Harangszó, 1942
1942-09-06 / 36. szám
HXRXNÜB10 1940 szeptember 5. 28g A kaukázusi harcok színhelye. HORTHY MIKLÓS . . . Horthy Miklós megüzente Sztálinnak, Húszmillió magyar él az ég■ alatt. Török, tatártól is vérzett eleget, Mégse rettegi ük a vörös sereget. Mert kilencszáztizenkilenc egyszer volt, Fehér lett a szégyenteljes vörös folt. A vörös rém nem pusztít már minálunk, Harcolni az ördög ellen kiállunk. Győrffy Sándor Kardos Gyula dunönlnnenl pUspöK levele a Harangsxö szerkesa- /őségé$es. Nagy tiszteletű Szerkesztő Ür! Az Ürban kedves Testvérem! Hálás szívvel köszönöm a „Harangszó“ szerkesztősége és olvasó közönsége nevében hozzám juttatott meleghangú áldáskívánatokat, melyeket püspökké való elhivatásom alkalmából az elsők között kifejezni szíves volt. Alázatos szívvel és törhetien hittel állok meg a püspöki szék első lépcsőfokán, hogy — a ki két és fél esztendeié tragikus szerencsétlenségemben életemet a csodával határos módon megtartotta, — az Istennek szenteljem hátralévő életemet. Hogy megmentett engem, világos jelét adta annak, hogy Neki még szüksége van életemre, még célja van ezzel az élettel, melyet én maradék nélkül akarok püspöki nehéz hivatásomban odaszentelni. Felelősséggel járó útamra indulásomkor megerősít Isten végtelen kegyelmén kívül az a tudat, hogy Egyházkerületem túlnyomó része — valamint az Egyházkerületen kívül álló „munkatársak“ mellettem állnak. Ezek közé számítom Nagytisztele- tűségedet s a Harangszó szerkesztőségét és olvasó táborát is. Kérem továbbra is szíves jóindulatát s készséges támogatását a közös célok mun- kálására, a mint én is szívemmel mindenkor közel voltam és leszek a Harangszóhoz. A Harangszó szép munkájára Isten gazdag áldását és kegyelmét kérem s maradtam — a Szerkesztőség minden tagjának meleg üdvözletemet küldve az Ürban szerető testvére: Balassagyarmat, 1942. augusztus hó 14-én. Kardos Gyula püspök. Töredékek egy oroszországi naplóból. Közli: Sümegi István. 6 A csodatévő Krisztus közöttünk jár. — Az én esetem régebben tört-ént, még a harcok előtt, amikor azonban már javában kerestek bennünket az orosz repülők és nem kímélték az utánpótlási vonalainkra szánt bombát. Én kerékpáros hírvivő vagyok, egy szerdai nap parancsot kellett vinnem a faluba. Szaporán nyomom a pedált, hallom, hogy valahol a hátam mögött repülő zúg. Oda sem „bagóztam“ neki, utóvégre ha minden motorzajra megállók, gyalog gyorsabban járok. De mégis csak le kellett szállnom a gépről. Egy kanyarnál szembekapott a szél és levitte a sapkámat. Jó húsz métert vissza kellett mennem érte, a kanyar mögötti domboldalba vágott partig. Éppen lehajolok a sapkámért, hát hallom ám, hogy fütyül alá a bomba, aztán második, harmadik. Odahasalok a porba, aztán megremeg alattam a föld. Azt sem tudtam, élek-e halok-e. Szinte meg kellett csipkedni magamat, hogy megtudjam, hogyan vja- gyok. Hála Istennek nincs semmi baj, valahol messzebb csapódtak le a bombák. Újra felszállók a gépre, most már szabad az út, jó lesz sietnem úgyis megkéstem, És újra majdnem halálra váltam, amikor éppen hogy le tudtam fékezni a biciklit ott a kanyar táján. Az egyik bomba telibe találta az útat, akkora krátert vágott bele, hogy elnyelne egy kisebbfajta muszka-házat. Ott pusztultam volna, ha a szél le nem kapja sapkámat. Ez is a kegyelem csodája volt. Igen, mondom magamban, nem lehetett más. Adj hálát, testvér, Istennek és soha se feledd el, amit veled cselekedett. Ezt a harmadik esetet négyen akarják egyszerre mondani. Egyik aztán elkapja a szót és elbeszéli. — Szürkületkor felderítésre ment ki egész rajunk a vonalak elé. Hírt kaptunk ugyanis arról, hogy az orosz megint mozgolódik s az éjszaka leple alatt támadást készít elő. Jól előre mentünk, elvégeztük dolgunkat s aztán nagy kerülővel egy másik úton igyekeztünk vissza. Már jó sötét volt, az ég felhős, alig láttuk az útat. Egy kis erdő mellett jöttünk éppen, szép libasorban, amikor egyszerre csak fel kelepel előttünk egy géppuska, a saját vonalainkból. Ijedten eszmélünk rá, hogy minket lőnek. A sötétben nem ismernek fel, oroszoknak néznek. Sietve lehasaltunk, szállnak felettünk a golyók, mint a legyek. Kiáltunk, hogy ne lőjjenek, magyarok vagyunk! El is hallgat a géppuska, de amint felfelünk, hogy továbbmenjünk, újra csak rázendít. Éppen egy kis dombon vagyunk, itt hiába hasalunk. De azért csak elvágjuk magunkat. Talán egy egész hevedert ránkeresztettek, mire mégis eszükbejutott, hogy — mi lehetünk azok a merész „oroszok“. Az a csodálatos azonban, hogy egyetlen-egy sem sebesült meg a rajból. Nem is akarták elhinni a bajtársak, amikor bebotlottunk az árkaikba, sorba tapogattak bennünket, hogy meggyőződjenek, igazat mondunk-e. Krisztus ott volt miközöttünk is. Ennyit egyelőre a naplómból. Sok van még benne, amiről írhatnék, de talán majd máskor. A csodatévő Krisztus tartson meg bennünket addig is itt is, odahaza is mindnyájunkat. Tessedik Sámuel szobrát, mint értesülünk, ez év szeptember 13-án leplezik le országos ünnepség keretében Szarvason, melyen résztvesznek az evangélikus egyházegyetem, a földmívelésügyi minisztérium, az összes mezőgazdasági alakulatok vezetői. A szoborleleplezésen az ünnepi beszédet báró Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter tartja. A szobor- bizottság D. Raffay Sándor püspök vezetése mellett nagy munkát végez, hogy egyházunk büszkeségének, a magyar mezőgazdasági oktatás nagy apostolának méltó módon áldozzon. Ez alkalomból a szoborbizottság Békésvármegyei Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Emlék- kiállítást és Vásárt is rendez, melyet a földmívelésügyi minisztérium, a vármegye és a Szarvasi öregdiákok Egyesülete is anyagilag támogat. A felpéci evangélikus gyülekezet helyettes-tanítói pályázatot hirdet. Javadalom a törvényesen megállapított tanítói fizetés. Pályázhat tanítónő is. Pályázatot a felpéci evangélikus lelkészi hivatal elmére kérjük.
