Harangszó, 1942
1942-06-21 / 25. szám
33. évfolyam. Június 21. 25. Szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunámul! Luthar-8zovtti»g* ^igjelenlk mlndsn márnap. lagym ■•Uéklit Unit alatt ’éttitankant l *18 IIARANQ3Z4 Beolvadt lapok: »45 wurt aJóJjatek un .jzsaiti 938-ban a faivld&kl Luthar 912-ben a Lalkl Harmat. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk\ A Harangazó szerkesztő - kiadóhivatalai GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba Ví évre 1.60 P Postacsekkszámla: 30.526. A disznóvályunál. „És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.“ Lukács 15:16. Sokféle szánalmas emberrel találkozhattunk már az életben. ' Láttunk utcasarkon ülő csonkakezű koldust, aki sóvár szemmel lesi a kitett kalapjába hulló filléreket. Láttunk tél fagyában didergő félmeztelen árvagyermekeket. Láttunk felakadt szemű, haláltusáját vívó súlyos betegeket. De egyikük sem volt annyira ijesztő és szánalomra méltó, mint az, akiről ez a mai igénk beszél. Mert itt oly emberről van szó, aki egészen a disznóvályuig süllyedt. Aki odafu- rakodott a sertések közé s éhes gyomrától kényszerítve el akarta előlük kaparni a moslékot is — magának. Megdöbbenve kérdezzük: Vájjon, hogyan is jutott idáig? Egyszerű történet ez nagyon. Ennek a fiúnak volt édesapja, egy szerető szívű, neki jót akaró édesapja, a fiú azonban nem hallgatott reá, nem akart néki engedelmeskedni, faképnél hagyta őt. Ennek a fiúnak volt otthona is. Meleg, szeretettel teli otthona, ahol boldog lehetett volna, a fiú azonban nem értékelte az otthont s kifutott belőle a világba. Ennek a fiúnak gazdag öröksége is volt. Tekintélyes vagyona, amit kívánságára kezébe is adott az édesapja, amit azonban ő köny- nyelműen eltékozolt. Nos, ezen az úton járva jutott el a disznóvályúhoz. Testvér! Neked is van Atyád: az Isten. Neked is van gyönyörű otthonod: a menny. Neked is van drága örökséged: az üdvösség. Vigyázz 1 Ne légy engedetlen Atyáddal szemben! Megvetve igazi otthonodat, ki ne fuss a világba! Ne dobd el magadtól szent örökségedet: az üdvösséget! Mert ha megteszed, akkor már is rálépS ha ezek után a honi frontra fordítjuk figyelmünket, ott is' megtaláljuk Finnország hős leányait. Kórházakban, mint már fentebb említettem, ápolónőkként, megfigyelő tornyokban riasztó ügyeletesekként, napközi otthonokban a gyermekek felügyelői minőségében és irodákban hivatalnok kisasz- szonyokként. Beláthatatlan területe ez a női munkaszolgálatnak. Mégis ha katonák is a lották, ha éppen úgy kell kérniök beosztási helyükről azt a pár napi szabadságot, mint a férfiaknak, ők mégis nők maradnak. Terhes szolgálatuk után visszatérnek kedves foglalkozásukhoz, a varráshoz és kötéshez. Oh nem szégyenük egyenruhában is előszedni a kis kézimunka kosarat, benne a gomolyag pamuttal, mert bizony sajnos már gyapjú és gyapjufonalak egyre kevesebb mennyiségben kaphatók s hozzáfognak kötni harisnyát, érmelegítőt, mellényt azoknak, kiknek szükségük van rá. Istenem, hány nőegylet tanul-, hatna programmot a finn lották- tól? És hány leánykor tűzhetné feladatául mindazt a megvalósítható életcélt, mint maguk a finn lották. Oh ne gondolja egyik asszonytestvérem se, hogy elvesztik ezáltal a finn lották nőiességüket, mikor férfinak is terhes munkát vállalnak magukra. Azt se gondolja senki, hogy nem becsülik meg bennük a nőt. Ellenkezőleg. Éppen a végzett munka váltja ki a finn katonákból azt a határtalan tiszteletet a lották irányában, amint tél arra az útra, (a bűnnek az útjára,) mely a legnagyobb nyomorúságba: a disznóvályúhoz vezet. Dedinszky Gyula. azt mindig megtapasztaltam. És valljuk be egészen őszintén, a nő sohasem tudja megtagadni a maga női mivoltát. A lották a tüzvonal- ban is nők maradnak. Kedvességükkel, finomságukkal, szerénységükkel igen jó hatással vannak á háború durvító hatásának kitett katonákra. Bizonyára Fanni Luukonnen, a finn lották Magyarországon járt fővezére alaposadban és hűebben rajzolta meg a magyar női társadalom előtt a finn lották életét. Tehette ezt azért, mert ő mégis csak nő és mégis csak lotta. En csak ezt és csak ennyit tudtam megjegyezni, lelkembe vésni papi szememmel a finn lottáról, de nekem elég volt ez is. Elég volt ahhoz, hogy megállapítsam leszűrődött igazságként magyar és evangélikus vonatkozásban, hogy egyházunk gazdagabb, hívőbb, kiál- lóbb és nem utolsó sorban sokkal evangélikusabb lenne, ha volnának nekünk is ilyen hivatástudattal ellátott drága nőegyleteink, leány- egyesületeink és volna ilyen mozgatható hadseregünk. A biblia Mártája és Máriája jutott eszembe. A dolgos és szorgalmas Márta mindenre készsége és a hívő Mária imádkozó életének lelki mélységei hiányoznak igen sokszor evangélikus egyházunk női tagjaiból. Részben megismerhettük a lották életét, nem szégyen alázatosan csak annyit mondani: tanulhatunk tőlük. S ha tanulhatunk tőlük, miért nem követjük példájukat „ahogy lehet" ?Wo/njjf Lották Finnországban! (Folytatás.)
