Harangszó, 1942
1942-08-30 / 35. szám
i HARANGSZÓ 279 1942 augusztus 30. Hol a helyünk a népek között ? A Magyar Statisztikai Szemle legújabb adatai szerint Európa 14 országa között az 1940. állapot szerint mi magyarok az élveszüle- téseknél a hetedik, halálozásoknál az ötödik, természetes szaporodásnál a nyolcadik helyen vagyunk. Érdekes, hogy a születéseknél Románia vezet, de a halálozásoknál is, úgyhogy a természetes szaporodásban éppen előttünk van. Az adatok világossá teszik a magyar feladatot: A születések számát növelni, a halálozásokét csökkenteni kell, ha jövőt akarunk és a minket megillető helyet a népek sorában el akarjuk foglalni. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a magyar családokban több legyen a bölcső és kevesebb a koporsó! Az atya iránti szeretet és bizalom megédesít minden büntetést. Luther. Az egyetemes tanügyi bizottság elnöke. Nagy tiszteletű Uraml Igen tisztelt Tanító Ür! Közlöm iskoláink vallástanáraival, hitoktatást végző lelkészeivel, megbízott hitoktatóival és tanítóival, hogy az új vallástanítási tantervnek megtelelő új vallástanl tankönyvek közül 1942. évi szeptember havában a következők vehetők használatba: I. Népiskolai tankönyvek: 1. Kemény Lajos: Bibliai történetek az I—II. oszt. számára. 2. Kemény Lajos: Bibliai történetek a III—IV. oszt. számára. 3. Kapl Béla: Egyháztörténet az V— VI. oszt. számára (Különlenyomat a Kapi—Somogyi: Nagy Tankönyv V—VI. oszt. kötetéből.) 4. Sokoray—Zacher—Urbán: Hit- és erkölcstan a Vili. oszt. számára. II. Középiskolai tankönyvek: 1. Mórocz Sándor: Egyháztörténet a III. oszt. számára. 2. Sólyom—Wiczián: Egyháztörténet az V—VI. oszt. számára. 3. Groó Gyula: Biblia-ismertetés a VII. oszt. számára. A tankönyvek az új tanterv alapján készültek s azokat egyházegyetemünk engedélyezte. Egyke. r — Elbeszélés. — Irta: Biró Gyuláné. (Folytatás.) Sóos Márton, amikor apósa tenyere elcsattant az ateán jobbról, balról, ész- | retért, kifordult aí ajtöri és befutott az istállóba, onnan a homályos kis ablakon kémlelte az udvaron történteket, az Istállóajtót bereteszelte, mert bármilyen nagylegény volt is a védtelen asszonyával szemben, az apósa nagyerejű öles ember volt, szigorú. Emberölés lesz itt máma, gondolta félelemmel. Tudta, hogy ; Rózsi az apja, anyja szemefénye. Látta az anyósát lélekszakadva rohanni a házba, látta az orvost jönni, látta, hogy hordágyat tákolnak össze a Gyuri sógorral és látta, hogy viszik a hordágyon teljesen letakarva, a mozdulatlan félholtra vert fiatalasszonyt. Látta és leroskadt a béres gyerek szalmaágyára. Tudta, hogy ez a család az ő számára meghalt. Jaj, mit tettem, öklével ütötte a fejét, mi lesz ebből, csendőrkézre jutok, börtönbe jutok, gyilkos vagyok. Az asszonyok összefutottak az utcán. — Jaj, a Rózsi. Mi lelte a Rózsit? Gyuri sógor később elment az öreg Sóoséklioz és elmondta a történteket, í öreg Sóosnak ökölbe szorult a keze — Ne kerüljön a szemem elé az a gazember, csak annyit mondok. Menj asszony, nézz utána a dolognak. Mikor Márton látta anyját belépni az udvarra, kijött az istállóból. Az anyja nem szólt hozzá, arca sápadt volt és dúlt. Bementek a szobába. A padlón vértócsa éktelenkedett, az ágy széthányva, mindenütt, széken, asztalon az orvos I működésének nyomai voltak láthatók. Sóosné zokogva borult az asztalra, mely az ablakhoz volt húzva. Ezen feküdt az áldozat, míg összevarrták sebeit. Márton úgy állt ott, mint egy sóbálvány. — Ne sírjon sógorasszony, — szólalt meg háta mögött a Gyuri felesége. — Csináljunk hamar rendet itt. Te meg Márton zárd be a kaput, mert ide szalad az egész falu. A rend hamarosan helyre állt, de a padlót hiába súrolták fel, az beitta az egészséges meleg piros vért. Márton ezek után nem mutatkozott az utcán. A mezőre hajnalban ment kocsin és sötétben jött haza. Anyja egy öreg asszonyt küldött a házba, hogy legyen, aki gondját viselje.. Rózsiról nem tudott senki, semmit. Látták az orvost naponta bemenni a házba, de mást nem engedtek be. Márton egy riapon kimerészkedett az utcára, Andriskát akarta látni, amikor iskolába megy. A gyerek jött is a túlsó oldalon, látta az apját, de elfordult. Fel- rémlett előtte a szörnyű jelenet. Félt az apjától, futásnak eredt. — Andriska, kisfiam, gyere ide — kiáltott át hozzá. De nem várta meg, inkább ő indult át hozzá az úton. A gyerek megállt a szelíd hangra. Márton kézen fogta. — Gyere Andriska, megyünk a boltba, veszek neked cukrot, meg palavesz- szőt, jó? — Jó — mondta a gyerek, de kihúzta kezét az apja kezéből. Evvel a kezével ütötte meg édesanyámat, jutott eszébe irtózva. Az iskolánál a gyerek elköszönt. — Elkések az iskolából, nem mehetek a boltba — és megkönnyebbülve futott be a kapun. Márton dermedten nézett utána, érezte a gyermek iszonyatát. Haza sie- tétf, hogy elbújva jól kisírja magát. A vallásoktatás tantervszerűségének és egységének biztosítása céljából bizalommal kérem, hogy a tankönyveket az 1942/43. tanévre bevezetni szíveskedjék. A tankönyvek árát a kiadóhivatal fogja közölni. Most csupán annak megemlítésére szorítkozom, hogy a Harang- szó nyomdavállalat lehetővé teszi az üzleti érdek kikapcsolását, úgyhogy a tankönyveket a lehető legkedvezőbb ármegállapítással bocsáthatjuk iskoláink rendelkezésére. A tankönyvrendelések a következő címre küldendők: Harangszó Kiadóhivatala, Győr, Petőfi-tér 2. Testvéri szeretettel szolgatársa az Orbán Győr, 1942. évi augusztus hó 22-én. D. Kapi Béla s. k., püspök, az egyet. tanügyi bizottság elnök*. Egyháztársadalmi kongresszus. Az Országos Luther Szövetség az egyháztársadalmi kérdések megvitatására f. évi szeptember hó 23—25. napjain Budapesten egyháztársadalmi konA válásba azután szó nélkül beleegyezett, a fiáról is lemondott. Tudta, hogy az igazság az asszony részén van és hogy Szűcs Istvánnal nem jó kikezdeni. Á történtek után jobb is így, új életet fog kezdeni, megnősül újra, más ember lesz. Békesség után vágyott, mert most mindenki haragszik rá, különösen az apja, azóta látni sem akarja. Egy év mult el a történtek után. Márton körülnézett a módos családoknál asszony után. Ám, mindenütt elutasították, még a szegényebbek is. Azt a hordágyat, melyen Rózsit haza vitték, nem bocsátotta meg a falu. Ezt tárgyalták éppen a jegyzőék konyháján a mosóné, meg a mindenes szakácsnő. — No — azt mondja a Julis — én nem ijednék meg Márton gazdától, mert ha éppen ütni kell, azt én is tudok. — Tán bizony hozzámennél? — kérdezte a mosóné. Én igen — mondta Julis — szegény leány vagyok, az meg módos, aztán nem csúnya ember. A szép, gazdag Szűcs Rózsi is szívesen ment hozzá. Tréfából ment a beszéd, de a mosóné alig várta az alkalmat, hogy Mártonnak besúghassa, a Julist meg agyon dicsérje, hogy milyen dolgos, jólfőző fehérnép. És a szemrevaló Julis, három' hét múlva már mint Sóos Mártonná sürgött, forgott a Sóos portán. Napestig dolgozott, jól gazdálkodott, sok baromfit nevelt, mindennek utána nézett. Heti piackor már hajnalban kocsira ült, vitte a csirkét, tojást, vajat, túrót. Csak úgy dűlt a pénz a házhoz, gyarapodtak. Mire megszületett a Marci gyerek, Andriska már nem volt a faluban, elvitték az anyjához. (Folytatjuk.)
