Harangszó, 1942
1942-08-23 / 34. szám
272. HXRXNGSÍ0 1942 augusztus 23. Kormányzónknak ajánlották fel az erdővidéki székelyek azt a galambházas székelykaput, amely alatt honvédségünk annakidején Marosvásárhelyre bevonult. Kormányzónk a küldöttséget fogadja. — Háttérben a gyönyörű székelykapu. Töredékek egy oroszországi naplóból. Közli: Sümegi István. 4 Kedves, emlékezetes jelenetet örökített meg lelkem fényképezőgép-lencséje. Éppen a múlt vasárnap volt, hogy a második istentisztelet megtartása végett egy hátrábbi faluba, ottani alakulatban voltam útban döcögő lelkészkocsinkon. Egy közbeeső falun kellett átmennünk s ott, a falu végén, az árokparton ülő tüzérre figyeltütik fel. Bizonnyal őrségben lehetett ott, teljes őrfelszereléssel. Ő észre sem vett bennünket, lehajtott fejjel irnád- kozgatott abból a kis könyvből, amit tőlem kapott. Még a sisak sem volt a fején, odatette maga mellé, amint illik is annak, aki itt, ezen a templomtalan földön, a mindenség, fenség templomában leborul Isten előtt. Nem zavartuk meg. Békességes öröm suhant át a telkemen s arra gondoltam, hogy bár hallaná meg Isten ennek a jó testvérnek buzgó imádságát. Egyszer régebben az állások mögött, egy kis erdőben volt istentiszteletünk. Amikor katholikus kollégámmal befordultunk az erdő árnyékos, vadvirággal szegett ösvényén, harangszó csilingelése ütötte meg fülünket. Harangszó, itt? Harangszó, közel két hónap óta, mióta elindultunk hazulról és elmaradtak mögöttünk kedves, megszokott harangjaink! Megyünk tovább kíváncsian, a lelkünk együtt csilingel a kis haranggal, az erdő némán hallgat, mintha a virágok is figyelnének. Soha nem hallottak még ilyen hangot, amely nem madárszó, de nem is ágyúdörgés, ez valahonnan magasabbról jön, mintha Isten szívedobogása verne benne. Egyszerre látjuk a- titkot. Egy fára akasztva 15-ös réz gránáthüvely s szép szabályosan, a szuronya markolatával veri egy kerékpáros honvéd. Igazán nem szerezhettek volna nagyobb örömöt számomra azok a kedves testvérek, mint ezzel a kis haranggal. Lám, nemcsak harangból lehet ágyút önteni, az ágyú visszaadja Istennek azt, ami Istené. A harangszóra sűrűn gyülekeztek a bajtársak, már készen vatt két oltár, egy a mi istentiszteletünk számára, egy a katolikus mise számára. Pokróccal leterített asztal, virággal behintve, egy kisebb ágyú lövedék hüvelyében virágcsokor a középen s az oltár előtt is virágból a szőnyeg. És felhangzott a „Ki dolgát csak Istenre hagyja...“, aztán a „Te- benned bíztunk eleitől fogva“, az „Erős vár a mi Istenünk...“ és szólt Isten Igéje és szállt útat keresve a fák lombjai közt az ég felé az imádságunk. Soha, soha nem felejtem el ezt az istentiszteletet. Végeztével boldogan köszönték a testvérek, hogy elvittem hozzájuk Isten üzenetét és kérték, hogy minél többször keressem fel őket. És átadtak egy vadvirágból gyűjtött csokrot, hogy hozzam magammal és helyezzem az első harcokban hősi halált halt első bajtárs sírhalmára. Csodálatosak Isten gondolatai! Milyen csodálatosan fel tudja használni ezt a rettenetes, öldífclő háborút is, ezt a bűnös, ítéletes vérontást is embertmentő és üdvözítő üdvtervében! Itt, a halál országában meg kell őt találnia mindeneknek, annak is, aki azelőtt talán következetesen nem volt hajlandó észrevenni. Ide kellett eljönnünk, több mint kétezer kilométer messzeségbe otthonunktól, templomainktól, gyülekezeteinktől, hogy itt a lelkűnkből felsikoltó életösztön görcsös ölelésével karoljuk át, kicsiségünk és veszendő mivoltunk piruló alázatával térjünk oda Hozzá s rábízzuk sorsunkat, életünket és halálunkat, bűneinket és imádságunkat. Bár soha többé ne távolodnánk el Tőle, akkor sem, ha 1 egyszer hazasegít bennünket kegyelme, hogy akkor még szorosabban fűzne oda Hozzá mindannyiunkat a hála. Nagyon kellett, hogy idejöjjünk, áldott legyen Isten szent neve! A hit bár sohasem tudja, hová vezetik, mégis szereti azt az Egyet, Aki vezeti. Népfőiskoláink hívó szava. Sokféle hívás hangzik ma már a parasztifjúság feléi Hívja a város, a gyár, az iparos-szerszám. Hívogatják az iskolapadok s a tanult ember „köny- nyebb“ élete is. Válogathat a csábító ajánlatok között. A népfőiskola nem a város, hanem a parasztság érdekében szólal meg. Nem is akar ez a hívás hamisan csalogató lenni. Biztos állást, kényelmes életet, könnyebb foglalkozást nem igér, hanem ahonnan most kihív, fölkészítve oda is küldi vissza: a faluba. A népfőiskola azért nevel öt hónapon át földmíves legényeket és leányokat, hogy a magyar falvaknak legyenek tisztább életű, tisztább fejű és haladni vágyó munkásai, akik nem csupán a szellemi és gazdasági haladásnak a harcosai, hanem az életújító evangéliumnak a hordozói. Annak a boldogító örömhírnek, amit a népfőiskola meghitt falai között ifjú szívükbe befogadtak. Már ötödik esztendeje, hogy felhangzik a népfőiskola hívása. Minden évben többen figyeltek fel rá s minden évben több jelentkezőnek adhatott helyet. Ez- idén három fiú- és két leánynépfőiskola nyitja meg kapuit a falu ifjúsága előtt. A tanfolyam teljes öthónapos, november 5-től március 31-ig tart. Tandíj nincs. A lakás és teljes ellátás díja az öt hónapra 160 P. Az öthónapi lisztmennyiséget, cukoradagot, 2 kg zsírt és 1 kg szappant ^mindenki természetben hozza magával. A szegénysorsú növendékek számára népfőiskolánkon kedvezményes helyek is vannak. Ezek elnyerését az illető népfőiskola vezetőségétől kell kérni. A felvételre pályázhatnak 17—25 éves evangélikus földmíves legények és leányok, akik az elemi iskola hat osztályát elvégezték. A felvételi kérvényhez mellékelni kel! az utolsó iskolai bizonyítványt, lelkészi ajánló levelet, orvosi bizonyítványt annak az igazolására, hogy a kérvényező fertőző betegségben nem szenved s ha a pályázó kedvezményt is kér, hatósági szegénységi-, illetve vagyoni bizonyítványt. A jelentkezés határideje: szeptember 15. Kérvényét mindenki ahoz a népfőiskolához küldje be, amelyiknek növendéke szeretne lenni. Tessedik Sámuel Evangélikus Népfőiskola Igazgatósága, Nagytarcsa. — Evang. Népfőiskola Igazgatósága, Orosháza. — Fébé Evang. Leánynépfőiskola Igazgatósága, Budapest, XII., Hidegkúti- út 123/a. — Dunántúli Evang. Fiúnépfőiskola Igazgatósága, Gyenesdiás, Zala m. — Dunántúli Evang. Leánynépfőiskola Igazgatóságá, Győr, Ráth Mátyás-tér 1. Fejlődik a csepeli tanoncotthon, A csepeli tanoncotthon 1940-ben létesült a budapesti egyházmegye gyülekezeteinek támogatásával, tehát az első magyar evangélikus Tanoncotthon. Az első év igen küzdelmes volt, mert bérelt helyiségben kellett a tervet megvalósítani. Isten különös kegyelme lehetővé tette azonban, hogy 1941-ben már saját épületbe költöztethettük, sőt azóta már építettünk is hozzá egy szobát. Ennek következtében szeptembertől kezdve 14 személyes lesz az otthon. Két szobát foglaltunk le hálószobának, egyet társalgónak, egyet pedig most rendezünk
