Harangszó, 1942
1942-08-30 / 35. szám
$3. évfolyam. 1042 augusztus 3Ó. 35. szám. Alafituttai KAM BILA mi-haa. LtptaUjdosoai Ountnfúli Lulhar-bzintMf. Migjaianlk minden Ia|;ta ■alléidat un*» alatt Ili a. tanként a KIS bARANQSZi. Beolvadt lapok: B>lo- a iujjutaa an iuk.<ar.. 9^“ Kan a falvídöil Luíhar 942-ben a Lelki Harmat. országos evangélikus képes néplap. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkI 4 laiaMaai iBtrfcaeili - kiadéklfalalal GYÖK II., Null-Mi I. Elflflsetéei Arai nagyadéTra 1 P 21 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évra 4 P 80 fillér. Csoportot küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba *4 évre 1.60 P Postacsekkszámla: 30.52t. Amije csak volt. „Ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.“ Márk 12, 44/b. Hol az a pénzügyi lángelme, aki ki tudná számítani mennyit kamatozott már annak a bibliabeli szegényasszonynak a templomperselybe vetett két fillére? Nem volt még befektetés, mely annyit jövedelmezett volna, mint ez az „üzleti vállalkozás“. Valahányszor felhangzik róla a történet, az emberek mindig mélyebben nyúlnak az erszényükbe s maga Jézus buzdít általa Isten dolgaiért való anyagi áldozathozatalra. Pénzdolgokat szóvátenni az igehirdetés során sokan ízléstelennek érzik. Pedig sokszor nemcsak egy- házszeretetünknek, hanem Istenhez való viszonyunknak is az a legcsalhatatlanabb fokmérője, hogy a pénzünkből mennyit vagyunk hajlandók önzetlen célokra fordítani. Hiszen igazi, erős hitem csak akkor van, ha mindent, amim csak van, kész vagyok Istennek odaadni. Végeredményben nem is a pénz a legfontosabb az adakozásban. Még az se, hogy adományainkat mire fordítják. Bizonyos, hogy belőle sem az Ür, sem tanítványai egy fillért se kaptak. Az Úr mégis megdicséri az özvegyet cselekedetéért. Megdicséri, mert ezzel az az özvegy rábízza magát, nem a pénzére, hanem Istenre. Hiszen, aki csak a fölöslegéből ad, az hitetlenül is tehet jót, de már nem valószínű, hogy aki minden vagyonát anélkül, hogy azt a világ tudná, Isten dicsőségére áldozza, hitetlen szívvel és számításból cselekednék. Az Ür nagyon jól ismerte a pénz, a „Mammon“ óriási hatalmát. Tudta, milyen könnyen lehet bálvánnyá, „idegen isten“-né. És ha az ember nem az igaz Istennek szolgál, hanem „idegen isten“-nek, tehát pl. a pénznek, abból csak baj származhatik. Először másokra, de azután az illetőkre magukra nézve is. Milyen szégyenletes dolgokra viszi például napjainkban a pénz szerelme azokat, akiknek az a jelszava: minél többet nyerni. A nem Istenben, hanem a pénzben való bizakodás jut kifejezésre ma abban is, hogy némelyek hihetetlen mennyiségben halmoznak fel maguknak élelmet s mindenféle szükségleti cikket. Mi hogyan állunk ezekkel a kérdésekkel? Tudjuk-e, hogy a pénz szerelme nemzetünk, hazánk, egyházunk sírásója lehet, kárhozat útjára taszíthat bennünket? Istent mindennél jobban kell félnünk és szeretnünk. A pénznél is jobban. Rengeteg alkalom nyílik ma előttünk arra, hogy gyakoroljuk magunkat az Istennek félelmében és szeretetében azáltal, hogy megszabadítjuk magunkat a pénz rabszolgaságából. A közeledő tél különösen int a katonáink javára indított gyűjtés felkarolására. Vajha Isten Lelke maga tenne alkalmasokká a jószívű adakozásra! Dr. Vető Lajos. Kérelc. — Adjatok! Téli rutyagyü/íés fionvédcialc részére aug. 25- sxcpt. 5. nup/ulbun. A múlt hetekben az ország első asszonyának ajakáról kérő szózat hangzott a magyar társadalomhoz, , harctéren küzdő katonáink részére történő téli ruhagyűjtés megindítása érdekében. A kérő szózatra a társadalom minden rétege fölfigyelt, megmozdult és augusztus 25. — szeptember 5. napjaiban tartandó gyűjtés alkalmával ad választ az adakozásával. Eddig még nem volt ilyen nagyarányú gyűjtés. Kiterjed az egész ország területére. Katonai és polgári hatóságok szervezik és egyesületekkel karöltve a leventék végzik. Tehát külső méreteinél fogva is több lesz egyszerű adakozásnál. De több lesz a belső tartalmánál fogva is. Megnyilatkozik benne az a szétszakíthatatlan egység, melyben nagy dolgokért össze tudunk fogni. Az a belső fronterősség, amely a külső front harcosainak fedezete és erőforrása. Az a szoros kapcsolat, mely az itthoniakat a kintiekkel nagy távolságokon át is összefűzi. Az az áldozatkész szeretet, mely honvédeinket körülöleli. Kifejezésre jut az a hála., amely az otthon nyugalmát, a kis háztáj biztonságát, a kenyéradó magyar föld termését, a család oltalmát Isten után a hős magyar honvédnek köszöni. Hisszük, ezekben a napokban ez mind-mind kifejezésre jut és adakozásunk mozgató rugójává válik. Ezektől hajtva nem lesz senki ezen a magyar földön, aki húzódik, vagy azt mérlegeli, mit, miből, hogyan adjak, hanem ezt a gyűjtést a szívből jövő adakozás drága alkalmának fogja tekinteni mindenki. A magyar embernek nemcsak a pénztárcája, vagy ruhásszekrénye, hanem elsősorban a szíve nyílik meg most. Nemcsak a feleslegből aki, hanem azt is szívesen odaadja, amire neki magának is szüksége lenne. Mi ind it ja erre? Az a tudat, hogy amit adok, az kötelességem, s szeretetem, hálám csekély kifejezése. Hiszen nem tudok annyit adni értük, mint amennyit ők adtak értem. L. /.
