Harangszó, 1942
1942-01-04 / 1. szám
1942. január 4, HKfÄNüII0 Megálljt harsogtak az ősi bércek, Szuronyt szegeztek a hős honvédek. Levél a frontról. Nagytiszteletű Uram! Nagy örömmel vettem a küldött Harangszó c. lapokat és azokat azonnal szét is osztottam az alosztályok és zászlóaljak között, hogy adják ki evangélikus vallású katonáinknak. Olyan arányban osztottam szét, amilyen arányban képviselve vannak alosztályonként az evangélikus honvédek. Sok örömet jelent az ő számukra is a lap és tudom, hogy az elsőtől az utolsó betűig kiolvassák majd. Adja a Mindenható, hogy építsen és erősítsen lelkeket Krisztusban ez a kedves lap. Hálásan köszönöm az ígéretet, hogy ezután is fogjuk kapni. A legközelebb érkező számokat a karácsonyi úrvacsoraosztás idején (dec, 20—jan. 10) viszem magammal és adom ki. Az evangélikus testvéreinknek ostyában osztjuk az úrvacsorát, azzal el vagyunk látva. A Mindenható fizesse bőségesen visz- sza e kedves megemlékező szeretetűket — nem is gondolják, milyen sokat lehet itt építeni és ebben milyen segítség e lap. Kedves Mindnyájuknak kívánok áldott ünnepeket és újesztendőt. Szívességüket mégegyszer megköszönve maradok testvéri szeretettel Tp. 31/11, 1941. XII. 20.-án. i jj Bagdy István prot. tábori lelkész. * r. A szovjet-uralom borzalmas képe. * Egyik katonatestvérünk írja haza lei- késiének: (Leírom, milyen Oroszország, hogy Na^jytiszteletű Uram beszélhessen róla híveinek. Vonaton Ukrajna közepéig jöttünk, azután gépkocsikon, országos járműveken, lóháton vonultunk 7—800 km- re beljebb. így alkalmam volt látni sok mindent. Láttam nagyon sok csépeletlen . asztagot, a cukorrépa nagy része a földbe fagyott. Az utak mentén mindenütt orosz tank, ágyú, gépkocsi-roncsok, sok lövedék, lőfegyver, igen sok elpusztult ló, jelezve a harcok színhelyét. Szépen gondozott hősi sírokat is láttam, azután az oroszok jelzés nélküli tömegsírjait. , Voltam olyan helyen, ahol arról hallottam, hogy gyermekmenhelyeken a kis apróságokat legyilkolták a visszavonuló bolsevisták. Mikor már megunták a kis ártatlanok nyakának elvagdosását, akkor golyószórót állítottak nekik és egytől- egyig ott fekszenek a falu határában lévő homokdomb lábánál. Bolsevista vezetők műveltek mindent, ami a keresztyén nép kárára volt. A polgári lakosság lelkülete eldurvult az Isten nélkül való életben. Templomba nem járhattak, mert a templomokat raktárnak, árúháznak és lószállásoknak használták. Most már a keresztek újra felkerültek a templomtornyok csúcsára. A nép nagyon szegény. Az emberek kezdenek visszavándorolni elhagyott falvaikba. Szegénységüket mutatja, hogy vagyonukat vállukon hozzák batyuba kötve. Ez volt a bolsevista „paradicsom“! Hideg van. Újra indulunk előre. Künn a hóval együtt futó homokot vágja arcunkba a szél, de azért Isten nevében és segítségével előre!“ • ÉNEK 4 HŐSÖKRŐL. (Gyóni Géza emlékének.) „Csukódjatok be, rácsos ablakok; Isten szemei, csak ti nyíljatok ... “ Daloltad egykor orosz végeken, Hol újra magyar vér foly szüntelen. „Kárpát sziklái égig álljanak..." Fülünkbe csengnek a régi szavak. Ránk zúdult volna a vörös horda, űrt áll a honvéd, s a Kárpát orma. Jött a pogány régi ostorával, Hívőkre lesújtó véres kancsukával; Apró itfriéneielc. Túlsóit. Egy misszionárius Trankebárban egy keresztyénné lett benszülött segítségével az evangéliumot malabári nyelvre fordította. Mikor elérkeztek I. Ján. 3 : 1-hez, mely így szól: „Milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk“, — ezt a benszülött nem akarta szószerint lefordítani. így vélekedett: „Ez mégis sok volna és méltatlan, hogy Isten minket fiainak nevezzen. írjuk csak ehelyett, hogy mi az Atya lábát csókolhatjuk!“ Orosz pusztákon zúg a fergeteg, Robbanó gránát sok hőst eltemet. — Imát mormolnak megint a rabok: „Isten szemei, csak ti nyíljatok.“ Isten, hit, haza zászlóra írva, Masíroznak ők a sárba', fagyba‘... Hogy nyugodt legyen itthon az álmunk S megmaradjon szép Magyarországunk. A hitnek fénye — hisszük — felragyog S leomlanak a vörös bálványok; Keresztre hajolnak túl és innen: Erős vár lesz az egy igaz Isten! Eöry Dénes. * Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára adakoztak: Evangélikus Nőegylet Súrd 20.— P. Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: H. P.-né Székesfehérvár 2 Ü.i- testamentum, Jakab Erzsébet Beled 1 Ujtestamentum. Pálfy Szidónia Beled 1 Üjtestamentum. Tóth Ida Beled 1 Ujtestamentum. N. N. Visegrád 1 Biblia, 1 Üjtestamentum. N. N. Celldömölk 3 Üj- testamentum. Erdős Nusi Sopronnémeti 1 imakönyv. OLVASSUK A BIBLIÁT Áldjad én lelkem az Urat! (Vízkereszt hetében.) Január 4. — 67. Zsoltár. „Dicsérnek téged a népek.“ Isten minden népnek Istene. Egy az az Isten, aki minden népet igazgat. Vízkereszt hetében ezt különösképen látnom kell. Az én népem életét is ő igazgatta. Egyedül neki adhatok hát dicséretet. De áldó mondásom imádsággá lesz: Kérem Istent, hogy az egész magyar nép lássa meg őbenne azt, aki eddig igazgatta életét. Missziói ház Kínában. úgy szerette Isten a világot... Egy misszionáriusnak a szobájában egy kép függött. „Ki ez? — kérdezte a. misszionáriustól a pogány király. „Az édesanyám“ — hangzott a válasz. — „Van neked otthon testvéred?“ „Nincs, egyetlen gyermeke vagyok az édesanyámnak!“ •— Hát nem sírt az édesanyád — folytatta a király —, mikor eljöttél közénk?“ — „De sirt, nagyon sírt, — mondotta a misszionárius — és nem is engedett volna el, ha nem érzett volna nagy szeretetet irántatok.“ — A király elcsodálkozott, valami átsuhant a lelkén. Megfordult és szó nélkül elment. Milyen nyomorultaknak kell lennünk, gondolta, hogy egy anya irántunk való szeretetből egyetlen fiát ideadta értünk s abban a pillanatban megvilágosodott előtte, amit a misszionárius hirdetett: „Ügy szerette Isten e világot, hogy az ű egyszülött Fiát adta...‘ Január 5. — 87. Zsoltár. „Minden forrásaim tebenned vannak." A zsoltáros szerint sorba hódolnak meg az Urnák a népek, mert meglátják, hogy az egyetlen fundamentum az, akit Jeruzsálemben tett a hit alapjává és forrásává az Isten. Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus ez. Vájjon
