Harangszó, 1942

1942-02-01 / 5. szám

1942. február 1. „Azt, hogy mit jelentett számomra ez az egy hónap —- írja az egyik, — sza­vakkal szinte lehetetlen elmondani. Már az a tudat is nagy boldogság, hogy a háborús, békétlen világban akad egy kis sziget, melynek lakói távol a világ zajá­tól boldog, megelégedett életet élnek. S ezt a boldogságot csakis Isten közelsége és az ö irányitó, áldó szent keze teremt­hette meg számunkra. Az ö szent keze vezérelte közénk vezetőinket, akik a tá­volban levő jó szüléink helyett szüléink voltak... Egy másik résztvevő leánynak is ki­csordul a szíve a sok mondanivalótól: „Ha rágondolok a népfőiskolára, megtelik a szívem kimondhatatlan érzés­sel. Azóta nagyon megváltoztam és sok mindent máskép fogok fel. Örülni is job­ban tudok és ha nehéz a munka cs bánat ér, éneklem azokat a szép korátokat, ke­zembe veszem a bibliát és könnyebb a teher. Imádságaimban azóta nemcsak kérni, hanem hálát adni tudok az ő nagy-nagy szeretetéért. Mindennap meg­köszönöm, hogy Kapernaumba vezérelt és kérem, hogy minél több fiatal leány­nak engedje meg, hogy résztvehessen ilyen áldott közösségben.“ Az imádságokat meghallgató Isten meghallgatta sokunk imádságát: papo­két és falusi leányokét, vezetettekét és vezetőkét, s tavasszal újra meg akarja engedni, hogy minél több fiatal falusi leány résztvehessen a Leánynépfőiskola áldott közösségében. Innen, a Harangszó hasábjairól csen­dül fel Kapernaum kicsi tornyának ked­ves hívó harangszava. Leányotokért fele­lősséget hordozó édesanyák, édesapák, — örvendező, hívő, munkás magyar élet­re készülő lányok, — néktek szól ez a hang és ez az írás. A Népfőiskola Istennek és a hazának szeretetéből született meg. Ma is azok­nak ég értük a szívük, akiknek nagyon fáj magyarságunk és egyházunk sorsa. Fáj népünknek elesettsége. Fáj, hogy sok faluban egyre kevesebb az igazi ma­gyar dal, dolgos és komoly élet, s a drága magyar gyermek. S egyre na­gyobb a vágyódás el a falutól, a földtől, — lelkileg és valóságban is. A magyar falu halálos bűnöknek, városról jött ide­gen léleknek, és régi-régi közönynek, örökölt fásultságnak az áriában fuldok- lik. S elnémulnak a bogárhátú házakban az Isten harangjai is. mert a hitetlenség­től kővé vált szívekhez hiába verődik Isten Igéjének harangnyelve: nem csen­dül fel azokból örvendező, boldog, isten­dicsén? ének. A Népfőiskola új nemzedéket akar teremteni a magyar falvakon. Látásokért égő, tetterős, bátor, lelkileg megújult if­júságot. Olyan fiatal férfiakat és asszo­nyokat, akik Krisztusban megtalálják életük értelmét, célját, örömét és erejét. S éppen ezért meglátják és vállalják hi­vatásukat családjukban, falujukban, föld­jükön. A tavasszal kezdődő Leánynépfőiskola is — elméleti és gyakorlati ismeretanyag nyújtásával — az életre akar felkészí­teni. Szóba kerül ott minden, amit egy leánynak tudnia kell, hogy igazi édes­anyaként, jó háziasszonyként, hű feleség­ként, magyar nőként megállhassa helyét a mindennapi életben. S mindezt össze­foglalja, átszövi és megkoronázza az, ami nélkül az előző követelményeknek HARANGSZŐ meg sem felelhet s ami mindennél töb­bet ér, mert örökkévaló gyümölccsel fi­zet —: az „egy szükséges dolog“ meg­ismerése, Krisztus evangéliuma előtt való meghódolás. A Keszthelytől kb. négy kilométerre fekvő Gyenesdiáson a Leánynépfőiskola március 1-én kezdődik és május 1-ig, vagy május 15-ig tart. A jelentkezők a jelentkezésnél írják meg, hogy az ott­honi munkák miatt vájjon maradhat­nak-e május 15-ig, vagy pedig be kell fejeznünk együttlétünket május 1-re? Szeretnénk, ha két és fél hónapig tart­hatnánk a Leánynépfőiskolát, de ezt csak akkor tesszük, ha ezzel nem tá­masztunk odahaza a májusi munkaidőben nehézségeket. A leánynépfőiskolán résztvehet min­den 17—27 éves evangélikus leány. A részvételi díj a megváltozott nehéz viszonyok között is csak havi 38 pengő. Ebben benne foglaltatik a teljes ellátás, lakás, fűtés, világítás, mosás és fürdés díja. Tehát ezenkívül semmi hivatalos ki­adás nincsen. Minden résztvevő hozzon magával elegendő ruházaton, fehérneműn, mos­dó- és cipőtisztító szereken kívül ágy­neműt (lepedő, párna, takaró), azonkívül Bibliát, énekeskönyvet, -füzetet, írófelsze­relést, kézimunkához anyagot. A leánynépfőiskolára jelentkezés ha­tárideje: február 75. A jelentkezések Veöreös Imre egyházkerületi missziói lelkész, Győr, Ráth Mátyás-tér 1, címre küldendők. Odautazásra, megnyitás pontos ide­jére vonatkozó tudnivalókat a jelentke­zések után a felvett résztvevőkkel idő­ben közöljük. Az arra érdemes szegényebb leányo­kat segítsék a gyülekezetek és nőegyle­tek. Bizonyára visszakapják majd gyüle­kezetük életében a népfőiskolás lányok szolgálata által lelkiekben azt, amit most anyagiakban reájuk áldoznak. V. I. 17 * I« M ««1 Kis oromok na£y gondok kozott.*) A leegyszerűsítések, a leépítések vi­lágában élünk. Ma mindent leegyszerű­sítünk, még a karácsonyt is. Itt már ősidőktől leegyszerűsített formájában a karácsonyfát nem a kis Jézus, még nem is az angyalok, hanem egyszerűen a Joulupukki (karácsonyapóka) hozza. Ilyen karácsonyapókává válik minden­egyes családban az apa, vagy még idő­sebb nagyapa, ki szakállas, bundás alak­jával behozza az ünnep estéjén az üde zöld fenyőt. A finn gyermek sohasem fogja kancsali szemmel figyelni a temp­lomi oltárképen Krisztus urunkat, talán éppen karácsony után, csak azért, mert róla megfeledkezett. Itt a fa birodalmában természetesen közelről sem olyan nagy gond ennek a kicsi örmnek beszerzése, mint nálunk *) Ezt a cikket Molnár Rudolf mun­katársunk Helsinkiből karácsony szent estéién a Harangszó minden olvasójának szóló áldáskívánással küldte. A cikk az elmúlt napokban ért ide. Szerk. 35 Magyarországon. Így természetes az is, hogy a karácsonyfa állításával az öröm is igénytelenebb s kiegészítésre szorul. Most elmondok az alábbiakban egy-két történetet, mely leegyszerűsített vilá­gunkban a kiegészítő karácsonyi örö­mökről beszél. Ha a karácsonyi örömök elsősorban a gyermekekre is vonatkoznak, most ők mégis talán egy kicsivel hátrább ke­rültek a fronton levő katonák megör- vendeztetésénél. Ma itt mindenkit az a gondolat tölt el, hogy miképpen le­hetne szebbé, kedvesebbé, otthonosabbá tenni azt az egyszerű, sokszor nagyon egyszerű katonai fedezéket kint a fron­ton, ahol az apák, testvérek, nővérek várják a karácsonyt. A megoldás ilyen formában öltött cselekedetet: Mindenegyes falu válasz­tott egy képviselőt, ki elvitte a falu összes fronton küzdő katonájának a szü­lőföld meleg üdvözletét és kicsi, igény­telen ajándékait. Egyszerű karácsonyi öröm. Sokszor talán csak egy doboz ci­garetta, sokszor még az sem, csak az, hogy a feleség, meg a gyerekek jól vannak és üdvözleteket küldenek. De hogy is lehetne igényesebb karácsonyi örömökre iflost számítani, mikor otthon, a honi fronton azon gondolkodik az édesanya, hogy még messze van-e az új tavaszig az út, hiszen fogytán az egye­düli táplálék, a krumpli. Ma nem vár itt Finnországban senki, még a legkisebb gyermek sem igényesebb ajándékot, ta­lán csak egyet, hogy karácsonykor egy pohár tejjel többet és a megszokott zab­kása mellé egy kis vajat kapjon. Egy­szerű karácsonyi öröm. Egy másik örömszerzés. Karácsony előtti vasárnapon látogatóban voltam. A vendéglátóm szobája mellett egy má­sik albérlő szobája van. Onnan hozzánk nagy sürgés-forgás hallatszik át. Elő­ször nem értettem a dolgot, de később minden világos lett. Kb. este 8 óra felé kopogtatnak ajtónkon s belép a szom­széd albérlő. Fiatal zongoratanárnő. Olyan mint a többi finn lány. Elég ma­gas, bátor tekintetű, szőkehajú, mosoly- gósszemfi finn nő. Bemutatnak egymás­nak, s közben elkezd búcsúzkodni. Hova? kérdezzük. A frontra — feleli. Mikor nagyon megnézzük, elkezdi mesélni, hogy három másik kollégájával össze­beszéltek, hogy így próbálják a kará­csonyt a fronton szebbé tenni. Egy zon­goratanárnő. egy ének, egy harmonika és egy henedütanárnő már jóval a kará­csony előtt a tanítványoktól, kiknek még otthon jutott cigarettára is, vagy ogv-két szem cukorkára, azoktól gyűj­töttek ajándékokat. így összegyűlt az indulásig kb. 1500 cigaretta, kb. 6 kiló cukorka. És most ők. az egyik a hang­iával, a másik a hegedűjével, a harma­dik a harmonikáiéval, a negyedik, aki nem viheti macával a zongorát, hát sok­sok költeménnyel a fejében megindul­nak a frontra a fiúikhoz, hogy igénytelen ajándékaikkal még igénytelenebb örö­möket lopjanak a szívekbe. A leegyszerűsített világban így fest a karácsony előtti és még sokáig az utáni idő is itt Finnországban. Molnár Rudolf. TERJESSZÜK A HARANGSZÓT t

Next

/
Thumbnails
Contents