Harangszó, 1942
Kis harangszó
1942. december 6. KIS HARANGSZO 27. oldal. Annus: Jaj, hoztál-e tortát? (Tapsolva): Hoztál, látom, tudom! Marci: Hoztam is, meg nem is, kedves, kicsi húgom. Kaptam a mestertől egy egész kereket, De elkérték tőlem a szegény emberek. (Annus leveszi a tálról a papírt): Hát csak ennyi maradt, ilyen kicsi, kevés? Anya: Épp azért meg ne edd, úgy sem lenne elég! Itt van a szomszédban, öreg Kati néni. Egy árva lélek sem szokott felé nézni. Átviszem most neki, hadd örüljön szegény. Hogy rá is gondolnak karácsony ünnepén. (Anya elsiet a tortadarabbal.) (Annus, sírósan): Még meg sem kóstoltam! Hát én most megjártam! Ó minek is hoztad és minek is láttam. Marci: Ne sírj, kicsi húgom, hiszen a karácsony Nem evés és ivás, nem is gyermekálom, Nézd, a drága Jézus, szívünkben vesz szállást, Kell ennél több öröm, nagyobb csoda, áldás? Ahol Jézus lakik, ott van igaz élet Ott a baj, szegénység, mind, mind semmivé lett! (Apya jön vissza az üres tállal.) Láttátok volna csak, szegény hogy megörült! A hangja remegett, a szemébe könny gyűlt! Bizony való igaz, hogy mindig, aki ad Lesz boldogabb annál, mint aki elfogad! És most adjunk hálát, hogy van áldott Urunk, Kinek jóvoltából így meggazdagodtunk! (Énekelnek egy karácsonyi éneket.) (Két kis törpe kint az ajtóban.) II. törpe: No most pajtás mi is tanultunk valamit, Legnagyobb gazdagság a szeretet és hit. S ezt ritkán találni fényes palotában, Inkább a kicsinyek tiszta hajlékában! I. törpe: Így lett most nekünk is karácsony ünnepünk! (Ketten együtt): Áldott légy Megváltó, ki ezt adtad nekünk! Kovács Ilona néni. Kormányzónk nevenapján. Gyermeki szivemnek Legforróbb érzése Szálljon e szép napon A dicső Vezérre! ö a magyar nemzet Első katonája, Egész Magyarország Az ő nevét áldja! Éltesse az Isten Még nagyon sokáig, Amíg legszebb álmunk Valósággá válik! B. B. Kisgyülekezet imádkozzál Hadi imádság. Jó Istenünk, téged kérünk: Óvd és őrizd honvédségünk. Kik védik e drága földet, Győztesen hozd haza őket! K. Vilmos tanító bácsi. A Vas-utcai „II. B“. (Folytatás.) Még most is maga előtt látja, mintha csak tegnap történt volna, amint a fiatal tanár mosolygó arccal, vidám tekintettel, végig nézett rajtuk, majd így szólt: „Éri leszek a ti osztályfőnökötök ebben az évben és ha jól viselitek magatokat, hosszú éveket töltünk majd együtt. Sok érdekes dolgot tanulunk meg együtt, de ha rosszak, engedetlenek és lusták lesztek, átadom az osztályfőnökséget másnak. De hiszem, hogy erre nem kerül sor. Most pedig Isten szent nevében megkezdjük a munkát!“ Igen, ezt mondta akkor az a tanár úr, aki jelenleg súlyos karlövéssel fekszik tőlük sokszáz kilométerre egy kórházi ágyon ... Halász Petinek még sok minden jutott eszébe a „kis Hajósról“. Milyen szomorú volt szegény, amikor az első 4-es feleletet kellett beírnia! Hát még, amikor tavaly ilyenkor az intőosztásra került sor! Hogyan tudott örülni, ha valaki szépen felelt! Aztán az osztálykirándulás! Hej, az volt ám csak a nagyszerű mulatság! Olyan jáitkrendező, mint a „kis Hajós“ nem egyhamar akad! És
