Harangszó, 1942
Kis harangszó
1942. június 21. KIS HARANGSZÓ 83. oldal. Tanév végén. Valahányszor tanulásról, gyerekről sik szó, mindig egy régi ismerősöm at eszembe. Messze voltunk szép Imánktól, otthonunktól, csak álmunkban írtuk akácsoros utcáit, tavaszi szélben ullámzó búzatábláit, a margarétával, arangvirággal, pipitérrel telenőtt lóhe- :ket s a gémeskút körül delelő kis- ílyát. Micsoda öröm volt az, mikor levelet >zott a tábori posta!! Faltuk a betflI z otthonról érkező híreket. re a magamét párszor végigolvas- i Pipás őrvezető állt meg előttem, nas mosófakezében az izzadságtól készülő tábori lapot szorongat: Légy szíves, Pajtás, olvasd el ezt it. Most kaptam s nem látom már i ezeket az apró betűket — mond- ;é pirulós magábaszállással. iször csak úgy magamnak futom ihogy valami szomorú hír sötét t terítsem váratlanul a jó öreg sra, azután kissé előkészítve mon- saját szavaimmal a lap tartalmát: Hála Isten, jól vannak, János, :a. Az anyjukod kissé meghűlt, a mákot egyezték, de már fönt Tündér csikaja is 3 hónapos, no kislibákból is csak egyet vitt el ka. Termés is szépen mutatkozik, Jóska fiádnak is mindenből 1-es va a bizonyítványába. Ezt a lapot •ta, s 10 P jutalmat kapott a vizslább nem tudtam mondani, mert >s hangos zokogással kapta el ke- s könnyes szemmel kezdi susogni ii között: Károly pajtás! Tudod-e, hogy en- : utolsónak örülök az ég világon >bban. Most megvallom, hogy nem lem rossz ám, meg nem is az apró teszik, hanem az, hogy nem ösme- : írást. A kisbetűket még: valahogy izálom, de a nagyok mind össze- k előttem. Most érzem, hogy ez lagyobb szegénység a világon ... alákerülő voltam. Mostohaanyám ott ám minden reggel, de csak orváthékig jutottam. Ott délig : tisztítottam, meg kukoricát iltam ... De hagyjuk! Ugye, majd )d a választ is, Testvér?? Mert Srzem ám a szegénységemet igazán, itt a messze idegenben, muszka f'. i- dön. Hej!! Ha a jó Isten mégegysz t hazavinne abba á kis Bakonyalja faluba!!! ... Nincs tovább. Vége. Értitek-e, miért mondtam el eddig is? Azért, mert Ti az írás-olvasás tudásával, boldogan hagyhatjátok el az iskolát. Nektek majd nem kell mással Íratni azt, amit csak édesanyátoknak, testvéreiteknek akartok elmondani a betűk segítségével. Nektek nem kell mással olvastatni azt, amit senkinek se akartok megmondani, amelyek a szív mélyére valók, örök titoknak. Majd akkor tudjátok meg, mit adott az iskola, a tanítótok, ha az egyedül- valóság megmérhetetlen végtelensége borul rátok idegen földön, idegen nép között. Akkor érzitek meg a saját kezetekkel irt, saját szemetekkel olvasott betűk mindennél nagyobb értékét, ha nem lesz más kapcsolat a szsretteitek- kel, mint: a betö. Ha most ott lennél Te i.* a Dopec partján, vagy, valamely nagv muszkaerdő peremén lesnéd a nap felbukkanását, egy szörnyű zúgással-ropogással-moraj- lással teletömött vérgőzös éjszaka után, egy szál vékony plajbásszal, zöld tábori lappal a kezedben, sok-sok ':pró betűvel üzenve azoknak, akik imádkozva várnak tőled pár megnyugtató szócskát: akkor, éreznéd egész mélységében, ragyogásában azt a kincset, hogy tudsz írni, megtanultál olvasni. Ha csupán ez egyetlen szót írhatnád is le: „élek“... ez is elég arra, hogy boldoggá tedd övéidet, hogy feléleszd bennük a reménység tüzét, hogy égre nézve imádságra fonódjanak 4 kezeik. Azért, ha a vizsga után el 's köszönsz az iskolától, a könyvedet, füzetedet, ceruzádat ne dohd a sarokba, ne hagyd belepni a pornak, mert sok gazi örömben részeltettek szeptembertől "júniusig és még többen részeltetnek nvbd ezután. Maradjanak a szünidőben is jó barátaid. Lássátok gyerekek, az emberiség jó s balsorsa is a betűk világában van tán elrejtve csodálatos módon. Kiváncsi volnék rá, ki, mit olvas majd a nyári szünetben?? Jó munkát! Szebb jövőt! Orbán Károly tanító bácsi.
