Harangszó, 1942
1942-12-13 / 50. szám
1942 'déeífcBfí 13. HAKANOIKS «es December 17. A koldusklrály gazdagsága. — Ésaiás 61, 1—5. —Mennyi minden van a kolduskiráiy kincsesládájában! Benne van szegények öröme, megtört szivűek orvossága, foglyok számára a szabadulás’, megkötözöttek, számára a megoldás evangéliuma. Benne van királyi szivének kincsesládájában az Űr jókedvének esztendeje a megtérő bűnös és megtérő nemzet számára. December 18. — A megajándékozottak. — Jeremiás 31 :25. — De sok ma á szomjas és éhes test szerte a nagy világban! Vékony sugárban csurog csak a tej, soványra szelik a kenyeret. Vájjon Tárnokréti Honvédtestvérek! Közöljük veletek, hogy gyülekezetetek Nő- és Leányegylete mindnyájatok címére előfizette a Harangszót. Ezenkívül küldött szeretetcsomagokat, s bennük iniádságos könyveket. Fogadjátok szeretettel! * Lénárd Tibor orv. századirnok-test- vérünk levelét és versét köszönjük. Sajnos, késés miatt ezt már nem közölhetjük. A Harangszót 5 példányban megindítottuk. Kérjük, gondoskodjék a szétosztásukról. írását szívesen vesszük. Koppányi Lajos és társai, Huszár Károly, Kolonits Ernő, Horváth Kálmán testvéreink sorait örömmel olvastuk. Az utóbbi leveléből az otthonnak szóló üzenetet itt közöljük: Dolgozzatok odahaza Magyar Testvérek, műhelyekben* gyárakban és irodákban, hogy közös erővel küzdjünk a vörös uralom legyőzésén. Bízzunk a mindenható Isten jóságos kegyelmében, hogy imádságunkat meghallgatja és majd egykor boldogan és győztesen térünk vissza szép Magyarországba. Csak egy éjszakára. . . Egyik lelkésznek írja a híve: Tudom, most otthon is megtelnek a templomok buzgón imádkozó lelkekkel és azok is, akik talán máskor elkerülték, a jó Istennél keresnek vigaszt. Mennyivel inkább van ez így idekint! A gyenge- hitűek megerősödtek, a káromkodók megtanultak imádkozni. Egyetlen egy csatanap, vagy akárcsak egy óra is elég, hogy minden hitetlen ember megtalálja Istent. Milyen találó Gyóni Géza verse: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket, A pártoskodókat, a vitézkedöket.“ — Ide kellene kihozni az otthoni méreg- keverőket, a gyűlöletet szító, mindig elégedetlenkedőket... Afdr ax édesapámnak Is kifúrt a frontra ax első világháborúban. Nagy tiszteletű Szerkesztő Uram! Amióta itt ezen a végtelen orosz földön járok, nem ért olyan jóleső kellemes öröm, mint mikor a Harangszó, ez a mi legkedvesebb, legőszintébb szavú mennyi lehet ezzel szemben a szomjas és éhező lélek? Testvér, szomjas-e, éhes-e a lelked!? Vagy csak kenyérgondjaid vannak? Nemcsak kenyérrel él az ember... December 19. — A kolduskirály nyomában. — Lukács 9 : 23—24. — Mehetek Krisztus után. Nem muszáj, de nem is tilos nyomába szegődnöm. Ha valaki akar jönni, hát jöjjön. De jönni csgk az fog, ki saját életét nem szereti jobban, mint azt, kinek nyomába szegődik; aki birja és vállalja a mindennapos keresztet. lapunk falumbeli lelkes Nőegyletünk áldozatkészségéből hozzám ide eljutott. Ez volt odahaza is legkedvesebb olvasnivalóm. Itt pedig, ahol erre a legnagyobb szükségünk van, Bibliám után egyetlen lelki vigasztalóm. Itt e sokszor nehéz órákban tudja csak meg az ember, mekkora szüksége van az Isten igéjére, amely bánatában vigasztalja, lelki gyengeségében pedig megerősíti. Ezt merítem én is a Harangszóból, amely már Édesapámnak is kijárt a frontra az első világháborúban. Ezen sorokban fejezem ki köszönetemet Nagytiszteletű Uraimnak, hogy a Harangszót hozzám megszakítás nélkül küldik. Alig várom, hogy a tábori postás odaadja. Az előfizető Nőegyletünknek más alkalommal küldöm el köszönetem. A jó Isten gazdag áldását kívánom további munkájukra. Maradok szeretettel, a Harangszó mindenkor hű olvasója: Buthy Imre honvéd. Kelet kapufánál! Köszönöm drága jó Édesanyámnak! Nagy tiszteletű Szerkesztőség! Itt, ahol őseink bejöttek e drága magyar földre, már nagy pelyhekben hull a hó s befedi a földet, komorrá, egyszínűvé válik kint minden. Kis ablakomon át kitekintek a vasárnap esti szürkületbe, gondolataim szállnak az én szeretteim felé, oda, abba a szeretett dunántúli kis faluba, ahol a vidám gyermekéveimet töltöttem. Nyugatról idekerültem Kelet kapujához. Idekerültem teljesen egyedül, evangélikus fiú. Itt éltem keresztül két évet, templomainktól távol, ahova csak lélekben tudtam eljárni. De az igazi örömöm akkor jött meg, amikor a posta hozta számomra a már odahaza is szívesei olvasott kedves lapjukat, a Haranfszótl A sefvam csordultig megtelt örömmel, hiszen nem is vagyok olyan elveszett, mint ahogy azt gondoltam. Azóta mindig nyitva áll szivem kapuja és szomjúhozza a Harangszó Istennek intő szavát. A Harangszó útján megköszönöm drága jó édesanyámnak, hogy segített ezen a téren is közelebb kerülni az Istenhez. Bár minden anya gondoskodna ezen a téren is tőle messze kerülő gyermekeiről, akkor nem veszne el annyi evangélikus testvér az élet útvesztőiben. Hálás köszönetemet fejezem ki a Nagytiszteletű Szerkesztőségnek. Maradok szeretettel a Harangszó hű olvasója: Déri Lajos szakaszvezető. KARCOLATOK Kockán forog — A Rádió sokszor hadilábon áll a magyar nyelv természetével. Ezt éppen eleget ostorozzák a napilapok és el kell ismernünk, hogy a jóigyekezet nem is hiányzik a Rádió rendezőségéből és szívesen tanul. De sokkal nagyobb a baj ott, ahol a vallásos élet szavaihoz nyúlnak és megölik azt gondolatot, amit szolgálni szeretnének. A sok közül a legborzalmasabb eszmegyilkosság, amit az éjféli nemzeti -imádság bevezető szavaiként olvasnak fel: „... ismét kockán forog a magyar katona élete!'“ Milyen jóindulatú lebecsülése ez a kifejezés a magyar katona életének. És milyen sárbavetése — akaratlanul is — annak a hősiességnek, amely bizony nem kockajáték, hanem egy fajtának élet joga és él niakar ásának pecsétje. Drága áldozat: az önfeláldozás örök szépsége, de nem szerencsejáték, ahol pörög, vagy forog jobbra, vagy Weltler Rezső.
