Harangszó, 1942

1942-09-27 / 39. szám

1942 azep!em5er 27. HARANC8ZÖ 313. vei szolgál családot, egyházat, hazát Isten dicsőségére. Mennyit és hogy dol­gozol? Annyit, amennyi föltétien szük­ség, kényszerből? Vagy Isten rendelése szerint annyit, amennyit tudsz, örömest? Ettől is függ: úrrá leszel-e a gondok fölött, vagy nem? Tedd meg a maga­dét. A többi az Isten dolga. Október 3. — Minden gondotokat öreá vessétek. — I. Péter 5, 7. — Földi gondjaitokat, melyekből gazdagnak, sze­génynek egyaránt elég van, öreá vessé­tek. Belső szorongattatásaitokat, melyek bűneitek miatt gyötörnek, őhozzá vigyé­tek. ö a legfőbb segítő és vigasztaló, mert neki adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Rigó János. Az uf fritíunKönyvelc közül eddig megjelent: Kemény Lajos: Bibliai történetek, elemi isk. I—II. o., ára 50 fillér. Kemény Lajos: Bibliai történetek, elemi isk. Ili—IV. o., ára 80 fill. Groó Gyula: A Szentírás, közép- isk. VII. o., ára 1.80 P. * D. Kapi Béla: Egyetemes és ma­gyar protestáns egyháztörténet, elemi isk. V. és VI. o., Mórocz Sándor: Egyháztörténet, középisk. III. o. Sólyom—Wiczián: Az egyház tör­ténete, középisk. V—VI. o. köny­vek nyomás alatt vannak, s mi­helyt a nyomdából kijönnek, a megrendelőknek azonnal szál­lítjuk. Ezért sürgetés mellőzését kérjük. Tiszteletpéldány nincs. Minden 10 példány után egy in­gyen példány jár szegény tanu­lóknak. HETI KRÓNIKA A Magyar Távirati Iroda jelenti: Sztálingrádban már csak utcai harcok vannak. A magyar honvédsereg arc­vonala előtt összeomlottak a bolsevisták támadásai. Szovjet női zászlóaljak pél­dátlan kegyetlenséggel harcolnak Sztá­lingrádban. Tíz nap alatt 1215 repülő­gépet vesztett a szovjet. Sztálingrádban égő olajjal árasztották el az erőddé ki­épített házakat. — Párisban Anglia el­len tüntettek. — Amerikai lapok függet­lenséget követelnek India számára. Gandhi fogságában megbetegedett. — Bécsben 13 baráti állam ifjúsági szerve­zeteinek vezetői tanácskozást folytattak cs megalakították az Európai Ifjúsági Szövetséget. A magyar ifjúságot vitéz Béldy Alajos altáoornagy képviselte. — Hitler hatalmas sebesültszállító repülő­gépet ajándékozott Kállay Miklúsnénak. — Az egyesült női tábor kiküldöttei megtekintették Finnországban a karéliai harcteret. — Mussolini fia hazánkba érke­zett. Budapesten ünnepélyesen fogadták. 100 pengőt küldött egyik olvasónk a következő sorok kíséretében:: „Szeretettel ajánlom fel a fronton küzdő véreink evangéliumi istápolására, olyan formában, amint jónak látják és a szükség kívánja. Kérem, hogy a nyil­vános nyugtázást mellőzzék és maradtam testvéri köszöntéssel olvasójuk.“ Szerencse, csoda. Valahol az orosz harctéren egy kis folyó mellett beszélgettünk az esti csen­dességben. Szokatlanul nagy volt a csend és a nyugalom körülöttünk. Az ágyúk nem dörögtek. A géppuskák hallgattak. Repülőgépek nem zúgtak felettünk. Nagy volt a csend. A kis folyó partján komoly dolgokról folyt a szó. A szeren­cséről és a csodáról beszélgettünk. Leg­többen azt vallották, hogy ma már nin­csenek csodák. Mindenki csak szerencsé­ről beszélt. Nincs csoda, legfeljebb sze­rencse! Azonban mindjobban sikerült helyes irányba terelni a beszélgetést. Lassan sikerült rávilágítani arra, hogy mind az a sok „szerencse“1, amely eddig zászlóaljunkat kísérte, nem is annyira szerencse volt. mint inkább csoda. Isten őrzött bennünket. Isten kegyelnie és jó­sága volt velünk. Minden „szerencsénk“ az Ő kezének müve volt. Ezen szavaim­ra az egyik fiú megjegyezte, hogy ez csak olyan szóbeszéd. Nem akartam vele vitatkozni. De amikor aludni tértünk, azon gondolkoztam, hogyan tudnám be­bizonyítani az én hitetlen Tamás bará­tomnak az én igazságomat: Isten még ma is 'tesz csodát! És ezen az éjszakán történt valami. Almombói egy nagy robbanás riasztott fel. Tudtam mindjárt, miről van szó: megjöttek „hívatlan vendégeink“. Egy pár suhogást hallottam, de mivel ilyen ezen a vidéken gyakran előfordul, alud­tam tovább. Reggel azután különös dol­got láttam. Nem messze tőlünk egy kis vízmosásban állt egy gépkocsink. A víz­mosás jobb partjára esett egy bomba és a kocsitól fél méterre robbant fel. A gépkocsiban három katona aludt. A fe­jük a becsapódás irányában volt. ök is felriadtak. A nagy porban és füstben le­ugráltak a kocsiról, hogy óvóhelyre sies­senek.. Az első pillanatban álmukból fel­riadva, nem is tudták, mi történt. Azon­ban csakhamar megszólált az egyik: va­lami úgy szúr a vállában és a fején ... a másiknak meg az arca vérzett. Meg­sebesüllek. Megállapítottuk, hogy a be­csapott bomba egy 10—15 kg súlyú re­peszbomba volt. Mindenki csodálta és fényképezte. Félméterre csapott a kocsi mellé és azt nem zúzta össze a fiúkkal együtt!! Mindenki csak azt hajtogatta: micsoda nagy szerencséjük volt... Sze­rencse ... szerencse... Megint csak a szerencséig jutottak el. Az én barátaim azonban feltűnően csendesek voltak. Nem kérdeztem, miért. Éreztem, hogy az én „győzelmem“ fe­lett gondolkodnak. Mégis csak nekem volt igazam. Az aznapesti beszélgetés­nél be is vallották ... Most már nem vitatkoztak. Ültünk a kis folyó partján. Tekintetünk a csilla­gos eget kereste. Odafent fényesebben ragyogtak a csillagok. A halk esti szél­ben megszólalt a nemrégen még hitet­len Tamás barátom: „A jó Isten nevé­ben menjünk aludni...“ Lehajtotta fe­jét, összekulcsolta a kezét... Imádko­zott ... Kovács József szkv. Pécsről. Ez ßoxxa édesanyám levele melleit a legnagyobb örömöt... Oroszország, 1942 szepl. 12. Tisztelt Szerkesztőség. Amióta számomra a Harangszó meg­jön, szívemben valami új öröm ébred. Igen. Amikor odahaza voltam, sohasem mulasztottam el, hogy ne mentem volna el a templomba. Itt kint a harctéren azonban, sainos, nem lehet, hogy a tá­bori istentiszteleten vegyek részt min­dig. Ez a kis lap helyettesíti. Bibliám mellett ez az egyedüli, aki az Isten üze­netét hirdeti számomra. Ez okozza, il­letve hozza édesanyám levele mellett a legnagyobb örömöt nekem. Ha a jó Isten majd haza segít, az állandó elő­fizetők sorába lépek. A jó Isten segít­ségét kívánom a további munkájukra. Hittestvéri üdvözlettel: Gombór J. szkv. * Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Bognár Pál Kispest, Gáspár Gyuláné Kaposvár, Ha- rangszó-példányok, Gerth Hermin 2 Üi- testamentum, í imakönyv. Borsody Já­nos öttevény, Harangszó-példányok, Lip- csey Árpádné Budapest, Harangszó-pél­dányok. Katonáinknak a Harangszót előfizet­ték, vagy Bibliára, imakönyvre adakoz­tak: Bókkon Pálné Csönge 1.20 P, N. N. Ózd 10 P, Rátkai Ödön Andorhegy 3.20 P, id. Macher Pál 1.50 P, Paczik István Tábori posta 113/98. 10 P, DeákFerencné Budapest 1.30 P, Becker Ferenc Sár- szentmildós 5 P, N. N. Békéscsaba 5 P, Biró Lenke Budapest 2.40 P, Selmeci Jo­lán Csepreg 4.80 P, Benkó Lászlóné Te- rény 2 P, Prot. Tábori Lelkészi Hivatal 115/23. 10 P. A szeretetet az jellemzi, hogy nem a magáét, vagy saját hasznát keresi, hanem másokét, elsősorban a gyüleke­zetét. Luther.

Next

/
Thumbnails
Contents