Harangszó, 1942
1942-07-26 / 30. szám
Alapította: IAPI BÉLA 1910-b.ü. Laptulajdonos: Dunántúli Luthtr-Bzívatiij. Megjelenik mlndan vaiárnip. lárván nalliklat tané* alatt téthatanként a KIS UARAHG8ZÉ. Beolvadt lapok: G35-btn a Jöjjetek entooxsAiii 93«* ban a felvidul Luther 942-bon a Lelki Harmat. 33. évfolyam. 1942. Július 26. Elófizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba !4 évre 1.60 P Postacsekkszámla: 30.526. Igazi testvériség. Kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Imé az én anyám és az én testvéreim! Máté 12, 49. A lelki kapocs erős*ebb, mint a testi, — fenti igében ezt a meglepő kinyilatkoztatást teszi az Ür Jézus. 1848-ban kimoncUák ugyan eleink a „testvériséget“, mégsincs igazi testvériség. A tapasztalat azt mutatja, hogy a faji együvétarto- zás nem képes testvérekké összeforrasztani az embereket. Azonos fajhoz tartozók sokszor megfojtanák egymást egy kanál vízben. Egyenlőfajúság magábanvéve még nem elegendő ahhoz, hogy az emberek szeressék egymást. A vérségi kötelék sem képes testvérekként egybefűzni az embereket. Rokoni kapocs nem mindig jelent egyszersmind testvériséget is. Még a legközvetlenebb családi kapocs sem elegendő ahhoz, hogy testvériségbe kovácsolja össze egyazon család tagjait. A Krisztus által létre hozott lelki kapocs azonban csodálatos testvériségbe tud egybefűzni különböző korú, különböző rangú, különböző fajú és különböző gondolkodású embereket. Konferencián, egyik vasmunkás résztvevő legjobban a testvéri közösségnek örvendezett. Ő, aki szociáldemokrata és bevallottan hitetlen volt azelőtt, szinte újjá éledt a keresztyén testvéri közösség meleg, tisztult légkörében. Nem győzött csodálkozni azon, hogy az egyetemi tanár és a földmíves, a rnéltó- ságos úr és a gyári munkás a Biblia körül egyenrangúak. Ha egymással igazi, testvéri közösségre vágyunk, előbb egyenként és külön-külön a Megváltó Krisztussal kell lelki közösségre lépnünk. Ha vele egységre jutottunk, akkor egymásnak is testvérei tudunk lenni. Harmati Béla. A magyar föld áldásai. „Ha,a föld Isten kalapja, Úgy hazánk bokréta rajta...“: harsant fel a vallomás gyermekajkak millióiból. Elemista korunk gyermekemléke növekedjék bennünk Istent dicsérő hálává: Áldott a mi magyar földünk! Áldott a méhe. Belsejében nemcsak az arany, a fémkirály büszkélkedik, hanem ott szolgál az életért magát feloldó alázat: a konyhasó is. Itt parázslik a magyar fém: a nemesopál és megterem a zuhanóbombás halálmadarak durraluminium-tollazata is. Alig van fontos fém és ásvány, ami ne rejtőznék benne; még a mai élethalálharcnak oka és fegyvere: az olaj is patakzik belőle. — Barlangok szépségzsámolyáról csodálhatod, csodaforrások és gyógyvizek melegében ölelheted magadhoz, ... bizony áldott a mi magyar földanyánk méhe! Áldott a teste. Felszínén az ibolya épúgy szendereg, mint viaskodik viharral őseink szent fája: a szilfa. Zengő búzakalász hintázik a szellő karjain és roppant tölgyesek állják el száguldó szelek rohanását. Nekünk az osztrák havasi gyopár: rideg, a német margaréta: egyhangú, a holland tulipán: tőlünk csalogatott hazajáró lélek, de faj rokonaink török rózsája és a magyar virág: a szekfű, szívünk nyelvén beszél. Dalunkba és imádságunkba, nyelvünkbe és orcánk pírjába szívódik; hegyeink szeszélyes meredekje, Alföldünk nyílt arca, patakjaink szelíd csörgése, a Tisza kanyargása és a Duna höm- pölygése hozzánk ér, belénk nő és kifejeződik gondolkodásunkban, jellemünkben, mint az eszkimó világában a fóka és a jég. A magyar ökör rettentő robotja, szilaj paripák vágtája, a vándorfecske és a mezei pacsirta itt élnek a magyar föld-anya testén és csodaerővel belénk nőttek: bennünk élnek és bennük élünk. Öleljük, áldjuk és siratjuk testedet: magyar föld! Áldott a lelke. Mert minden földnek van lelke. Ennek a Kárpátokkal átölelt földnek lelke a szeretet, mert célja az itt lakó népeknek egymásrautaltsága, történelmi sorsközössége. Nem politikusok szélkakas-vele je, hanem a Teremtő rendíthetetlen keze vágta ki tájegységgé, földrajzi egységgé és életegységgé, más kis népek nagy- szívű anyjává ezt a földet. Áldott, aki ezt a lelket megérti és érezteti! Áldott a hivatása. A mi földünk Európa egyensúly-tengelye. Aki koporsónkra akar állni, az egész Európát fogja összetiporni. Nagy fajok fajtalan hódítása azon a gáton törött meg, amit úgy hívnak: magyar föld. A világ sohasem bánta meg, ha itt a magyar rendet és békét tudott teremteni. Hiszünk földanyánk hivatásában, amit meny- nyei Atyánk rajzolt arcára! Roppantó viharok lesodorják sokszor büszke tölgyek koronáját, de megmarad az Isten csipkebokra! Bácsi SándQfl 30. szám.
