Harangszó, 1942
1942-10-25 / 43. szám
3«. HXIXNÖI1Ö m2 oEEóBer 28. gyönyörködve benne. Ennyire drága és nélkülözhetetlen számunkra is az Ige? Gönczi József. „Orlgenés (egyházi atya) írja, hogy Isten e világon két patikát szerzett. Az egyik szép füvekkel, plántákkal, holmi egyéb csinált patika-szerszámokkal rakva. Itt kell keresned testi nyavalyád ellen az orvosságot. A másik a Szentírás, amelyben telkednek megfonnyasztó és elhervasztó nyavalyája ellen, a bűn ellen találsz orvosságot. De hogy a testi halál ellen tégedet megoltalmazzon, valamelyikben készíttetett orvosság, nem ítélem, hogy annak szerét lehessed. A szép plántából, füvekből csinált orvosság a halál ellen semmit nem használ.“ 1622. csakhamar elosziik a bizalmatlanság, feloldódik a feszültség s a kölcsönös ismerkedés után megered a nyelv, a régi, elrejtett panaszok felfakadnak, s kiöntik szívüket lelkészüknek. Feltárul a múlt. Csodás meghatottsággal beszél az apa a múltjáról, mintha egy régen elfelejtett könyv kerülne a kezébe s abból olvasna. Ott futkosott valamikor a miklósi iskola udvarán s ő tudta legjobban megszólaltatni a régi öreg harangot... — De kenyeret kellett keresni — folytatja az öreg — s elkerültem hazulról. Sokan voltunk, nem maradhattunk otthon s ki merre látott, arra széledt... S azóta... Nem fejezte be, csak egy mély sóhaj szakadt fel a kemény kebelből, s rám nézett. i Tudom, mit jelent ez. Ismerem már a puszták népét, e néhány mondatban benne van, mennyire szeretett volna fészket rakni, s onnét bocsájtani ki gyermekeit, de az élet most már elmúlik, a fészek nem készült el. A pusztai őrök. Lassan lekerül minden a földekről. Az őszi napsütésben már csak néhány végtelenbe nyúló kukorica-tábla várja, hogy termésétől megfosszák. Egyébként téli pihenőre készülve terül el a végtelen róna, a puszták világa, melynek egyhangúságát csak egy-égy vizes árok, néhány magánosán álló fa tarkítja. Lent a látóhatár mélyén sötét pontok jelzik a tanyákat, majorokat, melyeknek olyan titokzatos világa van. Nehéz egy-egy tanyára kijutni. Valamikor csodálatosan kacskaringósan tudták az odavezető utat kiszabni, mintha elődeink talán azt akarták volna elérni, hogy az út láttára elmenjen az ember kedve a puszták látogatásától. Vagy talán a szép nagy darab, óriási földeket az úttal nem akarták kettéhasí'- tani s azért arra vezették, amerre legkevesebb kárt okozott. De itt is érvényesül az az igazság: legrövidebb út az egyenes, s a puszták népe maga vágott magának utat, amely a kutató kiváncsi ember szeme előtt rejtve van, de nyitva az itteni föld fiai számára. Es aki itt él, megszokja, biztosan jár az óriási tábla földek között, nem téved el. Úgy járok már én is itten, mintha bölcsőm nem a Kemenesalján, hanem valamelyik itteni tanyán ringott volna. Ismernek az egyes tanyák népei, szinte hallom a suttogást, mikor elkerülöm őket: megy a lutheránus pap keresni a híveit. A Luther-tölgy Wittenbergben. i Ezen a Selven égette el Luther a pápai átokbullát 1520 dec. 10-én Az utókor emlékül ültette ezt a lát. A wittenbergi vártemplom belseje. Lent jobbra, a szószék alatt Luther,’ balra Melanchton sírja. Milyen egyszerű, igaz kép! A biblia Isten patikája, amelyben a bűn és az örök halál ellen kapunk orvosságot. Hogyne mennénk érte könyörgő kézzel egészségesek és betegek egyaránt?! * * * Ódon zamatú, régi magyar nyelven írták e pár töredéket. Olvasásuk közben úgy érezzük, mintha kezünkben tartanánk a megsárgult lapokat. Szerzőik rég a poré. írásuk is bizony nagyon megfakult. Szavukat néha nehezen érti a mai magyar fül. De amit tanítanak nekünk, örök. Mert „a/, ég és föld elmúlnak, de az én beszedőim semmiképpen el nem múlnak“ (Máté 24, 35). V. I. Október 25-e bibliavasárnap. Vedd számon e napon, mit jelent neked a Biblia. Október 31-e a reformáció ünnepe. Jó evangélikus nemcsak templomba megy, hanem Úrvacsorával él ezen az ünnepnaponAmint gázolok a földeken keresztül, az egyhangúságot szántó-vető emberek zavarják meg. Sorba vonulnak előttem, biztatják az ökröket, kezükkel az ekeszarvát fogják keményen és így készítik a földet, hogy majdan áldásthozó gabona teremjen benne. Ök itten készítik a jövőt, én pedig kicsinyeikhez megyek, hogy szintén szántsak és vessek, hogy az aratás Ura előtt majd megállhassanak. ...így gyüjt- hette valamikor maga köré apám őseit Edvi Illés Gergely — a nagy prédikátor —, kik szomjazó lélekkel vették körül kicsi falujokban a sokat üldözött és szenvedett igehirdetőt, ki ItQSSzú-hosszú út után is gyakran hazatért, hogy szeretteit erősítse és megtartsa őket. ... S most a késői unoka ugyanazt teszi... De gondolatom hirtelen félbeszakad, mert már ott állok egy hívem kapujánál. Szegényes ház. Egyszerűen húzódik meg a többiek mellett a kisebb fajta falunak is beillő puszta épületei között. Senki sem sejtené az első látásra, hogy e vályogból épített ház tíztagú családnak nyújt menedéket. Sötét, kutató tekintetek fogadnak, — ami azonban kijár minden „úrnak“, ki a pusztaterületre teszi a lábát. De De mintha mindezért kárpótolva érez- né magát, hirtelen felcsillan a szeme, büszkén mondja, — de van hét olyan fiam, kinek párját nem lehet találni. Az uraság összes vagyonáért nem adnám oda egyiket sem. Hirtelen kimondhatatlan öröm tölti el szívemet s mély tisztelettel nézek erre a magyar apára, ki fajtáját, egyházát hét gyermekkel ajándékozta meg. Hét fiú, hamarosan hét család, milyen erőt jelent ez egy gyülekezetben, ahol a hét család együtt él, de itt... itt is meg kell nekik maradni, mert hirtelen hangzik felém az ige: Örállóul adtalak én téged ... Gondolatomat az öreg szakítja meg; és mind evangélikus. Nem járhattak evangélikus iskolába, nem láttak még — már a kisebbek —- evangélikus templomot, de amit én a hitemről tudok, arra mind megtanítottam őket. — Álljatok csak a tisztelendő úr elé — parancsolja a bennünket hallgató két kisebbnek — s mondjátok meg, milyen hitet vallunk? — Ágoston evangélikusok vagyunk! — felelik a gyermekek.
