Harangszó, 1942

1942-07-12 / 28. szám

1942, július 12. HARANGSZŐ 225. Gyülekezetek, nő- és leányegyesületek haic- lérl izcretelmunkája. Egy dunántúli evangélikus honvédem örömmel mutatott egy piros tábori la­pot: „a tisztelendő uram írta hazulról!“ Szemében könny csillogott. Boldog és büszke volt. Az jutott eszembe, milyen könnyen örömet tudna szerezni sok más falu sok evangélikus lelkésze, ha időn­ként a falujukból elszakadt s a harc­téren küzdő híveiknek, véreiknek egy- egy tábori lapot küldenének. Az Egyház feléjük nyúló szeretetét, gondoskodását látnák benne. Sokan vannak honvédeink között, akik nem kapnak hazulról soha csoma­got. Nincs hozzátartozójuk, vagy: nincs mit küldjenek az otthoniak. Könnyen lehetne ezeknek is örömet szerezni, úgy, hogy az ezredek tábori lelkészei­hez a megengedett 1 kilós súlyú csoma­gok alakjában küldjük el az otthon me­legét, szeretetét. A református nőegyle­tek már megkezdték a szeretetmunká- nak ezt a fajtáját. Ne maradjanak el a testvér evangélikus nőegyletek a buzgó- ságban. Mit lehet küldeni? Száraz süte­ményt, kevés dohányt, cigarettát, üres tábori lapokat, egy-egy bibliai igét. Címzésnek elég ennyi: „Prot. leik. hiva­tal útján egy evangélikus honvédnek“. Az alábbi tábori posta-számokon mű­ködnek prot. tábori lelkészeink: 216/02., 216/24., 217/10., 217/40., 219/02., 219/23., 253/04., 253/53., 253/54. Ezek a tábori számok főként dunán­túli magyarok postaszámai. Talán ők szakadtak legmesszebbre az édes ott­hontól, a legádázabb küzdelmek közé. Gondoljon rájuk az otthonmaradottak áldozatos szeretete. A két utolsó posta-szám két tábori kórházé. Ide szívesen fogadunk régi, el­olvasott újságokat, egyházi és képes la­pokat. (Ponyvát nem adunk sebesültjeink kezébe.) Aki a mostani nehéz időkben a cso­magküldést nem tudja vállalni, -—- imád­kozzék katona-testvéreinkért. Aki tud küldeni, az is imádkozzék, mert az imádság előbbre való. Dr. Dezső László főlelkész. Katonáink fjdld/a. Katonáink végtelenül hálásak az ott­hon minden feléjük küldött szeretetéért. Ezt a hálát egyik honvédtestvérünk aláb­bi levele is elárulja: „Tegnap megható jelenetnek voltam — írja levelében — a szemtanúja. Egy velem szolgálatot teljesítő katolikus val­láséi hajtársam csomagot kapott. A köny- nyei hullottak, midőn felbontotta s a cso­magba tett pár sort olvasta, amely­ben tudatták vele, hogy a küldeményt az evangélikus leánykor küldte. Ezt a példát bizonyára több leánykor, avagy ifjúsági és nőegylet is követi: Higyjék el, nagyobb örömöt nem is tu- nának nekünk katonáknak ennél sze­rezni. Adjunk a szívünk szeretetébőV. Remélem, hogy kérésem nem utasítják el, sőt az szerető szivekre talál. A reménység nem szégyenül meg! Tisztelettel Pálfy Mihály honvéd. Gondoskodó Oarcíérl sxereici. Nagytiszteletü Szerkesztőség! Szeretettel küldöm a mellékelt írást, mint itteni életünk körülményeiről szó­ló tudósítást. Majd küldök még másokat is. Ugyanis így szeretném némileg meg­hálálni azt az áldott szolgálatot, ame­lyet a lapnak ide, hozzánk való kikül­désével teljesítetek. A Református Élet­nek is küldöttem már cikkeket és nem akarom, hogy a Harang sző rövidséget szenvedjen amiatt, hogy itt, egyelőre nincs olyan tollforgató ev. táb. lelké­szünk, *aki Hozzátok küldene hasonló írásokat. Én ref. vagyok, de idekint egyformán protestánsok; megkülönböz­tetés nélkül. És mint az itteni táb. lel­készek főnöke, vezetője — én próbá­lom teljesíteni ezt a szolgálatot. Áldott szolgálatotokra továbbra is Istennek minden áldását és kegyelmét kérem és baitársaim, katona ■ testvéreim nevében is sok szeretettel köszöntelek Benneteket: Dr. vitéz Bogár János a magyar megszálló csapatok protestáns vezetö-fölclkésze. • Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Bujdosó Ka­talin Budapest, vallásos iratok. Németh Erzsébet Veszprém, 1 Üjtestámentum, Varga Etelka gvűitése a rimaszombati bibliakörben Üitestámentum, Énekes­könyv, vallásos iratok. Katonáinknak a Harangszót előfizet­ték, vagy Bibliára, imakönyvre adakoz­tak: Varga Etelka gyűjtése a rimaszom­bati bibliakörben 22.— P. JQ.prő /őríéncíclí. Kitartós ! Egy európai hírű bajnok beszéli, hogy tizennégy éves koráig vézna, gyen­ge gyermek volt. Egyszer édesanyja tréfásan azt mondta neki. „Fiam, ma ne menj az iskolába. At­tól félek, hogy elfuj ez a nagy szél.“ A fiú elszégyelte magát s erős elha­tározással hozzáfogott testét edzeni s pár év múlva bajnok lett belőle. Érmei több dobozt töltenek meg. Csak kitartás! Ax Űr napja. „Megtudod-e mondani kislányom, hogy melyik az Ür napja?“ — kérdezte egyik tanítványától egy öreg tanító. — „Nos, mikor megy édesanyád a temp­lomba?“ „Akkor, mikor új ruhája van“ — volt a felelet. OLVASSUK A BIBLIÁT Isten fegyverzetében. A behívó parancs. Július 12. — Váratlanul jön a hívás. II. Mózes 3 : 1—12. Mózes juhokat őr­zött a Hóreb hegyén. Nem készült pró­fétának, népvezérnek és sohasem akart visszatérni Egyiptomba. Isten hívása meglepetésszerű volt a számára. Szá­míthatunk arra, hogy Isten minket is váratlanul hív a szolgálatába. Lehet, hogy kellemetlennek látszik engedelmeskedni a behívó parancsnak, mégis teljesítsük azonnal Isten akaratát. Nem neki, de nekünk van erre szükségünk. Július 13. — Ne keress kifogást. — Jeremiás 1 :4—10. Jeremiás fiatalnak találja magát az Isten szolgálatára. Ne­künk is akad bőven kifogásunk: a kor, az életkörülmények, stb. Mit tudjuk, hogy milyen szolgálatra akar felhasz­nálni. Talán éppen a mi erőtlenségünk­kel akarja igazolni a maga erejét, al­kalmatlanságunkkal a maga mindenható­ságát. Engedelmeskediiink minden kifo­gás nélkül s ne féljünk, mert ő nem hagyja magára azt, .akit szolgálatába állít, örüljünk, hogy vele lehetünk. Július 14. — Ne akarj megszökni. — Jónás 1 : 1—16. Jónás meg akart szökni Isten elől és keserves vargabetűvel kel­lett visszakanyarodnia oda. ahonnan el­indult. Sokszor akarunk Jónás módjára kibújni az Isten szolgálata alól. Kímél­jük meg magunkat a kerülőutak meg­próbáltatásaitól, mert Istennel úgysem szállhatunk szembe. Ha terve van ve­lünk, ránk is kényszerítheti akarata meg-, valósítását. Engedelmeskedjünk hát az első szóra Isten hívó parancsának. Július 15. — A mindennapi életből hív. _ Máté 4:18—22. 9:9—13. Ami­képen az első tanítványokat, úev min­ket is a mindennapi életben szólít meg az Ür. Ne várjunk rendkívüli jeleket, de halljuk meg a legtermészetesebb h'vó szavát. Ha feletteseink parancsát telje­sítjük. mennyivel inkább kell Istenét, aki mindenekfelet* van. Nemcsak ünne­pen, hanem a hétköznapi munka zajá­ban is van mondanivalója. Sok elrontott élet igazolja, hová jut az ember, ha nem figyel állandóan az Istenre. Július 16: — A bűn útjáról hív. — Ap. csel. 9 : 1—8. Sault éppen akkor hívja szolgálatába, amikor az első ke­resztyének üldözésére indul. Nagy pál- fordulást idézhet elő a bűnös ember éle­tében s a romboló életből építő életet formálhat az Isten, ha üzenete nemcsak megtorpant, esetleg kétségbeejt, hanem megfordít és a helyes irányba el is in­dít. Halljuk meg a behívó parancsot, amíg van idő a megtérésre.

Next

/
Thumbnails
Contents