Harangszó, 1942
1942-12-13 / 50. szám
1942 december 13. HARANGSZŐ WT Zongor Béla 1882 — 1942. Tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából Zongor Béla. Munkamezőről szólította el a vele rendelkező szent Isten azt, kinek a munka élettartalom, szükséglet és boldogság volt s aki keskeny ablaknyiláson jól megérdemelt pihenésének ismeretlen világát meg sem ismerhette. Életének keretét két • évszám jelzi: 1882. április 14.-én született a büki pa- rochián, hol édesatyja esperes-lelkész volt, meghalt 1942. december 4.-én Sopronban, ahova négy hónappal ezelőtt nyugalomba vonult. Tanulmányait a soproni líceumban és theológiai akadémián, majd Halléban végezte. Egyházi szolgálatát Pápán és Győrött kezdte meg. 1910—1917-ig az uraiujfalui, 1917—1942. augusztus 1.-ig a körmendi egyházközség lelkipásztora volt. 19|8-bán a vasi közép egyházmegye esperesévé választották. 1929-ben egyházegyetemünk az egyetemes főjegyzői székbe emelte. Évekkel ezelőtt a főméltóságú Kormányzó úr kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. Lelkipásztori, esperesi és közegyházi munkaterületen működött. Mindenütt maradéktalanul adta saját magát: gondos felkészültségű, lelkiismeretes munkát végző, felelősségérzettel áthatott egyéniségét. Érzékeny lelkiismeretesség, erőteljes kormányzói készség és világos ítélőképesség jellemezték. Lelkipásztori szolgálatát bibliai és vallási alapra helyezte. Gondos, építő igehirdetése törvényt és evangéliumot adott. Bűntudatra ébresztett, összetört és megrázott, hogy azután a Megváltó kegyelmében megnyugtatást adjon. A gyülekezet anyagi életét nagy körültekintéssel rendezte. Az egyház jogi állását és tekintélyét még harcok árán is mindig megvédelmezte. Kiváló kormányzói készséggel bírt. Erős kézzel tartotta egyházmegyéjének gyeplőjét. Rendet teremtett és azt mindig fenn is tartotta. Jogos büszkeséggel tekintett esperességére, mely lelki munkában, kötelességteljesítésben, rendtartásban mindig egységes volt és első helyen állott. Rendkívül éles ítélőképessége volt. A számára kijelölt egyházi életterületeken különösképen érvényesült ezen képessége. A dunántúli egyházkerület munkát követelő minden bizottságának alkotó tagja volt. Előadói munkálkodása nélkül elképzelni sem tudtuk egyházkerületünk életét. Esperesi szolgálatában szintén értékesen érvényesült kiváló jogi tudása. Egyetemes főjegyzői szolgálatában még szélesebb körben érvényesült a kérdések lényegébe tekintő, részletes indokolással megalapozott és kristálytiszta világossággal megszövegezett előadói munkája. Különösen érezhető volt ez a zsinat tér? gyalásain s a szabályrendeletek készítésénél, melyekből oroszlánrészt kellett vállalnia. Egyéniségét meleg szív, hűség és kedély jellemezték. Zárkózott embernek látszott, de a szívéhez közel kerülő ember mindig gazdagodott lelkének nemességével. Megbízható, meleg szívű, hűséges jóbarát volt. Négy hónappal ezelőtt, váratlanul rátört betegsége miatt ment nyugdíjba. Munkahelyéről csendes észrevétlenséggel távozott. Az egyházegyetem, egyházkerület, esperesség búcsúzását is elhárította magától. Ünnepi külsőségek elkerülésével költözött Sopronba, választott pihenőhelyére. És most ugyanilyen szerény alázatossággal ment utolsó pihenőhelyére, a kisgeresdi temetőbe. Az elköltözött akaratának és szeretett nővére óhajtásának tiszteletben tartásával külső gyászpompa elkerülésével, teljes csendességben temették el szerettei mellé. Koporsójánál alázatos, hálaadó és könyörgő imádság vitte a gyászoló gyülekezetei Isten színe elé. De ebben az imádságban benne volt mindazoknak fájdalma, szeretete, köszöneté, áldása és búcsuzása, akik meggazdagodtak munkájának és lelkének áldásaiból és akik fájó szívvel híven megőrzik emlékezetét. Áldott legyen Zongor Béla emlékezete! Kapi Béla. Evangélikus ember evangélikus lapot olvas I A vallástanitó-lelkész. Irta: Szuchovszky Gyula. (Befejező közlemény.) Néhány évvel ezelőtt IV. polgárit végzett leánytanítványom állított be hozzám. Megbízható, kötelességtudó leány volt. „Noteszem“-ben is megnéztük az adatokat, örült a sok „1 “-esnek. Elmondotta, hogy ő is szívesen gondol az együtt eltöltött vallástani órákra, kedves emlékei vannak osztálytársairól is. Azóta is szívesen eljárogat istentiszteletemre s ha alkalmas, úrvacsorát is tőlem szokott venni. Elmondta azután eljövetelének célját: menyasszony lett s engem kér meg esketésének elvégzésére. Az ilyen kérésnek nem szoktunk ellenmondani, mégis mielőtt ígéretet tettem volna, érdeklődtem, hogy ki a vőlegény, mi a foglalkozása, milyen vallású, hány éves stb? Kérdéseimre szívesen felelt s megtudtam, hogy vőlegénye 25 évvel idősebb nálánál. Csodálkoztam elhatározásán a nagy korkülönbség miatt s érdeklődtem, hogy jól meggondolták-e szüleivel a bekövetkező eseményeket? Kértem, hogy ne hamarkod- ják el s azzal bocsátottam el, hogy szeretnék vőlegényével is megismerkedni, de különösen is szeretnék a dolgokról édesanyjával beszélni. ígéretemnek hamarosan eleget is tettem s ez alkalommal már megdöbbenésemnek adtam kifejezést, amikor arról győződtem meg, hogy éppen az édesanya az, aki erőszakolja a házassági egybekelést, mert — amint mondotta — anyagilag mindenképpen megfelelő: ház- és autótulajdonos a vőlegény, akit kár volna elszalasztani. Különben is — fejezte bé akadékoskodásom miatt nagy lélegzetekkel előadott véleményét — kislányom első házasságának jó lesz! Kissé megrémültem az édesanya nyilatkozatán Az ilyen házasság nem az égben köttetik, mondottam s fájó szívvel hagytam el tanítványom szülői hajlékát. A vallástanitó-lelkész tanítványai szétszélednek a nagyvilágba. Mint a könnyű pelyhet elsodorja az élet vihara, ki tudná megmondani: hová és merre? Pedig úgy szeretnénk róluk tudni később is. Mivé fejlődtek, hogyan találták meg boldogságukat és boldogulásukat? Tanítványaink hűsége és őszintesége munkánk igazi jutalma és áldása. Jaj nekünk, ha ezt nem tudjuk Krisztusnak szolgálatába állítani. Később ők is álarc alá kerülnek s elcsodálkozunk a velük való találkozás alkalmával, hogy eltűnt a régi lelki szépség, lelki tisztaság. • A vallástanító-lelkészek száma Magyar- országon kb. 100. önálló munkakört töltenek be. Felügyeletet elemi iskolai fokon az alesperes, középiskolai fokon a kerületi felügyelő gyakorol, akiket az egyházi hatóság bíz meg, Budapesten a vallástanítási szakfelügyelő, aki egyházi és székesfővárosi megbízatás alapján Imé az ajtó előtt állok és zörgetek... Jel. 3, 20. v.
