami köze. Böjtben lapunk hasábjain szeretnénk ezek közül néhánynak az arcába világítani, egyéniségét, lelkű, letét, Krisztus iránti magatartását olvasóink elé állítani és megkérdezni: Nem hasonlítasz hozzá? Nem te vagy ez az ember? A szenvedő Krisztus körüli emberek között mindjárt az út legelején látható egyik tanítványa, Péter. Ha ránézünk, az első pillanatra észrevesszük, sokféle, egymástól nagyon elütő vonásokból rajzolódik meg az arca. Ha jobban szemügyre vesszük, azt látjuk, feneketlen mélységet és szédületes magasságot mutat életpályája. Ha lelki életének alakulását figyeljük, szemléletesen látjuk, hogy Krisztus a legdurvább fából a legszebb szerszámot hogy faragja. Ha a ráható erőket-' kmátjtík? ‘csodálkozunk, irigykednénk, ha uralkodnék felettünk ez a kérdés és többet gondolnánk „Isten dolgaira“. Ha így gondolkozunk, rájövünk, hogy Isten dolgai a mi dolgaink még akkor is, ha érte mindent, ami a miénk, elveszítünk is. Z. P. milyen nagy a Krisztus életmentő s viszont a Sátán életvesztő hatalma. Figyeljük meg életének néhány fordulópontján. Legelőször a galileai «tenger partján látjuk. Egyszerű ember, akit minden adottságával együtt elnyel a hétköznapi élet szürkesége. Ha magában marad, elkallódik, senki emberré lesz. De ha valaki rátalál és kézbeveszi, kősziklát faraghat belőle. Egyszer feléje jön Jézus, az ismeretlenségből kiemeli és Isten országába beépíti. Ez a Krisztussal találkozó nyers ember milyen engedelmes, bűntudatra ébredt ember tud lenni. Ha tovább nézzük, azt látjuk, a hit magaslatán áll már. íme, a hívő ember, aki Krisztus előtt meghódolva a hitét megvalija. Krisztus kőszikla-embernek mondja. Ilyennek kell lenni! Ez az erős hit lobogott-e már benned? De nézd, milyen ingadozó emberré lesz, mikor a szenvedés útján kell Jézust követni. Szinte alig lehet ráismerni. Az erős hit hogy Péter.
