Harangszó, 1942
1942-01-25 / 4. szám
28 HARANGSZÓ 1942. január 25. ináig a gyülekezet felügyelője. Az ő buzgóságának s kötelességtudásának köszönhető, hogy a pásztornélküli nyáj szét nem züllött. 1925-ben Hári Lipót segédlelkész az adminisztrátor, majd 1927- ben Skalics Sándor segédlelkész, akit 1928-ban választanak meg réndes lelkésznek. 1931-ben a gyülekezet elhatározza a templomépítést, noha a szükséges 30.000 pengőhöz csak 6000 pengője van. 1931. augusztus hó nyolcadikén lélekemelő ünnepség keretében mégis leteszik a templom alapkövét. Több Istenbe vetett hittel, mint anyagi erővel 1934-ben befejezik az építést és dr. Popp Fülöp zágrábi püspök a templomot magasztos rendeltetésének 1934. szeptember 16-án adja át. A templom a csornai evangélikus templom ikertestvére. A harangokat a gyülekezet már 1931 október 25-én beszerezte. A templom és a két harang 33.000 pengőbe került, mely összeg adományokból folyt be. A 22 esztendei jugoszláv megszállás alatt a gyülekezetnek sok küzdelmébe került fennmaradása és magyarságának megőrzése. A jugoszlávokat nagyon bántotta, hogy bár a híveknek csaknem 90 százaléka vend származású, magyarul beszélnek, havonta háromszor van magyar és csak egyszer vend (de nem szlovén) istentisztelet. Az oltáron magyar- nyelvű Biblia, a konfirmációi oktatás és ünnepély mindig magyar, a közgyűlések magyar nyelven folytak és a jegyzőkönyv is így lett vezetve. A hatóságnak egyházi ügyekbe megpróbált beavatkozását a gyülekezeti vezetőség mindig erélyesen visszautasította. Hála a Mindenhatónak, 1941 húsvét- ján eljött hozzánk is a magyar föltámadás napja. Újra és nyíltan az ezeréves magyar haza és a magyarhoni evangélikus egyház hűséges fiai lehettünk. Húsvét óta csak magyarul történik az igehirdetés a templomunkban. Nem külső kényszerre, hanem a hívek önkéntes elhatározásából, lelki vágyából. A gyülekezet a fölszabadulással és a régi egyházmegyéhez 1941. IX. hó 4-én történt visszacsatolásával új helyzetbe került. A gyülekezet jelenlegi helyzetét illetőleg röviden ezt mondhatom: Erkölcsileg, lelkileg sokkal, össze sem hason- líthatóan jobb, mint a rabság éveiben. Nemcsak egyházi felsőbb hatóságunk karolja fel megértő szeretettel gyülekezetünk ügyét szóval és cselekedettel is, hanem a politikai hatóságok is olyan megértéssel és megbecsüléssel vannak iránta, amit ez a kis gyülekezet 22 év óta nem tapasztalt. Skalics Sándor. Finnugor testvéreink. A volgai finnugorság. Mint nevük is mutatja, a Volga folyó környékén élnek. Ők maradtak meg az eredeti őshazában. A permi és volgai finnugorság együttélése Kr. előtt 1000 táján szűnt meg. Akkor hagyták el a permi finnek volgai testvéreiket és húzódtak észak felé. A volgai finnugorsághoz két nép. a cseremiszek és mordvi- nok tartoznak. A cseremiszek. A cseremiszek a Volga-könyöktől északra és észak-keletre nagyobb csoportban élnek. Számuk összesen meghaladja a négyszázezret. Mint a votjákok történetében, a cseremiszekében is három korszakot különböztetünk meg: a bolgár-török hatás idejét, a tatár hódoltság korát és orosz uralom szakát. E testvéreink legtöbbet az orosz uralom kíméletlensége és eloroszosító politikája miatt szenvedtek. Többször előfordult pl. hogy egész falvak kerekedtek fel és bujdostak el. az orosz üldözések elől. A világháború után Krasznojarszk lett a cseremiszek önkormányzósági területének középpontja. A cseremiszek nagy többsége föld- míveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Kitűnő termőföldjük van. Ügyes, derék gazdák, ezért általában jómódban élnek. Műveltség tekintetében a Volga vidék egyéb lakosaival állnak egy szinten. Az 1897. évi népszámlálás szerint a cseremiszeknek még csak 10 százaléka tudott írni-olvasni. Azóta azonban e téren rohamosan javult a helyzet. Az orosz forradalom előtt a cseremiszeknek háromnegyed része hivatalosan görögkatolikus, egynegyed része pedig pogány volt, bár a megkeresztelteket is vajmi kevés szál fűzte a keresztyénség- hez. Nem egyszer fordult elő például, hogy a névleg keresztyén lakosság rendszeresen gondozta a régi áldozati berkeket és szívvel-lélekkel vett részt az időnként tartott pogány áldozati ünnepségeken. Hogy e téren most mi a helyzet, elgondolhatjuk, ha mindehhez hozzászámítjuk a bolseviki uralom isten- telenségét. Aj1’ mordvinok. A mordvinok a cseremiszektől és vot- jákoktól délre, a Volga két oldalán élnek. Mint a legtöbb finnugor törzsé, az ő történetük is állandó felőrlődés az Mii kíván ö korszerű háború a katonától? A német hadseregfőparancsnokság kiadásában megjelenő lap egyik számában közli egy tiszt beszédét, aki a ten- gerész-tisztjelöltek kiképzésével foglalkozik. A beszéd felsorolja azokat a követelményeket, melyeket a korszerű háború megkíván a katonáktól. Itt foglalkozik a vallással is és ebben határozottan és tisztán hangoztatja, hogy az Istenbe vetett hit képesíti a katonát leginkább arra, hogy döntő pillanatban az életét is feláldozza kötelessége teljesítéséért. Különösen fontos, hogy a tisztek higyjenek az élő, személyes Istenben. Egv tábori lelkész irfn feljegyzéseiben: Dnyepropetrovszk kb. 800.000 lakosú város volt. Volt és most a pusztulás tökéletes képét mutatja. Itt találkoztunk egy világháborús orosz hadifogollyal, aki egészen 1936-ig Magyarországon maradt. Itt nősült és feleségével, gyermekeivel együtt hajtotta vissza orosz földre a honvágy. Azt őket több oldalról körülszorító ellenség között. Oroszország területén élő rokonaink közül mégis ők vannak legtöbben. Számuk meghaladja az egy és negyedmilliót Azelőtt hires vadász és ügyes ijjász nép volt; ma derék, szorgalmas földművesek. Vadászataikról jegyezték fel, hogy oly ügyesen kezelték az ijjat, : hogy az elejtendő vadat mindig az orrán | lőtték meg, hogy a nyíl a szőrmében kárt ne tegyen. A mordvinok zöme keresztyén, de az orosz elnyomóktól rájuk erőszakolt keresztyénség a pogány ősök hagyományaihoz ragaszkodó, nép lelkében nem tudott gyökeret verni. Dr. Győrify Béla. A negyedik parancsolat Isten az atyaságot és anyaságot minden egyéb rend fölé dicsőítette, mikor nemcsak azt parancsolta meg, hogy a szülőket szeretni kell, hanem azt is, hogy tisztelni kell. Mert sokkal nagyobb dolog valakit tisztelni, mint szeretni. Ehhez ugyanis nemcsak szeretet kell, hanem önfegyelem, alázat és mégha jól ás valamely — bár rejtett — fenség előtt. Nem is csupán azt követeli, hogy nyájas tiszteletadással viseltessünk szüléinkké! szemben, hanem hogy szívvel, lélekkel megbizonyítsuk, milyen sokra, sőt Isten után a legtöbbre tartjuk őket. Mert csak azt tiszteli szívből az ember, akit nagyra becsül. Az if júság tehát Isten képviselőit lássa a szüleiben! Luther. mondja, hogy már amikor a határra ért, megbánta tettét. Az orosz viszonyokhoz képest nálunk aranyélete volt. A bolsevistáknál minden zsidónak és kommunista párttagnak jó volt a sorsa, de a munkásság nyögött a terhek alatt. Percnyi pontossággal kellett érkezni a munkára s ha valaki elkésett, jött a fizetésből való tetemes összegű levonás, vagy ismétlődés esetén büntetőtáborba hurco- lás. A munkás havi keresete nem futotta egy pár csizma vagy valamirevaló ruha árát. 1933—34-ben olyan nyomor volt, hogy családok a gyermekeiket falták fel az éhség miatt és kövérebb asszonyok nem mehettek ki az utcára, 'mert ha valakit elfogtak, levágták, mint a barmot és húsát kimérték az éhezőknek. * Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára adakoztak: Nógrádi Károlyné Budapest 2.60 P, özv. Goszto- lánczy Józsefné Szentivánfa 2 P, Horváth János Gyón 5 P, Seybold Jenő Mikosdpuszta 5.20 P, Dudás Kálmánné Budapest 5.20 P, Pálfi Józsefné Kisfalud 3.70 P, Stiedl Mátyás Enying 0.30 P, Kovács Gyuláné Celldömölk 1 P.
