Harangszó, 1942
1942-10-18 / 42. szám
386. I HARANGSZŐ 1942 oRíóBef Tí. oak földi, esetleg szűkkeblű „vallásoskodással“ szakadékot teremteni, hanem a verítékes munka Isten országa egyik pillérének építése közben melegebben tartja a szíveket és egészen közel kerülnek egymáshoz. Az egész község, társadalmi és felekezeti különbség nélkül azzal búcsúzott el a szép ünnepi helyről: nem hagyjuk a templomot, a templomot s az iskolát. Amikor mindenkinek köszönetét mondunk imádságáért és ajándékáért, kérjük a Harangszó lapjain ránkgondolókat, ezután is imádkozzanak értünk, hogy új iskolánk után templomunk épüljön, amelynek tornya körül Istenhez tekintő 1000 lélek seregük majd össze egy nagy misszió területéről. Erős vár a mi Istenünk. Adja meg nekünk! Tóth Sándor. KÖNYÖRGÉS. Sötét éjszakában fénylő csillagom, Légy velem Jézus, légy a paizsom. Vezesd gyermeked az éjszakán át, Dicsőbb reggelre Hozzád — odaát. Sötét az útam s nehéz a terhem, Könnyen megbotlom, ha nem vagy velem. Rögös az útam, fájnak a sebek, Nélküled, Uram, bizton elveszek. Drága Megváltóm, Te légy vezérem, Hosszú az útam, de célom elérem. Fogjad kezemet, szárítsd könnyemet, Megváltó Jézus, áldj meg engemet! Tomasovszki Zsuzsa. Tető alatt a mohácsi evangélikus templom. Néhányszor hírt adtunk már a mohácsi szórványközpont templomépítési törekvéseiről, s arról az eredményes gyűjtésről, melynek során a dunántúli egyházkerületben iskolásgyermekek 6700 P-t gyűjtöttek a Mohács véráztatta földjén épülő ev. templom céljaira. A háborús korlátozások és anyagbeszerzési nehézségek ellenére ez év nyarán megindultak a templom építési munkálatai és megszakítás nélkül folytak mindaddig, míg a kis 160 személyes templom, tornyával együtt, tető alá nem került. Az eredeti tervtől eltérően készült kis templom képét a Harangszó a közeljövőben olvasóinak bemutatja. — A tiszai egyházkerületben, püspöki engedéllyel, most veszi kezdetét a gyűjtés munkája. Sok ezer lelkes kis iskolásgyermek szorgos keze közvetíti majd ezen kerület testvér-gyülekezeteinek adományait is, a szomorú emlékű csatatér, „nemzeti nagy létünk nagy temetője“ helyén életrekelt evangélikus egyház égretörő kis temploma részére. Olvasd és terjeszd a Harangszót! Levél NagytlszteletO Szerkesztőségi Nem mulaszthatom el annak a közlését, hogy a „Harangszó“ szept. 13,-iki számában megjelent „Finn levél“ milyen hatást gyakorolt rám. Alig pár evangélikus lelket számláló szórványban élve, boldog örömmel tölt el az a tudat, hogy a messze távolban élő finn rokonaink és hittestvéreink házában kicsiny méretben megtalálható a mi drága magyar lobogónk. Mily erős krisztusi szeretet lakozik abban a népben, ki a távolban élő testvéreit így megbecsüli. Nem volna-e kedves kötelességünk ezt a figyelmet és ragaszkodást hasonlóval viszonozni és az ő kékkeresztes nemzeti zászlójukat kicsiny méretben a mi otthonainkban elhelyezni? A „Harangszó“, a mi kedves lapunk megindíthatná ezt a mozgalmat s remélem nemcsak az evangélikus, de más- vallású fajtestvéreink otthonába is bevonulna a kicsiny finn zászló s bár adná a jó Isten, hogy vele együtt a finn lelkűiét is beköltözne magyar testvéreink szívébe. Óráimon, különösen az osztályfőnöki órán, gyakran állítom tanítványaim elé példaképül finn testvéreink fenkölt gondolkozását, tiszta erkölcsét. Adná a jó Isten, hogy ez a magvetés gazdag termést hozna. A jó Isten áldását kérve a „Harangszó“ további munkásságára és munkásaira, maradok Egy polgári isk. tanárnő. — , Nagybánya” — Gyönyörű vidéke, festőiskolája ki előtt nem volna ismeretes. Bizonyára még sok nevezetessége van Nagybányának. Bár Erdélyben van, Székelyföldtől mégis igen messze fekszik. És mégis milyen közel! Székelyföldi Evangélikus Missziói Egyház: Háromszék és Csík vármegyék területét foglalja magában. Itt dühöngött legjobban az ellenreformáció. Azóta nem igen törődött e vidék evangélikusaival senki, azok vagy más egyházakba olvadtak be, vagy ha vallásukat megtartották, az csak úgy volt lehetséges, ha szászokká váltak. Ma is igen sok hívünk, evangélikus öntudatát vesztve, lapul valamelyik más egyházban. Híveinknek szinte a fele délerdélyi menekült, szegény, kifosztott ember. 12 gyülekezetünk és mintegy 70 szórványunk van. Még egy éve sincs, hogy önálló egyházzá alakultunk. Templom, papiak, imaház, harang ismeretlen fogalom e földön. Pedig egyre fedezzük fel híveinket, és egyre jönnek Délerdélyből a románok kiüldözte magyar evangélikus híveink. Ha már anyagilag nem tudjuk segíteni, lelki vigaszt várnak. De hol?! Ez volt legfájdalmasabb gondunk. Végre Sepsiszentgyör- gyön tarthatatlan volt a helyzet: vettünk imaháznak való telket, házzal, pénz nélkül és nagy szegénységünk közepette. A vételárat rövid időre megelőlegezték. Számítottunk a Gyámintézet nagy szere- teladományára. Nem mi vagyunk soron, elmaradt. A kétségbeesett presbitérium egyrésze a még ki nem fizetett imaház eladásánál más megoldást nem talált. De ml lesz?l Székelyföldön eladó egy Imaház, mely még ki sincs fizetve és még meg sem nyílhatott. És mégsem adjuk el! Jöttek meleg szívek, hittel teljes lelkek s ha egyelőre a szükséglethez csekély is a fedezet, de meg kell nyissuk évszázadok óta most vett első imaházát. Ilyen testvéri, hithQ szivek mozdultak meg értünk Nagybányán is. A nagybányai evangélikus egyház is kért, nehéz viszonyaira való tekintettel, a Gyámintézettől segélyt. Kapott is 150 pengőt. Amikor azonban látta a mi példátlan szükségünket, derék lelkipásztora: Schuller Ödön nagytiszteletű úrral az élén, a lelkes presbitérium a kapott segélyt megtoldotta 80 pengővel és elküldték nekünk. Sok fedezetlen hiányunk van, de azóta, amióta ez megtörtént, nálunk senki nem beszél többé imaházeladásról. Többé nem félünk, mi lesz. A nagybányai evangélikus presbitérium nagy lelkén keresztül az Ür ismét szólott hozzánk: „Ne félj, mert én veled vagyok!“ És hol az Ür Lelke, ott a csodák is lehetségesek! Avagy nem csoda-e, hogy Nagybánya a neki juttatott segítséget, a lelkes presbiterek adományával megnagyobbítva, továbbküldte, a nagy szükségben levő testvéregyháznak? Nekünk. És mi, Székelyföldi Evangélikus Misz- sziói Egyház vezetői, Isten iránt eltelt mélységes hálával, köszönjük a nagybányai Evangélikus Presbitériumnak drága ajándékát. Nemcsak a pénzt köszönjük, de és főképpen a lelket, mely felemelt minket csüggedésünk meredekéről és erőt ád nekünk továbbra, megállítani az évszázados pusztulást, mely itt híveinket állandóan fenyegeti. Áldassék érettetek az Ürnak szent neve! Kézdivásárhely, 1942 szeptember. Testvéri szeretettel köszöntünk: a Székelyföldi Evangélikus Missziói Egyház (székhelye: Sepsiszentgyörgyi nevében: Both ár L. Vilmos ev. egyházfelügyelő. ,,Isten menteit meg !“ Egy kiváló magyar törzstiszttel történt az orosz harctéren. Paranccsal robogott előre autójával. Egyszer csak valami jelzőtábla mellett suhantak el, nem figyelték meg, hogy mi volt ráírva. Pár száz méterrel odébb egy őrszem állította meg a kocsit és jelentette: — Őrnagy úr! Alázatosan jelentem, ez az oroszok által belőtt út; az áthaladás veszélyes, azonnal észreveszik és minden percben idelöhetnek! Meg kellett fordulni és vissza, amily gyorsan lehet. Igen, de a következő pillanatban máris robbantak a gránátok. Az őrnagy és társa kiugrott a kocsiból és nekivágtak a rétnek. Rohantak, ahogy erejükből tellett, míg a kocsi a legnagyobb sebességgel száguldott a rettenetes tüzből. — A jó Isten mentett meg! — mondta később az őrnagy. — Eddig sem tűrtem, hogy katonáim Istent káromolják, de ezután a legszigorúbban megtorlóm azokat, akik megfelejtkeznek Rólal
