Harangszó, 1942
Kis harangszó
üti. oldal. Kis HaKaNOSZÍ 1942. december 6. Ádventnek Királya, ne csak úgy, mint vendég, Hanem mint családfő, mindég mi velünk légy! Hogy ne férjen közel a gonosz mi hozzánk, Adventi nagy Király, Te vigyázz mi reánk! Ádventi nagy Király, kérnek a nemzetek, Szüntesd meg jöttöddel e nagy veszedelmet! Karácsonyi jelenei. Muraközy Gyula: „A csodálatos torta“ című meséje alapján átdolgozva. Szereplők: cukrászmester, Marci inas, két kis törpe, anya, lánya: Annuska. Cukrászmester: Hallgass ide, fiam! Magad jól viselted, Most ezt a kis tortát magaddal viheted. Marci: Ó nagyon köszönöm ezt a meglepetést, Adjon Isten boldog, szent karácsony estét. (Elmenőben mondja): Jó anyám, kis húgom majd örvendeznek, Szegények, ilyesmit sohasem ehetnek. * Két kis törpe jön. /. törpe: Hej, de régen voltam ide fent a földön! Mert én az életem hegy gyomrában töltöm. II. törpe: Biz én nem sajnálom, hogy odalent élek, Mert ha nem is látunk lent annyi sok szépet, Ott legalább csendben, békében élhetünk, Sosem irigykedünk és nem veszekedünk! Mennyit káromkodnak itt fent az emberek! Ezt én el nem bírnám, fájna a lelkemnek. I. törpe: No de azért mégis, nézzünk csak most széjjel. Talán békesség van szent karácsony éjjel. II. törpe: Jön egy cukrászinas, tréfáljuk meg komám! Bújj el te amoda, én kezdem a mókám! (Kopott, nagy kendőbe burkolózva a cukrászinas elé áll): Szegény özvegy vagyok, négy árva gyermekem, Otthon sír, de nincs egy harapás élelmem ... E pusztító vihart, mely e földet dúlja; Hozz rá szent karácsonyt, legyen béke újra! Advent nagy Királya, a mi kicsiny hitünk Csak úgy tart meg minket, ha te veled élünk; És ha te velünk vagy, mint pásztor a nyájjal, Mi élünk boldogan az ádventi Királlyal! Weller Laci bácsi. Marci: Nagy baj, mert nekem sincs, csak ez a kis tortám, De ha elfogadja, felét odaadnám! II. törpe: Ó, hogyne fogadnám, alássan köszönöm! Hej lesz is most otthon, micsoda nagy öröm! (Tovább megy Marci a féltortával, elébe toppan a másik törpe, szegény fiú alakjában. Sapkáját, vagyis begyes süvegét kabátja alá dugja és fejére rossz kalapot csap fel.): Egész nap nem ettem, árva gyerek vagyok ... Marci: Ez nem sok, de'azért adok egy darabot... Fiú: Köszönöm ezerszer, a jó Isten áldja... Marci: No de aztán most már, szedhetem a lábam, Jó anyám, kis húgom, jaj de nagyon várnak ... Mit is szólnak majd az üres tortás tálnak! * (Két törpe újból felteszi a hegyes süveget.) I. törpe: Jerünk most utána, lassan lopakodva, Majd itt hallgatózunk, csöndben, az ajtóban ... II. törpe: Meglátjuk, otthon is olyan jó és szelíd, Amilyen volt előbb, mivelünk szemben itt? * (Anya, kis lánya: Annus, várják Marcit haza.) (Marci belép, a tál le van takarva.)
