Harangszó, 1942

1942-08-09 / 32. szám

1942 augusztus 9,

HXRXNGSIÜ

255 '

nem repülőbomba, nem is ágyútflz verte szét. Neki állt egy csapat durvaképű, durvalelkű ember, létrákon megrohamozta, a boltozatot beverte s felülről lefelé csákánnyal, feszítővassal, fejszével szétszedte a falait, ledöntögette oszlopait. Csak éppen emléknek hagyott meg belőle valamit. A toronnyal nem bírtak, azit tehát félmagasságában lerobbantották. Most buja fű nő a falak földdel, porral beszóródott csonka ormán, varjak fészkelnek a toronyban. A pópa pedig valahol Szibériában raboskodik, ha ugyan már le nem kaszálta a fehér halál. Talán jobb is neki, ha nem térhet haza többé, itt is csak a szíve szakadna meg, ha látná régi szép temploma pusztulását. Megmásztam a templom körüli tégla és kőhalmokat. S ott benn, a romok között fogott csak el igazán a döbbent szomorúság. Igazán értékes, gyönyörű és modern, minden byzantiniz- mustól ment freskók a megmaradt falakon, de már szintén csúffá téve, ösz- szekarcolva, megkalapálva. A bejárati kapu felett, a templom belső oldalán a hegyi beszéd jelenete, fenséges Krisztusábrázolással. Máshol szenteknek a képei, szimbolikus rajzok. Lehetetlen, hogy ne sírt volna Isten szíve is, amikor látnia kellett ennek a házának, s ezzel együtt még annyi másnak, száznak és ezernek, még szebbnek, nég nagyobbaknak is a pusztulását. Lehetetlen, hogy fel nem írta volna rovásul ennek a hitetlen, emberi mivoltából kivetkőzött, Isten-gyilkos, templomromboló rendszernek a bűneit, hogy egyszer megsuhogtassa felette ítélete rettenetes korbácsát és meg- boszulja szent valósága meggyalázását. Most csattog a korbácsa, most megy végbe ítélete. Mi is azért jöttünk, hogy korbácsa suhagtatói, ítélete végrehajtói legyünk. Már látom, hogy ebben a háborúban nemcsak Németország, nemcsak Magyarország és nem is csak Európa ügyéről van szó, hanem végső fokon Isa büszke, gőgös férfi egyszer ennyire meg fog alázkodni.

— Félek — ismételte a férfi, hogy a jó Isten nem fordul már felém, hanem elhagy, ahogy elhagyott most is.

— Ne gondolja ezt, nagyságos úr. A Mindenható bennünket soha el nem hagy, az ö Kegyelme végtelen, csak a mi gyarló elménk nem tudja ezt mindig meglátni. Ha kereszttel látogat, erőt is ád annak hordozására, ha porig sújt, fel is emel.

— Bűnös ember vagyok — szakadt fel a sóhaj a férfi kebléből.

— Mindnyájan bűnösek vagyunk — felelt csendesen az asszony.

— Egyszer azt mondta nekem, hogy a maga imáját mindig meghallgatja az Isten ... Most azért jöttem, hogy megkérjem, imádkozzon egy kicsit az én szerencsétlen gyermekemért is... Tudom a maga kérése kedvesebb az Űr előtt.

— Mindnyájan egyformák vagyunk Ő előtte... A gonosz lator imádsága ott a Golgothán is kedves volt az Úrnak.

— Szeretném, ha az én hitem is olyan erős lenne, mint a magáé Mártonná.

— Ha akarja azt a nagyságos úr igazán, akkor lesz... Az Isten, aki a szíveket és veséket vizsgálja, meglátja lelkünk őszinte vágyát is és akkor megjutalmaz bennünk az ö nagy ajándékával, a Hittel... Az Ima és a Hit fogja a maga bánatát is megenyhíteni, mint,

ten dicsőségéről. S csak hiszem egyre határozottabban azt is, hogy ebben a háborúban minekünk kell győznünk, mert a mi pártunkon van az Isten. Amint belenézek a gyertya lángjába s aztán csendesen eltűnődöm, mintha látnám azt az égő, égig érő tűzoszlopot, amelyben valamikor Izrael népét vezette Isten az új honfoglalás, a szebb, igazabb élet felé, amely láthatatlanul ott lebeg a mi seregeink előtt is és vezet bennünket az ö nevéért.

De talán még siralmasabb látvány az a templomrombolás, amely a lelkekben ment végbe. A legtöbb házba ugyan visszakerültek az elrejtett ikonok, itt- ott ég alattuk az olajmécs is. Az öregek újra boldogan hajbókolnak előttük és vetik a keresztet. Be nem lépnek egyetlen házba anélkül, hogy előbb a — rendszerint sarokba elhelyezett — ikonok előtt ne hajtsák meg magukat s csak aztán üdvözöljék a háznépét. Katolikus kollégám néhány szentképet és Mária-érmet osztott ki közöttük: sírva térdeltek le eléje és csókolták a kezeit, ruháját. A legújabb nemzedék azonban tökéletesen istentelen. Egyik faluban végre sikerült hosszú szünet után tábori istentiszteletet tartanunk. Jócskán voltak jelen oroszok is, sorra gyülekeztek az ének hangjaira. Észrevettem, hogy egy idősebb asszony bátortalanul egyre közelebb jön, megáll a kis katonagyülekezet mögött, nekitámaszkodik egy fának s az egész istentisztelet alatt, végig a Himnusz utolsó akkordjaiig veti magára a keresztet, a szemében könny csillog s szinte egész lélekkel átéli istentiszteletünket. Észrevettem azonban hátrább néhány suhancot is, akik gúnyosan mosolyogtak rajtunk, nevetve utánozták mozdulataimat, míg valamelyik testvér hátra nem fordult s aztán el nem zavarta őket. Ök igazán nem sokat törődnek az ikonokkal, nem láttam még egyetlen-egyet sem keresztet vetni,

ahogyan egyedül ez segít át mindnyájunkat a rosszon.

— Megpróbálom pedves Mártonná ... De azért csak teljesítse maga is a kérésemet.

— Szívesen.

— Köszönöm — mondta hálásan a férfi és kezét búcsúzásra nyújtotta.

Egyenes vállal, derűs arccal ment ki a kapun, mintha valami egyszerre köny- nyebbé tette volna szívének terhét.

* * *

Sok év telt el. Faragó Józsefnek sokáig kellett várni, míg könyörgő imáját meghallgatta a jó Isten. De a férfi nem vesztette el a hitét többé. Minél reménytelenebbnek látszott a jövő, annál buzgóbban imádkozott, minél sötétebb felhők tornyosultak felette, ő annál nagyobb hittel és bizakodással tekintett az Ég felé. Így változott a kegyetlen csapás áldássá számára, olyan áldássá amely békességet, nyugalmat adott lelkének és szeretetet sugárzott mások felé.

... És tiz év után megérte azt a napot is, hogy fia minden támogatás nélkül, a saját lábán ment el a templomba. Megtörtént a nagy csoda: Ahol vége van az emberi tudománynak, ott egyedül az Isten segíthet, csak imádkozó lélek és rendületlen Hit kell hozzá.

imádkozni közülük. Lenin és Sztálin fullajtárjai alapos munkát végeztek. Az iskolákban a legbigottabb istenteleneket alkalmazták, akik romboló munkájával szemben a család, akármennyire igyekezett volna is menteni a gyermek lelkét, teljességgel tehetetlen volt. Hiszen nem mese, hanem valóban számtalanszor megtörtént, hogy a gyermek maga jelentette fel szülőjét, ha az csak Isten nevét is ki merte ejteni előtte. Hogyan felel meg egyszer Isten előtt ezért az elveszett lélekért Stalin, meg az egész sátáni rendszer?

A hitbeli pusztulással párhuzamos az erkölcsi romlás is. Talán nincsenek olyan kirívó jelei, mint amannak, mégis nyilvánvaló. Az istentelenség, a belső moráltól függetlenített egész kommunista élet- szemlélet, a szabadszerelem nyomai lép- ten-nyomon feltűnnek. Csak azt az egyetlen jelenetet jegyzem fel, aminek magam is szemtanúja voltam. Jobb nappal ezelőtt, úgy emlékszem, hétfőn, rövid pihenőt tartottunk egry faluban. A bajtársak fáradtan dőlték le az árokpartra, magam is odatelepedtem egyik kis csoport közé. Egyszer csak, egy piszkos, borostás képű orosz jön hozzánk, kézen vezetve a feleségét. Megáll, cigarettát kér. Ketten is veszik elő a dobozukat, kínálják az embert, ő azonban nincs megelégedve, többet akar. Egy szlovákiai bajtárs, aki tud csehül, megtudja tőle, hogy vásárolni szeretne. Persze erre felfigyelnek a fiúk, hiszen ezek a szerencsétlenek mindent odaadnának a dohányért, — ha volna mit odaadniok. De érdemes lesz legalább egy pár tojás irányában alkuba bocsátkozni. Mégis hát mit igér, mije van? Erre előre tuszkolja — a feleségét. Undorodva fordulunk el, látja az ember is, szó nélkül odébb áll. Amint utánuk nézek, látom, hogy az asz- szony a szeméhez emeli a kötényét.

(Folytatjuk.)

Bácsa.

Falu Győr mellett. Egyházilag a győri egyházközség fiókgyülekezete. Híveinek lélekszáma 146. A maroknyi kis gyülekezet évekkel ezelőtt elhatározta már, hogy az ifjúsági és egyéb gyülekezeti munka számára gyülekezeti házat emel. A terv megvalósításához a hasonló lélekszámú református testvérgyülekezettel karöltve fogott hozzá. Megindult az adakozás és gyűjtés munkája. Tehetségéhez képest mindenki kinyitotta szívét és erszényét. A lelkes ifjúság pedig, Bárány Miklós buzgó gondnok vezetésével fáradságot nem ismerő igyekezettel járta be gyűjtés céljából a környező gyülekezeteket.

A gyülekezeti ház — amelyben egy nagyobb gyülekezeti terem és egy kisebb. ifjúsági szoba van — Isten kegyelméből 10.000 pengő költséggel elkészült. Június 28-án vatta D. Kapi Béla evangélikus és Medgyaszay Vince református püspök.

Isten áldja meg a ház szolgálatát.

A kis gyülekezet buzgósága biztató példa lehet hasonló gyülekezetek számára!