Harangszó, 1942
Kis harangszó
KIS HARANGSZÓ 1942. június 7. 78. oldal. rólad az Ür Isten is. Ebben aztán minden benne van. Az is, ami az iskolai bizonyítványodban, az is, ami a szülői bizonyítványban van és még sok minden, amit csak ő tud számontartani: legtitkosabb gondolataid, érzéseid, senkitől sem látott cselekedeteid nála tudva vannak és ő mindent számontart. És most nézz magadba és adj számot önmagadnak a te ezévi munkádról, életedről. Vájjon nem lehet-e rólad is azt mondani, hogy „javait eltékozolja“? Nem tudtál volna jobban tanulni, jobban viselkedni? Nem fordítottál nagyon is sok időt és sok jóra kapott észt a rosszra? Közeledik a számonkérés és szá- motadás ideje. Boldog, akit tanító, szülő és legfőképpen az Ür megdicsérhet! BÚCSÚ NYUGALOMBAVONULÓ TANÍTÓTÓL. Szomorú nap virradt ma ránk, A búcsúzás napja, Könnyezik ma iskolánknak Apraja és nagyja. Búcsúznunk kell tanítónktól, Akit úgy szerettünk, Ki lelkűnknek szárnyat adott, S féltőn fogta kezünk. Egy nemzedék a tanúja Áldott munkájának... S ma a búcsú fájó napján Könnyünk egyre árad ... Rend a lelke mindennek. Husvétkor ragyogott a nap. Az ég nyájas, kék foltjai ránkmosolyogtak. Az ünnepiruhás gyermekek kezében fűzfa- barka, kankalincsokor, sőt itt-ott már néhány szál ibolya is. Néhány félénk kismadár pedig már határozottan a tavaszról citerázott. Beharangozás előtt a templom körül sétálgattunk. A szépen összetakarított úton elszórt pirostojáshéj. Ügy szúrta a szememet. Köröskörül rend, tisztaság. Láttam, hogy más is lenézett rá s félrepiszkálta az útból. Valahogyan rontotta Mit adhatnánk mi cserébe Jó tanítónk Néked? Kérjük Istent: „Áldjon, védjen Ezután is Téged!“ Lelkünk legszebb virágait Egy csokorba kötve Nyújtjuk Néked s rajtuk ragyog Szívünk hálakönnye ... Áldjon meg a Mindenható! Ezt kívánják Néked: — A hüságes tanítványok, — Kik szeretnek Téged!“ Bertalan Sándor tanító bácsi. az ünnepi hangulatot ez a virító, széttaposott roncs. Bántotta mindenki szemét. Néhány kis lurkó pedig szörnyű buzgón fitogtatta a pirostojását. Csakhogy van! Tudom én jól, hogy bármi áron is megszerzik az édesanyák ezt az örömet. Inkább a kalácsba ne legyen, de a kis buksi fiam kezéből nem hiányozhat. Egyszer régén külföldön töltöttem a husvétot. Sok kedves ünnepi jelenségen akadt meg a szemem: Öltözködés, ünnepi játékok, különleges ételek, nép-
