Harangszó, 1942
Kis harangszó
1942. december 20, KIS HARANGSZO 31. oldal. A hős honvédeket A jó Isten védte, Édes kis Ildikóm, Imádkozzál érté. Imádkozzál értük, Mondj mindennap imát, Hiszen a sok közül Egyik: Édesapád. V id a Dezső hadnagy bácsi. Tábori szám: 118122. A Vas-utcai „II. B“. (Folytatás.) Ezek voltak a „kis Hajós“ utolsó hozzájuk intézett szavai. Azután ott voltak, amikor ő is, mint sok más derék magyar, nótaszóval, a győzelem biztos reményében elindult a frontra. Még egy integetés, egy „Isten vele, viszontlátásra!“ köszöntés és Hajós tanár úr zsebkendőt lobogtató keze is eltűnt a vasúti kanyarodéban. És most talán éppen azt a karját, amivel nekik utolsó „Isten hoz- zád“-ot intett, roncsolta el valami gonosz muszka golyói... Halász Peti agyában csak úgy kergették egymást a gondolatok. Észre se vette, hogy közben elkészült az osztály a javítással és a „nagy“ Hajós tanár úr beszedte az utolsó füzetet is. Az óra vége felé közeledett. Hajós tanár úr felment a dobogóra és megadta a következő óra feladatát: „Fiúk a mai leckét vegyétek át újra és ismétlésül a Himnuszt és a Szózatot. A jövő órán nagy felelést rendezünk és mindenki felel, ha csak röviden is.“ Ekkor megszólalt a csengő és a „II. B.“ lázasan csomagolt. Csakhogy vége megint egy napnak! De azért ma mégis csendesebb volt az osztály raég a készülődés izgalmas, boldog pillanataiban is és ha Hajós tanár úr gondolatai nem jártak volna olyan nagyon messze, ő is észrevette volna ezt a szokatlan jelenséget. „Imához“, hangzott a tanár úr hangja és összekulcsolódtak a kezek; majd a „sorakozó!“ parancsra kettős sorba állt az osztály és néhány perc múlva megkönnyebbülten érezték maguk mögött a sok izgalom színhelyét, az iskolát. Egy-két perc és már egyetlen „II. B“-s sem volt még az iskola láthatárán sem. Azaz, hogy mégis! Ott a Széchenyi- tér sarkán néhány kisdiák áll és csodálatosképpen nyugodtan, figyelmesen hallgatják az egyik társukat, aki élénken magyaráz valamit a kis kör közepén. — Halász Petit fogja körül néhány társa; ott van az osztály legjobb tanulója, Deák Józsi, de a legvásottabb: Török Matyi is és Kocsis Laci, az osztály legjobb labdarugója, aki minden sportbeli kiválósága mellett egyre-másra fogja a szekundákat idén is. Ügy látszik, a nyáron megint javítóvizsgára kell majd készülnie, legalább is eddig úgy indul. Ötödiknek ott áll még Kovács Gazsi, aki a legjobb természetrajz-földrajz-szakértő a híresneves „II. B“-ben. Ennek a négy diáknak beszéli el Peti azt, amit a rózsaszín tábori lapról ő megtudott. Hogy sebesülten fekszik az ő tavalyi kedves osztály- főnökük, a „kis Hajós“ és ezért volt ma olyan más Hajós tanár úr, mint eddig bármikor. Peti szavait megdöbbenve hallotta a „II. B.“ négy híressége. De Peti, aki már sok mindenre gondolt, amióta megtudta ezt a hírt, így folytatta szavait: „Valamit tenni kell. Én már kitaláltam valamit. De most rohanok, mert 'Aß-kor zongoraórám van; V->4-re gyertek el hozzánk, akkor mindent megbeszélünk. Pontban 'A-kor várlak benneteket. Szervusztok!“ - - és már el is tűnt Halász Peti a- sarkon. A négy pajtás is elköszönt egymástól és gondolatokba merülve indult mindegyik hazafelé. Igen, valamit tenni kell, de mi legyen az? írjunk a tanár úrnak egy szép levelet, amit az egész osztály aláír? Csomagot küldjünk neki a kórházba? De úgy a szíve-lelke mélyén mindegyik érezte, amint hazafelé bandukolt, hogy ez nem elég, nem ezt kell tenni, valami mást, többet vár tőlük a betegen, sebesülten fekvő Hajós osztályfőnök úr! (Folytatjuk.) KICSINYEK BIBLIÁJA 14^. Dec. 20. — Lukács 2 : 1—6. — Nagy történelmi események közé jött el Krisztus. Dec. 21. — Lukács 2 :7. — A világ
