Harangszó, 1942
1942-02-15 / 7. szám
I 1942. február 15. Finnugor testvéreink. A finnek. A finnek hazája Suomi. Területe majdnem akkora, mint Németországé. Határai nyugaton, délen és északon a tenger, északnyugaton Norvégia, keleten pedig Oroszország. Finnországot az ezertó országának nevezik, holott a valóságban több, mint 45 ezer tó tükrözi vissza ebben az Istentől természeti szépségekben megáldott csodálatos országban az éjféli nap fényét. A lakosság száma három és fél millió. Tehát a magyarok mellett ők vannak legtöbben a finnugor testvérségben. Alig van Európának népe, amelynek története annyira változatos és megpróbáltatásokkal tele lenne, mint finn testvéreinké. Ügy látszik ezen a téren is közös a sorsunk. Ami azonban jogos önérzettel tölthet el minden finn testvérünket, az az igazság, hogy alig van nép Európában, amely annyi megpróbáltatás és elnyomatás után is annyira megőrizte volna nemzeti jellegét és ősi hagyományait, mint a finn nemzet. A finnek sokat szenvedtek a svéd, majd az orosz elnyomástól. 1917-ben vívták ki függetlenségüket s azóta mérföldes léptekkel haladnak a fejlődés és művelődés útján. A fejlődés mellett példát mutatnak minden népnek arra, hogy hogyan kell szeretni és hogyan kell megvédeni Isten egyik legdrágább adományát, a hazát., Finnország lakosságának kétharmadrésze mezőgazdaságból él; földmíveléssel kilométerekre távol — egy táborban harcol a két testvér nép: a finn és a magyar. Szent hittel reméljük és imádságunkban kérjük Istent, hogy tegye e két testvérnépet méltóvá arra, hogy az ő vállukról íveljen fel a testvérnépeket összekötő és a mielőbbi békességet hirdető hatalmas szivárvány. Dr. Győrtfy Béla. és állattenyésztéssel foglalkozik. Fontosabb mezőgazdasági terményük a rozs, zab és árpa. Emellett nagyon fejlett az iparuk, amelynek legfőbb anyaga a fa, hajtó és éltető eleme a tervszerűen kihasznált vízierő. Finn testvéreinknek hatalmas kultúrájuk és fejlett közoktatásuk van. Óriási értéket jelent a finnek, általában a finnugor népek művelődéstörténetében az, hogy a finn nép őrizte meg költészetében legtisztábban az ősök lelkületét. Világhírű a finn nemzeti éposz, a Kalevala. Ennek strófáit egy lelkes orvos, Lönnrot Illés gyűjtötte össze a nép szájáról. A I Elhagyott orosz gyermek. Favágást vállal kenyérért. Egyetlen „hozzátartozója“ ez a kis kölyökkutya. Kalevala hírére jellemző, hogy 1910-ig 73-an fordították le 14 nyelvre. A finnek 98%-a evangélikus vallású. Órömmel tehetjük hozzá, hogy náluk a vallás nem üres életkeret, nem megszokás vagy átmentett örökség, hanem élő hittel telített eleven közösség egymással és Istennel. Mint tudjuk, a finnek ma élet-halál harcukat vívják. Azt is tudjuk, hogy ez a harc csak egy újabb fellobbanása az évezredek óta tartó hol nyílt, hol elfojtott küzdelemnek. Alig múlik el nap, hogy a finn újságok egy-egy — sőt több — drága ismerősünk hősi halálát ne közölnék. Finn testvéreink tudják azt, hogy ez a legáldottabb magvetés egy ország szebb jövője számára. Az óriási világégés közepette is büszke örömmel tölthet el minket magyarokat az a tudat, hogy — bár ezer Mi történik Mezőlakon ? Már hallottunk egyet-mást erről. Megkérdezzük a mezőlakiak fiatal papját, aki korábban a Harangszónak ügybuzgó terjesztője is volt, s most az itteni híveket pásztorolja, mondjon valamit a gyülekezetéről. — Mikor kezdődött a szervezkedés? Beszédes ajakkal mondja: 1938 őszén egy szervező erővel megáldott lelki munkás összegyűjtötte az akkor még Pápához tartozó mezőlak-békási evangélikus híveket s rábírta arra, hogy alakítsanak önálló egyházközséget a Pápa környékén levő több község evangélikusaival együtt. Híveink megértették a felhívást. Megindult a szervezési munka és csakhamar együtt vannak, 11 község és 6 major-puszta gondozás nélküli, szórvány sorsban élő evangélikusai. Ennek a szervezési munkának sok-sok bánata és öröme közül hadd említsek meg egypárat. Nagyacsád leányegyházközségben Gyurátz püspök 180 lélekről számol be. Ma pedig imádsá- gos lelkű tanító 350 lelkes hívő seregben tanítja az „Erős vár a mi Istenünknek — Borsosgyőrött, a 100 evangélikus lélek azért imádkozik, hogy imaházat, vallástanításra alkalmas kis szobát építhessen. Egy tehén vételével indult el a pénz gyűjtése és „csak úgy magától“, kegyelemből már 3.500 pengője van Isten házára. Az öröm mellett van itt szomorúság is. Kupon, a Bakonyaljában a 80-as évek közepéig evangélikus tanító vezetésével virágzó leányegyházközségünk volt, iskolánk és gyermekünk; ma csak 18 lélek van: egy-két öreg ember, asszony és öreglegény. — Mi történik Mezőlakon, a misz- szió középpontjában? — kérdezzük tovább. — Az önállóvá lett egyházközség megválasztja első rendes lelkészét. Régi iskolája helyett, új teleken, új iskolát és tanítólakást épít. Egy presbiter-család 1.000 P-ős adománya megveti a templom alapját. Elhozza a szolgáló leány a maga 5 P-jét, a munkás a maga verítékét és gyűl a pénz, hogy 1000 léleknek legyen temploma. S aztán presbiteri gyűlésen felvetődött a gyűjtés gondolata. Maguk a presbiterek vállalkoznak erre. — Hol gyűjtöttek mar? — Üjmalomsokon háromórai gyűjtés után 170 P-t kaptunk. Ehhez jön volt tanítónk özvegyének 100 P-ős adománya. — Távolabb is jártak? — teszem fel a kérdést. — A Rába mellől a Dráva mellé, a legdélibb fekvésű porrogszentkirályi gyülekezetbe is elmentünk. Cyékényesi állomástól gyalog indultam és minden fiságban hatalmas erő rejlik. Mondhatom, hogy a nevelői munkában ez a legelső- rendű erőforrás! Csodálatosan meg fogod tapasztalni testvérem, magyar édesanya, hogy lesz erőd megharcolni ezt a harcot, mert az Ür megerősít. Fii. 4, 13 Csak hittel kérni tudjad! És ne lankadj, ha nyomban nem kapsz feleletet imádságodra. Olvasd el Máté 15., 22—28. ver- | seiben a kananita asszony történetét. Milyen kitartóan tudott Jézushoz menekülni a kérésével. Óh, hányán vagyunk, akiknek ez a fájdalma. Vigyük oda Krisztushoz, hiszen erre az esetre is elhangzott az ő hívása: „Jöjjetek én- hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket.“ Máté 12., 28. Feleljünk az Urnák lelkűnkben engedelmes készséggel, hogy megáldhassa életünk gyümölcsét: gyermekeinket, bennük és általuk drága anyaszentegyházunk és hazánk jövendőjét. Meneteljünk tehát és feleljük boldog felszabadulással kedves indulónk szavait: Szólj Uram, szólj nekem És felelni Néked így fogok: Küldj Uram s jól tudod, Utaidra vígan indulok! Bak Béláné.
