Harangszó, 1942
1942-11-08 / 45. szám
1942. november 8. HXIXN8110 368. Salgótarjáni, nagygeresdi és karakószörcsöki honvédtestvérek! örömmel közöljük veletek, hogy buzgó gyülekezeteitek, ill. Nőegyleteitek mindnyájatok címére előfizették a Harangszót és azt üzenik, hogy itthon mindenki imádkozó szeretettel gondol Rátok. Őri Kálmán tizedes testvérünk levelét megkaptuk s gyülekezetének és lelkészének szóló köszönetét a Harangszó küldéséért itt továbbítjuk, egyben közöljük, hogy lapunkat címére a múlt számtól már 5 példányban küldjük. Jakus Lajos zászlós testvérünknek üzenjük, hogy a lapot címére megindítottuk 3 példányban. Naptárt mihelyt a posta felveszi, küldjük. Közelebb segített Istenhez . . . Nagytiszteletü Szerkesztő Uram! Óvóhelyem mélyén, sárgafényű gyertya mellett írom e sorokat. Kint hűvös őszi szél seper végig a donparti tájon, néha felkelepel egy-egy tűzgép, aztán megint csönd lesz körülöttem. Most pihenőm lenne, de nem akar jönni a jótékony álom. A gyertya lángjába bámulok... Benne dereng a távoli édes haza minden emléke. Látom értem aggódó áldott édesanyámat, nővérem kicsi lánykájának imára kulcsolt kezét, amint a jó Isten áldását kéri rám. Aztán a fehérfalú, szép dunántúli templomot, ahonnét egy egész gyülekezet küldi vasárnaponként az ég felé imáját frontkatonáiért. Valami elérhetetlen messzeségben érzi ilyenkor az ember magától mindazt, ami a kultúrát, a hazát, a békés otthont jelenti. Sokszor különösnek tartom, hogy ez nem tud fájni eléggé. Miért? Olyasféle érzés árad szét az emberen, mint mikor gyermekkorában valamely csínytevés után verés helyett oltalmat talált az édesanya kebelén. Isten az, akitől ez a véghetetlen nagy belső nyugalom és béke árad ránk. Itt a fronton — a halál árnyékának völgyében — lesz bizonyossá az ember, hogy ö soha el nem hágy bennünket. Nemcsak akkor fogja a kezemet, mikor orosz robbanógolyók csapódnak mellettem a mész-sziklába, hanem akkor is, midőn egy-egy békés órában az erdő fái közt istentiszteletre gyülekezünk a? „első vonal“ mögött. — Köszönöm, Nagytiszteletű Szerkesztő Uram, hogy a Harangszó, mely ide is eljutott hozzám, itt is segített közelebb jutnom Istenhez. Nagytiszteletű Uram szívességét megköszönve, maradok hittestvéri szeretettel: Kelényi Ferenc hdp. őrm. SxURségUnR van az Isten Igéjére. Tisztelt Szerkesztőség! Szükségét érzem, hogy köszőnetem fejezzem ki a Harangszóért, amit édesapám (aki régi előfizetője a lapnak) számomra is előfizetett. A Harangszó otthon is a Biblia után a legkedvesebb olvasnivalóm volt. A nagytarcsai népfőiskolán, ahol a mi drága Megváltónkkal szorosabb kapcsolatba léptem, még jobban a szívemhez nőtt a kedves lap, ami most egyedüli összekötő kapocs az otthonnal, s a mi drága magyar anya- szentegyházunkkal. Itt, ahol annyi mártírvér folyt, itt tudjuk csak, hogy menynyire szükségünk van az Istennek az Igéjére, ami bánatban vigasztalást, csüg- ge'désben bátorítást jelent számunkra. Ezt hozza a Harangszó. Alig várom hét- ről-hétre. Az Isten áldását kívánom további munkájukra. Maradok szeretettel, a Harangszó hü olvasója: Koczur Pál, szkv. Küldjétek orosz Bibliái ? Egyik Oroszországban szolgálatot teljesítő tábori lelkészünk írja a következőket: „Tegnap, vasárnap, a falu orosz templomába mentünk. Több mint 100 katonánk előtt és a falu orosz lakossága előtt prédikáltam Lukács 7, 1—10 verseiről. Az orosz Bibliából az egyik orosz férfi oroszul olvasta a textust, így a falu népe is tudta, miről van szó. Istentisztelet után mohó kíváncsisággal vetették magukat az orosz Bibliám után; kölcsön adtam nekik két napra.“ Tábori lelkészeinken keresztül küldjünk orosz Bibliákat ennek az Ige világossága utár éhező népnek. * Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: özv. báró Marschall Gyuláné Bércéi, Harangszó- példányok. Küldjétek orosz Bibliát! A nagy sötétség után az Ige világosságát várja az orosz nép. Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára, imakönyvre adakoztak: Prot. tisztikar és legénység 222/02. 14.78 P. Áll. Leánygimn. I—VI. osztálya Sopron 14.40 P, Bujdosó György Miskolc 1.20 P, Áll. Leánygimn. VIII. osztálya Sopron 2.40 P, Bakos Irén Siómaros 4.40 P, özv. Bárány Mihályné Kővágóőrs 2 P. 4 LEGERŐSEBB FEGYVER. A kéklő ég, a puszta táj, a kisvirág a réteken. A lombok közt a kismadár, idegen nótát énekel. A köröttem lágyan zsongó szellő hangját sem ismerem. Messze vagy tőlem szép hazám, de a csillagos ég közel. Viharral küzdő óceánon egy léha csöpp az életem. Bár ezer halál lesben áll, nem tudom, mi a félelem. Ha égő pokol jönne és nem volna egyéb fegyverem, Csak az én ódon Bibliám, nem győzne senki ellenem! Dombóvári Dabis János szakaszvezető. Apró íöriéneteK. A TtlbllánaR Rösxönöcíl. Az afrikai bennszülött ebédet főz. Egyik kezével a halat kavarja, a másikban a Bibliáját tartja s olvas. Arra jön egy fehér ember s megkérdi: — Mi az a könyv, amit olyan érdeklődéssel olvasol? — A Biblia — feleli a fekete. — Ugyan tedd le azt a badarságot — mondja fitymálva a fehér ember. — Néhány évvel ezelőtt még emberevő voltam — mondja a bennszülött — s ez a könyv változtatta meg az életemet s ha ez nem történt volna meg, akkor most téged főznélek itt a hal helyett! Hagy fi«„Nagyhitű Katalinnak“ neveztek el egy öreganyókát a faluban. Meghallotta ezt egy idegen kereskedő, s szerette volna megismerni az öreg asszonyt. Kunyhója előtt találkozott vele, amint éppen egy csomó rozsét tett le a válláról. „Maga a nagy hitű Katalin?“ — kérdezte tőle kíváncsian. „Hogy nagy hitem volna, azt nem tudom, de azt igen, hogy nagy Megváltóm van.“
