Harangszó, 1942

1942-11-22 / 47. szám

33. évfolyam. 1342 november 22. '47. szám. Alapította: KAPIBÉLA üuíeiúl! Luihf’-Kil*«ti4|. Masialanlk mini» luirn», »illáidét tnaé* alatt VÉttWtaakéat > KIS UARANONZd. Beolvadt lapoki HS5-Uii ■ Én'icr-.íf. 93>*-fcr» * fnivlükl i.ut'ur 842-ísn ■ Lelki Msrmat. A Harangiad izerkeaztö - kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi - tér 2. ‘ Eliflaatéil árai aagyadévra 1 P 21 ftlléi, félévre 1 P U fillér, •gy évre 4 f 9t fillér. Caoportoi kflldéeael 10%-oe kedveméai. Amerikába egéis évre 2 dollárt as utódálla­mokba hi évre 1.60 C Poataeiekkaaáaűai 30.12t. Nagy felelősség. Monda Jézus: Ha vakok vol­nátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk, azért a ti bűnötök megmarad. Ján. 9, 41. Jézus arra mutat, hogy azoknak, akik Isten kijelentésében növeked­tek fel, abban járatosaknak kel­lene lenniök. Ezt a követelést a keresztyének­re alkalmazva megdöbbentő igaz­ságra jutunk: nekünk keresztyé­neknek más életfelfogást kell val­lanunk, és egészen más életmódot kell folytatnunk, mint azoknak, akik nem mondhatják magukat ke­resztyéneknek. Nézem az embereket és látom, hogy nincsenek annak tudatában, mivel tartoznak a keresztyén mi­voltuknak. Életnézetük nem fakad krisztusi forrásból, hanem legfel­jebb amolyan megtisztult pogány felfogásból. Hitüknek nem azt vall­ják, amit Jézus Krisztus vallott és tanított. Tele vannak ősi és modern pogánysággal, sok esetben babo­nával. Imádkozó életük sokszor üres szokás. Templomszeretetük gyönge. Erkölcsi életük pedig sok pogányénál alacsonyabb. Hát eny- nyiért nem érdemes keresztyénnek lenni! Ezek az emberek nem érzik a felelősséget azért, hogy keresz­tyénnek mondják magukat. Pedig komoly veszedelem fenye­geti a névleges keresztyéneket. Isten számon kéri tőlük is, mint mindenkitől, miben nyilatkozott meg, hogy Krisztus nevéről neve­zik magukat? Jobb lesz e számon­kéréskor a pogányoknak a sorsa, mert azok semmit se tudnak Krisz­tusról. őket más mértékkel méri Isten, mint minket keresztyéneket. Tőlük nem kívánja meg azt, amit tőlünk megkövetel. Vigyázzunk azért és gondoljunk arra, hogy Isten megítéli, milyen felelősséggel hordoztuk a mi ke- resztyénségünket és akkor Mit használ keresztyénségem, Ha nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem, Az egyik az ítéletnek a könyve, a másik az életé. „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és megítéltetének a halottak azok­ból, amik a könyvekbe voltak írva. Majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve.“ (Jel. 20, 12.) Két rendkívül izgalmas könyv. Az elsőben pontos jegyzék ebben a világban való életünkről. A másikban örökéletre eljegyzettek nevei. Mindkét könyvet mélységes ti­tok fedi. Éppen ebben rejlik reánk nézve ezeknek a könyveknek ve­szedelme. Az a veszedelem, hogy könnyen vesszük, mivel hozzáfér­hetetlenek és nem tekinthetünk bele. Másrészt megszokott közöny­nyel és fásultsággal igen hamar feledésbe merítjük. Ajánlom figyelmedbe az első könyvet. Lehetséges, hogy igen kellemetlen dolgot és orcapirulást jelent, azok miatt, amik a könyvbe életedből eddig bekerülhettek. De inkább vállald ezt a kellemetlensé­get és orcapirulást most, mert ak­kor még igen örvendetes dolgokat tudhatsz meg és annak a könyvnek felütésekor sok mindentől meg­menekülhetsz. Annál nagyobb bal­gaságot nem is tehetnél, mintha nem akarnád tudomásul venni, vagy szépen elhalogatnád. Ezzel ideig-óráig mentheted magadat, de meg nem menekülhetsz tőle. Ha te nem akarsz szembenézni vele, majd És vétkezni nem félek; Ha szívem földhöz ragad, Feledem szép célomat, S azt, ki értem ment halálra. Csak nyelvem s nem éltem áldja? M. J. szemed elé tartja Isten. Akkor nem lesz kitérés. Ugyancsak figyelmedbe ajánlom, hogy ettől nem menthet meg még a halál sem. Sok ember a halált mint megváltást emlegeti. Igen, megváltás, de csak ennek a világ­nak nyomorúságaitól. Valójában pedig pecsét életedre, mely ezután már változhatatlan Isten ítélete napjáig. Ahogyan ez a halál le­pecsételte életedet, úgy kell Isten elé állanod annak a könyvnek meg­nyitásakor. Azért egész életedre, de különösen a megpecsételésnek, azaz a halálnak erre az órájára arra a könyvre való tekintettel igen figyelmesnek kellene lenned. Hogy mi lesz a porladó testtel, az nem a te gondod. írva van, hogy még a tenger is kiadá a halottakat, akik benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak. A többi az ítélet­tevőnek gondja. Te örülj annak, hogy ezt jóelőre megjelenti és félj annak az órának rettenetességétől. Ha valami biztonságérzeted volna és azt mondanád, hogy neked nem kell tartani attól a könyvtől és ami írva van felőled, felhívom figyel­medet még valamire. Az ítélő nem­csak ezt a könyvet nézi és ami abban írva van, hanem nézi azt a másik könyvet is. Ha az előbbiben nem volna is reád nézve semmi fe­nyegető, még mindig nem lehetsz biztos dolgodban. Az a döntő ugyanis, be vagy-e jegyezve a má­sik könyvbe. Ha nem volnál, nem Két könyv.

Next

/
Thumbnails
Contents