Harangszó, 1942
1942-06-28 / 26. szám
1942 június 28. HARANGSZÖ 209. Gyülekezetek szép példája. ; A kiskőrösi után a várpalotai és nyáregyházai gyülekezet előfizette harctéren küzdő katonái számára a Harangszót. Várpalotai, nyáregyházi honvédtestvérek! Érezzétek meg ebben is gyülekezetetek gondoskodó szeretetét s olvassátok lapunkat és benne a földi és mennyei otthon drága üzenetét. Ináulás elölt. Némán és meghatva álltam, Mikor dalolva mentetek, Ahogy szilaion dobogott Hazáért égő szívetek. Könnyeket sajtolt akkor a Szülő és gyermekszemekböl A fájdalom ... Vigasztaltam, Míg az itthoni kezekből Utolsót intett a kendő. És Ti bátran mentetek, Akkor még így köszöntem: Isten áldjon meg bennetek! Azóta én is itt vagyok, Katonásan, egyenruhában. Régi szerszámok pihennek Mind a lábas szín sarkában. Ma még csak innen üzenek, Ahol békések a szelek, De holnap talán indulok Én is utánatok megyek. A régi úton, hol a táltos Lova vágott mély nyomot, Hol véreső hull a földre S nem issza el a friss homok, Hol vitézül álljátok Ti A lángoló harcok hevét, Együtt hívjuk ott imánkban Segítségül Isten nevét. B e n c s i k József honvéd. K.ét ember térdel egymás mellett . . . Lapunkban már ismertetett Virkku- nen Paavo: A harcoló finn hadsereg szelleme c. nagyon érdekes könyvből közöljük az alábbi részletet: A fronton előfordulnak olyan esetek is, mikor a katonák abba a helyzetbe kerülnek, hogy kölcsönös lelki támogatásban kell részesíteniük egymást, sőt előfordul az is, hogy a katona saját tisztjét vezeti el a keresztyéni világossághoz. Egy százados legénye beszéli el a következőket: „Az egyik reggel, mikor szokás szerint bementem századosom szobájába, •térdelve találtam az ágya előtt. A nyitott Biblia feküdt előtte. Egy pillanatra megálltam az ajtóban, mielőtt én is le mertem volna térdelni mellette. — Százados úr, megváltott ember Ön ? — Nem, de ha tud imádkozni értem, imádkozzék, mert meg kell találnom Istent. A szobában már nem volt sem feljebbvaló, sem alárendelt, csupán két ember térdelt egymás mellett, akik tökéletesen átadták magukat Isten nagy kegyelmének, mely Jézus Krisztus kereszthalála által minden bűnös számára nyilvánvaló lett. Mi ketten éreztük, hogy ez a kegyelem elég nagy volt. Mennyei béke szállott le ránk. Néhány hét múlt el azóta. Az egyik éjjel századunkhoz távbeszélőn parancs érkezett, mellyel azonnal katonakórházba rendeltek egy beteg mellé Súlvosan megsebesült századosom feküdt ott. — Testvér, eljöttél, isten ideje igen hamar elérkezett. Most nemsokára — minden rendben lesz. Ezt az éneket énekeltem neki: „A legdrágább név ezen a földön: Jézus, Jézus.“ A beteg hallgatta énekemet, miközben csendes nyugalom ült ki arcvonásaira. Az orvos befecskendezést adott neki. hogy fájdalmait megelőzze. Irgalmas álom szállt reá és néhány perc múlva minden rendben lett. A százados az örök békesség és nyugalom honába költözött át.“ Az első tábori istentiszíelei után. M. K. százados, zászlóaljparancsnok írja a keleti frontról feleségének, az első tábori istentisztelet után: „Ma délelőtt istentiszteletünk volt. Nehéz azt leírni, hogy mit éreztem. Tudod, Szívem, mindannyiunknak kijött a könny a szeméből. Egy hónappal ezelőtt még Veled voltam templomban, most pedig egy rozoga paita alatt hallgattuk Isten igéjét. Mégis szép volt, szebb, mint a leggyönyörűbb templomban! Nagyon mélyen tudtam imádkozni Értetek s úgy éreztem, Te is mellettem ülsz. Biztosan Te is templomban voltál és imádságunk találkozott.“ * Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára, imakönyvre adakoztak: Bruck Andorne Budapest 4 katona részére 9.60 P, Kasza Gáborné Simon- tornya 5.— P, Kiszely Gizella Cegléd 2.50 P. Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Dr. Farkas Béláné Győr, könyvek, vallásos iratok; Kovács Istvánná Pápa, vallásos iratok; Kőszegi Sándor Rákoscsaba, vallásos iratok; Dr. Balogh István Bakonyszombat- hely, vallásos iratok; Menyhárt Ilona Kiscsákó, vallásos iratok. Az igazi szeretet mindent megtesz s örömmel elszenved azért, akit szeret. Luther. &prö í&Tiéíi&ieU. Hálaadás. „Na, ugyan sok oka van a hálaadásra — mondogatta a gazdag köres- máros szomszédjának, a szegény takácsnak, — hogy mindig, minden este énekli: Adiunk hálát az Úrnak. Mestersége nem sokat jövedelmez, soktagú családja van, ugyancsak szűkösen élhetnek.“ „Ebben igaza van — mondotta a takács —, de hálát adunk Istennek azért, amink van, mert az javunkra szolgál és hálát adunk azért, amink nincs, mert nélkülözni tudjuk.“ A batyu. Egy gyermek hátán batyuval igyekezett a rekkenö nyári hőségben előre az úton. Utolérte egy szekeres, megszánta és hívta, hogy üljön fel a szekérre. Kimondhatatlanul örült a gyermek a meghívásnak és készséggel eleget tett neki. Jó ideig haladtak már, egyszer a szekeres hátranéz s látja, hogy a gyermek a batyut a hátán tartja. „Hát te miért nem teszed le a batyudat?“ — kérdezi tőle. „Hogy könnyebb legyen a lovaknak“ — felel szerényen a gyermek. Leraktad-e már terhedet a magad válláról Urad szekerére? OLVASSUK A MiSLIÄT Pénzvágy vagy Isten akarata. Június 28. — Pénzért mindent meg lehet venni. — IV. Móz. 22 : 1—6. Bálák király Istene a pénz volt. Azt hitte, hogy azon mindent meg lehet vásárolni, még Isten áldását is. Ma is sok ilyen ember van, aki nem ismeri Istent. Azt hiszi, hogy Istent is meg lehet vesztegetni. Nagy baj az, amikor Isten szolgáját kísértik pénzzel, hogy Isten ellen cselekedjen valamit. Ilyenkor nagyon résen kell állni. • Június 29. — Megkérdezem az Urat. IV. Móz. 22 :7—14. Bálámban felébredt a pénzvágy, de nem mert nyíltan Isten ellen cselekedni, ezért Istent kérdezte meg. Ez a helyes út. Amikor a világ súlyos lelkiismereti kérdések elé állít, nagyon helyes, ha az Urat kérdezzük meg. De vigyázzunk, hogy saját bűnös vágyunkat ne tévesszük össze Isten akaratával. Aki hittel viszi Isten elé életének nehéz kérdéseit, az határozott és komoly választ kap. Június 30. —■ Antit mond, nem bánja meg. — IV. Móz. 22 : 15—20. Látszólag érthetetlen ez a rész. Isten előbb azt mondta, ne menj el, most azt mondja, menj. Mintha Isten megváltoztatta volna véleményét. Pedig Bálámról van itt szó, aki nem tudja magában legyőzni a pénzvágyat. Nem elég neki az, hogy Isten egyszer már kijelentette akaratát. Azt gondolja, hogy talán Isten meggondolta a dolgot. Pedig amit egyszer Isten ki-
