Harangszó, 1942
1942-02-01 / 5. szám
1942. február 1. „Azt, hogy mit jelentett számomra ez az egy hónap —- írja az egyik, — szavakkal szinte lehetetlen elmondani. Már az a tudat is nagy boldogság, hogy a háborús, békétlen világban akad egy kis sziget, melynek lakói távol a világ zajától boldog, megelégedett életet élnek. S ezt a boldogságot csakis Isten közelsége és az ö irányitó, áldó szent keze teremthette meg számunkra. Az ö szent keze vezérelte közénk vezetőinket, akik a távolban levő jó szüléink helyett szüléink voltak... Egy másik résztvevő leánynak is kicsordul a szíve a sok mondanivalótól: „Ha rágondolok a népfőiskolára, megtelik a szívem kimondhatatlan érzéssel. Azóta nagyon megváltoztam és sok mindent máskép fogok fel. Örülni is jobban tudok és ha nehéz a munka cs bánat ér, éneklem azokat a szép korátokat, kezembe veszem a bibliát és könnyebb a teher. Imádságaimban azóta nemcsak kérni, hanem hálát adni tudok az ő nagy-nagy szeretetéért. Mindennap megköszönöm, hogy Kapernaumba vezérelt és kérem, hogy minél több fiatal leánynak engedje meg, hogy résztvehessen ilyen áldott közösségben.“ Az imádságokat meghallgató Isten meghallgatta sokunk imádságát: papokét és falusi leányokét, vezetettekét és vezetőkét, s tavasszal újra meg akarja engedni, hogy minél több fiatal falusi leány résztvehessen a Leánynépfőiskola áldott közösségében. Innen, a Harangszó hasábjairól csendül fel Kapernaum kicsi tornyának kedves hívó harangszava. Leányotokért felelősséget hordozó édesanyák, édesapák, — örvendező, hívő, munkás magyar életre készülő lányok, — néktek szól ez a hang és ez az írás. A Népfőiskola Istennek és a hazának szeretetéből született meg. Ma is azoknak ég értük a szívük, akiknek nagyon fáj magyarságunk és egyházunk sorsa. Fáj népünknek elesettsége. Fáj, hogy sok faluban egyre kevesebb az igazi magyar dal, dolgos és komoly élet, s a drága magyar gyermek. S egyre nagyobb a vágyódás el a falutól, a földtől, — lelkileg és valóságban is. A magyar falu halálos bűnöknek, városról jött idegen léleknek, és régi-régi közönynek, örökölt fásultságnak az áriában fuldok- lik. S elnémulnak a bogárhátú házakban az Isten harangjai is. mert a hitetlenségtől kővé vált szívekhez hiába verődik Isten Igéjének harangnyelve: nem csendül fel azokból örvendező, boldog, istendicsén? ének. A Népfőiskola új nemzedéket akar teremteni a magyar falvakon. Látásokért égő, tetterős, bátor, lelkileg megújult ifjúságot. Olyan fiatal férfiakat és asszonyokat, akik Krisztusban megtalálják életük értelmét, célját, örömét és erejét. S éppen ezért meglátják és vállalják hivatásukat családjukban, falujukban, földjükön. A tavasszal kezdődő Leánynépfőiskola is — elméleti és gyakorlati ismeretanyag nyújtásával — az életre akar felkészíteni. Szóba kerül ott minden, amit egy leánynak tudnia kell, hogy igazi édesanyaként, jó háziasszonyként, hű feleségként, magyar nőként megállhassa helyét a mindennapi életben. S mindezt összefoglalja, átszövi és megkoronázza az, ami nélkül az előző követelményeknek HARANGSZŐ meg sem felelhet s ami mindennél többet ér, mert örökkévaló gyümölccsel fizet —: az „egy szükséges dolog“ megismerése, Krisztus evangéliuma előtt való meghódolás. A Keszthelytől kb. négy kilométerre fekvő Gyenesdiáson a Leánynépfőiskola március 1-én kezdődik és május 1-ig, vagy május 15-ig tart. A jelentkezők a jelentkezésnél írják meg, hogy az otthoni munkák miatt vájjon maradhatnak-e május 15-ig, vagy pedig be kell fejeznünk együttlétünket május 1-re? Szeretnénk, ha két és fél hónapig tarthatnánk a Leánynépfőiskolát, de ezt csak akkor tesszük, ha ezzel nem támasztunk odahaza a májusi munkaidőben nehézségeket. A leánynépfőiskolán résztvehet minden 17—27 éves evangélikus leány. A részvételi díj a megváltozott nehéz viszonyok között is csak havi 38 pengő. Ebben benne foglaltatik a teljes ellátás, lakás, fűtés, világítás, mosás és fürdés díja. Tehát ezenkívül semmi hivatalos kiadás nincsen. Minden résztvevő hozzon magával elegendő ruházaton, fehérneműn, mosdó- és cipőtisztító szereken kívül ágyneműt (lepedő, párna, takaró), azonkívül Bibliát, énekeskönyvet, -füzetet, írófelszerelést, kézimunkához anyagot. A leánynépfőiskolára jelentkezés határideje: február 75. A jelentkezések Veöreös Imre egyházkerületi missziói lelkész, Győr, Ráth Mátyás-tér 1, címre küldendők. Odautazásra, megnyitás pontos idejére vonatkozó tudnivalókat a jelentkezések után a felvett résztvevőkkel időben közöljük. Az arra érdemes szegényebb leányokat segítsék a gyülekezetek és nőegyletek. Bizonyára visszakapják majd gyülekezetük életében a népfőiskolás lányok szolgálata által lelkiekben azt, amit most anyagiakban reájuk áldoznak. V. I. 17 * I« M ««1 Kis oromok na£y gondok kozott.*) A leegyszerűsítések, a leépítések világában élünk. Ma mindent leegyszerűsítünk, még a karácsonyt is. Itt már ősidőktől leegyszerűsített formájában a karácsonyfát nem a kis Jézus, még nem is az angyalok, hanem egyszerűen a Joulupukki (karácsonyapóka) hozza. Ilyen karácsonyapókává válik mindenegyes családban az apa, vagy még idősebb nagyapa, ki szakállas, bundás alakjával behozza az ünnep estéjén az üde zöld fenyőt. A finn gyermek sohasem fogja kancsali szemmel figyelni a templomi oltárképen Krisztus urunkat, talán éppen karácsony után, csak azért, mert róla megfeledkezett. Itt a fa birodalmában természetesen közelről sem olyan nagy gond ennek a kicsi örmnek beszerzése, mint nálunk *) Ezt a cikket Molnár Rudolf munkatársunk Helsinkiből karácsony szent estéién a Harangszó minden olvasójának szóló áldáskívánással küldte. A cikk az elmúlt napokban ért ide. Szerk. 35 Magyarországon. Így természetes az is, hogy a karácsonyfa állításával az öröm is igénytelenebb s kiegészítésre szorul. Most elmondok az alábbiakban egy-két történetet, mely leegyszerűsített világunkban a kiegészítő karácsonyi örömökről beszél. Ha a karácsonyi örömök elsősorban a gyermekekre is vonatkoznak, most ők mégis talán egy kicsivel hátrább kerültek a fronton levő katonák megör- vendeztetésénél. Ma itt mindenkit az a gondolat tölt el, hogy miképpen lehetne szebbé, kedvesebbé, otthonosabbá tenni azt az egyszerű, sokszor nagyon egyszerű katonai fedezéket kint a fronton, ahol az apák, testvérek, nővérek várják a karácsonyt. A megoldás ilyen formában öltött cselekedetet: Mindenegyes falu választott egy képviselőt, ki elvitte a falu összes fronton küzdő katonájának a szülőföld meleg üdvözletét és kicsi, igénytelen ajándékait. Egyszerű karácsonyi öröm. Sokszor talán csak egy doboz cigaretta, sokszor még az sem, csak az, hogy a feleség, meg a gyerekek jól vannak és üdvözleteket küldenek. De hogy is lehetne igényesebb karácsonyi örömökre iflost számítani, mikor otthon, a honi fronton azon gondolkodik az édesanya, hogy még messze van-e az új tavaszig az út, hiszen fogytán az egyedüli táplálék, a krumpli. Ma nem vár itt Finnországban senki, még a legkisebb gyermek sem igényesebb ajándékot, talán csak egyet, hogy karácsonykor egy pohár tejjel többet és a megszokott zabkása mellé egy kis vajat kapjon. Egyszerű karácsonyi öröm. Egy másik örömszerzés. Karácsony előtti vasárnapon látogatóban voltam. A vendéglátóm szobája mellett egy másik albérlő szobája van. Onnan hozzánk nagy sürgés-forgás hallatszik át. Először nem értettem a dolgot, de később minden világos lett. Kb. este 8 óra felé kopogtatnak ajtónkon s belép a szomszéd albérlő. Fiatal zongoratanárnő. Olyan mint a többi finn lány. Elég magas, bátor tekintetű, szőkehajú, mosoly- gósszemfi finn nő. Bemutatnak egymásnak, s közben elkezd búcsúzkodni. Hova? kérdezzük. A frontra — feleli. Mikor nagyon megnézzük, elkezdi mesélni, hogy három másik kollégájával összebeszéltek, hogy így próbálják a karácsonyt a fronton szebbé tenni. Egy zongoratanárnő. egy ének, egy harmonika és egy henedütanárnő már jóval a karácsony előtt a tanítványoktól, kiknek még otthon jutott cigarettára is, vagy ogv-két szem cukorkára, azoktól gyűjtöttek ajándékokat. így összegyűlt az indulásig kb. 1500 cigaretta, kb. 6 kiló cukorka. És most ők. az egyik a hangiával, a másik a hegedűjével, a harmadik a harmonikáiéval, a negyedik, aki nem viheti macával a zongorát, hát soksok költeménnyel a fejében megindulnak a frontra a fiúikhoz, hogy igénytelen ajándékaikkal még igénytelenebb örömöket lopjanak a szívekbe. A leegyszerűsített világban így fest a karácsony előtti és még sokáig az utáni idő is itt Finnországban. Molnár Rudolf. TERJESSZÜK A HARANGSZÓT t
