Harangszó, 1942
Kis harangszó
1942. június 7. 79. oldal. KÍS HARANGSZÓ szokások stb. De ami a legjobban feltűnt: a városka s a környék minden kicsi falujának tisztasága, rendje. Nálunk is összesöprik minden reggel az utcákat, udvarokat a magyar falvakban is, de az a rossz szokásunk megmarad, hogy utána az étellrulladé- kot, kenyérhéjat, papirost, almacsutkát stb. csak úgy szétszórjuk. Mi nagyok is csak ilyenek vagyunk. Ha szétnézünk kirándulóhelyeinken, sétatereken — különösen hétfőn reggel — hát szörnyű ízléstelenség ötlik a szemünkbe. Letépett virágok, csomagolópapír, zacskók, dinnye-, narancshéj, különféle madzagok stb. Mint egy csatatér. Pedig olyan egyszerű volna, ha mindent visszaraknánk a hátizsákba, kézitáskánkba. Másnap ugyanis drága napszámossal kell összeszedetni a sétatér gondozójának Hát még a rendetlenség következményei! Hányán csúsztak el már narancs-, dinnyehéjon s kitörték a kezüket, vagy lábukat. Mennyi per, veszekedés, aggodalom s kiadás származik e semmiségekből! Vájjon Ti, Kis Harangszó olvasói gondoltok-e erre? Mit csináltok a papírzacskókkal, rossz ostorral, karikákkal, pitykékkel, ha már megúntátok a játékot s jóllaktatok? Jusson esztekbe ez a figyelmeztetés majd ezután! Milyen más képe lesz az iskolaudvartoknak, játszótérnek, utcáknak, kirándulóhelyeknek, sőt még a gyerekszobának is!? Ha pl. minden elszórt tárgy, hulladék — ami nem a helyén van — egyszerűen megszólalna s rádkiabálna: — Kicsi GazdámI Itt hagysz? Itt a helyem? Nem lehetne szót érteni a rendetlen- I ség kiabálásától. | Hátha még a letépett ibolyák, kankalinok, orgonák, rózsák is hangosan sírni tudnának!? Mennyi bánatot, keserűséget zokognának a fülünkbe!? Mert néha egész ölrevalót szaggatnak le egyesek: kicsinyek és nagyok is szertelen meggondolatlanságukban. Mikor kis diákjaim virággal kedveskednek, mindig arra kérem őket, hogy csak két szálat tépjenek le, mert minden letépett virág kegyetlenség. Istenem! Milyen mélységes bánat, fájdalom az, ha a halál csontos keze tép ki közülünk egy-egy ártatlanságot, élő virágszálat! Vájjon nekünk több jogunk van a virágok százainak a letépéséhez? Nem lenne elég belőle kevesebb is? Orbán Károly tanító bácsi. TAVASSZAL Kizöldült a fűzfa, Könnyet ejt az ága. Zöld fűzfátácskából, Lesz majd furulyácska. A pásztor-tilinkót Ifjú legény fújja, El is oszlik nyomban, Minden baja-búja. Sokoray Balázs tanuló (Szombathely). AZ ÍILSÖ ÚT. Mikor én még kicsi voltam, Kértem apám, anyám, Mutassa meg, hogy hol lakik, Az én jó nagyapám. Eldöcögtünk lassan, szépen, Végig a nagy utcán, S messziről láttam, hogy vár rám Az én jó nagyapám.
