Harangszó, 1942
1942-10-04 / 40. szám
32Ö. nxixNoiiü 1942 oKtöber ?. Egyházunk elsősorban is a saját kebelében indítson harcot minden szociális Tessedik szobrának avatása. D. Raffay Sándor püspök nagy közönség jelenlétében avatóbeszédet mond. igazságtalanság ellen. A kicsiny és szegény gyülekezetek terhét segítsék hordozni a tehetősebbek. Végül is meg kellett látnunk, hogy az egyháztársadalmi munkának is, mint minden egyházi munkának lényege az igeszolgálat. Isten az ő igéjét bízta reánk. Az igével kell szolgálnunk a változó idők és korok új munkamódszereivel is. Egyháztársadalmi munkánk igazi célja, hogy gyülekezeteink mindjobban Isten népévé váljanak. Groó Gyula. Megjeleni az 1943-as Harangszó-Naptár. Október első napjaiban minden lelkészt és tanítói hivatal, illetve bizományosunk megkapja a Naptárt a tavaly elkelt példányszámban. A gazdag-tartalmú Naptár főbb cikkei a következők: Ébresztő! A múlt év tűköre. Üt jelzők. Evangélikus költőink. A korszerűtlen Reményik. Érdekességek a magyar biblia történetéből. Az elmúlt év sírkeresztjei. Pap a háborúban. Japán. Katonadalok. Vallásos érzés pásztor- és betyárirodalmunkban. A székesfővárosi Szeretet- házakról. Édes anyanyelvűnk. Gazdasági rovat. Több elbeszélés, Erdélyi József, Sink a István, Bakó József eredeti versei és Fekete István novellája egészíti ki a tartalmat. Egyes példány ára 70 fillér és 8 fillér portó. Két tojásért egyévi olvasmány! Apró íöriéneieR. Mi van előttem? Midőn egy ünnepelt színész halálos ágyán feküdt, vigasztalásul eléje rakták babérkoszorúit s dicsőségét hirdető dolgait. „Ezek már mögöttem vannak — sóhajtott a haldokló, — de mi van előttem?“ Melyik csoportba tartozol ? Két fiú narancsot kapott. Az egyik örült, hogy kapott, a másik bosszankodott, hogy vastag a héja és mag is van benne. Két gyógyuló beteg beszélget. Egyik így szól: „Hála Isten, ma már sokkal jobban vagyok.“ A másik azt mondja: „Én tegnap nagyon rosszul voltam.“ Mikor esik az eső, egyik ember így szól: „Pormentes lesz a levegő.“ A másik pedig így: „Jaj, már megint sár lesz.“ Két leány nézeget egy rózsabokrot. Az egyik így szól: „Mennyi tövis.“ A másik: „Milyen szép rózsák.“ „Ügy örülök az életnek,“ — szól egy ember. — „Nem érdemes élni“ — mondja a másik. Melyik csoportba tartozol Te? Az idő drága. Mikor Martyn misszionárius elhatározta, hogy kimegy a pogányok közé, figyelmeztetlek, hogy gyönge szervezete nem sokáig fogja bírni az ottani éghajlatot. Erre ő megkérdezte orvosát: „Véleménye szerint mennyi ideig fogok még élni?“ „Hét évig“ — hangzott a felelet. „Óh hét évig mennyi jót lehet tenni!“ — kiáltott fel Martyn. Levél nagyobbik fiamhoz a frontról. Kicsi Fiacskám! írok néked is messze földről zöld tábori lapot. Tudom, örülsz majd neki igazán, amikor sok nap múlva megkapod. Mert, ugye, te sem feledted még el apukát, aki oly nagyon szeret s olyan boldog volt, ha fiacskája fáradtan ölébe felkéredzkedett? Emlékszel, ugye, a homokvárra, mit udvarunkban együtt emeltünk, a patakpartra, ahol vidáman szivárványszárnyú lepkét kergettünk? Szeretett téged apukád nagyon. Te voltál néki minden öröme. De elbúcsúzott tőled és itt most haláldarazsak zúgnak körötte. No, de hiszen ezt te úgysem érted. Nem is terhelem kicsiny szívedet. Te csak gondtalan játszadozz tovább s ne feledd, mire otthon kértelek: Légy jó kis gyermek! Szeresd anyukát. Bánatot neki ne okozz soha (úgyis szomorú — jól tudom — szegény, mióta elment messze apuka). Aranyhajú kis testvéröcsédet se bántsad, inkább segítsd szüntelen. Vigyázz reá, hisz tudod, mennyire drága kincsem ő is énnekem. És imádkozni se feledkezz el! Légy Istennek is derék gyermeke. Akármit teszel is, gondolj arra, hogy reád tekint, figyel két szeme. Igen, kis Fiam, szeresd az Istent és mondj érettem sok buzgó imát, akkor — meglátod — egyszer majd újra visszakapod a te édesapád ... Sümegi István. MÉRTÉK. Már földben élek, mint az ürge. Ez itt az alvilág, mely éjjelente dübörögve hallatja sóhaját. Minden hangot ezerszeresre nagyít a föld, a kő. Emlékszel még az egyszeregyre, ember, te reszkető? a súlyos föld alatt — Ember — tolul a szó a számra gondolsz-e még a Bibliára? Most őrzi hét lakat. Hét lakat őrzi, meg van kötve. Sodorna s Gomora kénesőire, vizözönre nem gondolsz tán soha. Hallgathatnád szíved verését estétől reggelig, ember! gondold meg: minden mértél lassanként betelik! Kónya Lajos. I
