Harangszó, 1942
1942-11-01 / 44. szám
354. HARANGSZÓ 1942. november, 1. Akiket a nemzet hálás szeretete vesz körül. Kormányzónk árván maradt kis unokájával és menyével. módon hazalátogatók talán az otthon lakó közömbösebb hozzátartozókat is magukkal ragadták. Az is lehet, hogy a közlekedés javulásával távolabbról is gyakoribb nősülések, áttelepülések következtében honosodtak meg újabb szokások. Aztán az újságok, folyóiratok riportjaiban rejlő, talán nem is tudatos propaganda is közreműködhetett abban is, hogy a kegyelet ekkori ünnepe eny- nyire általánosult, nem kis mértékben szépült, talán mélyült is részben, de a templomtól is elszakadt. Talán már temetőkultusszá lett néhol — például az erdélyi szászoknál. Nálunk inkább csak egyeseknél és szórványosan. Szinte egyáltalán nem észlelhető ez magyar falusi gyülekezeteink nagyrészt elárvult, rendezetlen temetőin. Még az ismeretlen porladók iránt is kegyeletsértő, amikor a temetők valósággal minősített kaszálók, legelők és pagonyok. Hát még a tisztelt, szeretett hozzátartozók, jóltevők emléke iránt! Esetleg egy- egy neki-nekibuzdulásból futja annyira, hogy körülárkolják, vagy körülkerítik, de folytatása nem következik. Pedig de szép és nem is olyan terhes szolgálata lehetne az ifjúsági egyesületeknek — a többi mellett — a temetők ízléses rendbehozása és gondozása! Az ifjúsági konferenciák egyik nem utolsórendű pro- grammpontjává tenném a meglátogatott gyülekezet temetőjének bejárását. Utána helyes kis eszmecserékre adódnék alkalom a temetők állapotáról, a hivalkodó síremlékek hivalkodó, keresztyénieden feliratairól és miegymásról. A helytelennel szemben arról is, hogy mi lenne a helyes! Talán a bejárandó temetőre előre is jó hatással lenne és utólag a többiekre is. Azok a feliratok! Más egyebek mellett hogyan elkoptatták, frázissá, üres szólásmondássá züllesztették az „örökké1, a „hűséges“,,, szerető“, meg sok magasztos fogalmat! Ünnep-e valóban a halottak napja? Mindenesetre ünnepi hangulatot teremt és talán értékes, áldott lelki folyamatokat indít meg sokezer hívőnk lelkében s talán sokaknak már megkérgesedett.szívébén. Illetékesebbek ítéljék meg, nem kel- lene-e visszakapcsolni a templomba. Talán október 31-ének délutánján lehetne ezeket a lelki oldódásokat ilyen irányú isten- tisztelettel helyes mederbe terelni, ezeknek az értékes hangulatoknak a templommal való kapcsolatát helyreállítani! A szeretet, kegyelet eléggé tág lehetőségeinek keretén belül indokolt és kívánatos is a temetők szépítése, a sírok gondozása — általában: a megboldogultak emlékének kegyeletes ápolása. De nem jogosíthat az a hivalkodásra, vetélkedő fényűzésre és az élők iránti keresztyéni kötelezettségeink elhanyagolására. A fényes síremlékek árnyéka figyelmeztessen mindannyiunkat azokra, akiknek semmi, vagy csak alig jut valami az élet napos oldalából. És ne feledjük, hogy a legnemesebb márvány, vagy svédgránit síremlék sem őrzi olyan tartósan a boldogultak nevét, emlékét, mintha valaki életével, derék alkotásokkal állít magának jó emléket. A jótékonycélú koszorú- megváltás sem hervad olyan hamar, mint bármilyen szép virág. S vannak cselekvő emlékek, alapítványok, amelyek talán századokon át folytatják a boldogultnak jócselekedeteit, így őrizvén, ápolván az emlékezetét is. Halottak napján jusson fohászunkból a gazdátlan sírok lakóinak, a közeli és távoli jeltelen síroknak s jusson szívünk felbuzduló érzéseiből az élő elhagyatottaknak is! Rácz Sándor. HARANGSZÓ. Otthon milyen könnyen vettem, Hívó szavát nem figyeltem. Mondta anyám is, az áldott: Megállj fiam, még megbánod. Mosolyogtam, amit mondtak, Nekem hjába harangoztak. Bezzeg mostan hogy sóvárgom, Hívó szavát ó beh vágyom. Férfi szóval megfogadtam, Ha még egyszer meghallhatom, Hangja után lelkem tárom: Süket fülre ne találjon. Zábolyi Béla tizedes. fi ARC AZ IGE ELLEN! Körülte zúg a fergeteg, csapdossák dühödt, vad szelek, 1 nekiütődnek hevesen, tépik, szaggatják szüntelen. Világnézet és hatalom áldomást iszik bő toron, emberi ész és gondolat vezet feléje vak hadat. Lármázó, szitkos emberek szorított ökle rámered. Fegyvert kovácsol, sok vasat indít ellene, úgy kacag!... Lázálmú, őrült forgatag tátott mélységbe leszakad, porrá zúzik mint szikla-roncs a lázadt, dacös ember-korcs. Halódó, zúzott tömegek az ige körül fekszenek, torkukra fojtott halk sikoly sóhajában is szitkot szór. Ige szól nekik: szeretet, visszahörögnek: gyűlölet! És hosszú századokon át folytatódik a harc tovább ... Dúl a harc és a harc során áll az ige hű őr gyanánt, aki reája kezet vet, saját életét öli meg! Kiss Béla. Az Országos Pro/es/dns Napok programmjából a magyar rádió az alábbi istentiszteleteket, ünnepélyeket, előadásokat közvetíti: Október 31-én istentisztelet d. e. 9-kor a Kálvin-téri ref. templomból. Igét hirdet Szabó Imre esperes. 10- kor a Bécsikapu-téri ev. templomból. Igét hirdet D. Kapi Béla püspök. 11- kor a Koháry-u. unitárius templomból. Igét hirdet Józan Miklós püspök. D. u. '/:4-kor Muraközy Gyula ref. lelkész előadása a „Magyar reformáto- rok't-ról. November 4-én 6 órakor Protestáns irodalmi- és művészest a Magyar Művelődés Házából. N!óvember 6-án 6 órakor Kovács ./. István theol. tanár előadása: Küzdelem a magyar Bibliáért. November 10-én 6 órakor Szabó Imre esperes előadása: Bethlen és Pázmány. OLVASD TERJESZD I * | TÁMOGASD A Harahbszoti
