Harangszó, 1942
1942-06-14 / 24. szám
HAKÄNCfZÖ m 19~42 forúug T4. ___________ H UGOCSKÁMHOZ. Dal csilingel a hegedűn, pici nótám a szelekbe belezengem, belebúgom: arról szól, hogy milyen tiszta gyöngyszemed van, kicsi húgom! Az, ki szintily tiszta szemmel járt tövisen, járt virágon, így szólt: „Bizony, ilyeneké az országom, a világom!“ Elhal a dal, két kezemet összezárom hő imára. Hő imámat az egekbe kitárt szívvel belesugom: azt kérem, hogy mindig ilyen szemed legyen, kicsi húgom! Dér Endre. A szenvedés nem kárhoztatás, hanem legmagasabb rendű művészet azoknak, akik megismerték és szeretik Istent. Azért záporozza be a földet könnyek magvetése, hogy meggazdagítsa életünket. Kagawa. J&pró /Príáiielek. /I fazekas kezében. Egy darab agyag így sóhajtozott a fazekas műhelyében a földön heverve: „Miért is vagyok én itt? Ki törődik vetem? Óh bár maradtam volna ott, ahol voltam, az édes anyai földben.“ Ekkor megpillantotta a mellette álló virágvázát. „Óh de gyönyörű vagy! — mondta elragadtatással. Ruhád fényes, csillogó, mint a lepke szárnya.“ — „Talán el se hiszed, hogy valamikor én is csak olyan darab agyag voltam, mint te.“ — felelte a váza. — „Lehetetlen“ — mondta az agyag. — A fazekas kihallgatta a beszélgetést s odalépett az agyaghoz. Felvette a földről és azt mondta neki: „Csak bízd magad egészen reám s te is éppen olyan leszel, mint a díszes váza.“ Az agyag engedelmeskedett. Az erős kéz formálása, a kegyetlen szerszámok érintése alatt sokat szenvedett ugyan, a tűz égető hevében rettenetes kínokat kellett kiállania, alig bírta ki a fájdalmakat, de a fülében mindig ez csengett: „Bízzál bennem.“ Tűrt tehát s mikor úgy érezte, hogy már nem bírja tovább, akkorra készen volt. Ha ! A spártaiak beszédben való rövidségükről, önmérsékletükről ismeretesek a történelemben. Fülöp macedón király — Nagy Sándor atyja — egyszer azt írta nekik: „Ha Spártába megyek, tűzzel-vas- sal pusztítok el mindent.“ — Egyetlen szóval válaszoltak a spártaiak erre az üzenetre: „Ha!“ Katonák búcsúztatása. Sem rólatok, sem hozzátartozóitokról soha meg nem feledkezünk! — mondotta a miniszterelnök a frontra induló kecskeméti honvédeknek. — — Köszöntelek s az egész magyar nemzet szeretetével kísérlek Benneteket! Kísérlek mindannyiunk imájával, áldásával s annak ígéretével, hogy sem rólatok, sem hozzátartozóitokról soha meg nem feledkezünk! Mert ennek az országnak jövő munkája, célkitűzése az kell legyen, hogy mindenki, aki szenvedett, küzdött odakünn, mikor visszatér, lássa, érezze: nem volt hiába a szenvedés, áldás fakadt belőle reá, valamennyiünkre, az egész országra! A harctéren a világ legelső hadseregének, a német hadseregnek katonáival fogtok vállvetve küzdeni! Tudom, biztos vagyok benne: büszkén fogom hallani, milyenek voltatok, hogy megálltátok helyeteket, tudom, biztos vagyok benne, a magyar katona ősi hírnevét, ezeréves becsületét a dicsőség lombjával ékesítve fogjátok visszahozni! — Magyarnak lenni annyi, mint büszkének lenni! Sohasem gőgösnek, csak mindig büszkének arra, hogy kik vagyunk, mit teremtettünk, mit alkottunk, mi volt eddigi hivatásunk s milyen hivaIchthys tábor Észak dunántúlon. Mint minden évben, úgy idén is összegyűltek Győr, Sopron és Pápa evangélikus és református cserkészei pünkösdi táborozásra. Mérges község határában verték fel a fiúk táborukat, hogy együtt, testvéri közösségben tölthessenek el két napot. Pünkösd első ünnepén kis csoportokban a Biblia körül gyülekeztek össze a fiúk. Délelőtt a tábornak mind a hatvan résztvevője Mérges községben a templomi istentiszteleten vett részt, melyet úrvacsoraosztás követett. Az igét itt dr. Sólyom Jenő egyetemi tanár hirdette. Istentisztelet után a tábor résztvevői csokrot helyeztek el a hősök emléktábláján. A tábort Ittzés Mihály győri lelkész, az orsz. Ichthys-tanács tagja és Groó Gyula vallástanító lelkész látogatta meg. A táborban cserkésziátékok és egyéb játékok voltak. Az őrsök résztvettek a „Körösi Csorna Sándor“ akadályversenyen, amelyen igen érdekes feladatokat kellett megoldani és hasonlóan Körösi Csornához, magyar értékeket kellett észrevenni és felkutatni. Pünkösd hétfőnek délutánján vonta le a tábor zászlóját és adott hálát Isten gazdag kegyelméért azzal a hittel, hogy Jézus Krisztus a cserkészmunkának is Ura! P. Gy. Terjesszük a Harangszót! tás vár még reánk a most megújuló ma- gyar történelemben. Harctéri mlssxhl. Örömmel tudatom Nagy tiszteletű Orral, hogy már két Harangszó újságot megkaptam, melyet küldeni szíveskedett. Nagy örömmel és forró áhítattal olvastam a lapot és utána pedig átadtam a többi evangélikus bajtársaimnak, hogy ők is olvashassák. Itt jól esik az embernek, ha lelkierőt meríthet az újságból és az imakönyvböl. Itt az idegenben, ahol csak az Isten vigyáz ránk, sokszor előveszem a bibliát és az imakönyvet, hogy imádkozzak a mindenható Istenhez, hogy segítsen győzelemre bennünket és egészségesen, győztesen mehessünk haza a mi szép magyar hazánkba. Aláírás. * Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára, imakönyvre adakoztak: Elemi iskola I—IV. osztálya Ke- meneshőgyész 3 P, Klima.i Mária Pécs 10 P, Lázár György Győr, 10 P. Katonáinknak Bibliát, vallásos iratokat küldtek: N. N. Magyarkeresztúr 2 Üjtestámentum, Horváthné Pereces, vallásos iratok. OLVASSUK A BIBLIÁT Az Ur előttünk megy. Június 14. — A hitben gyöngéket kíméli. — II. Móz. 13:17—22. A hit legboldogabb tapasztalata az, hogy előttem jár az Ür. Ha Őt követem, utat tör számomra a bajok és akadályok rengetegében. Nem bocsát rám több kísértést, csak amennyit a hitem elbír. Téjnek italával táplál, amíg kell. Vigyáz arra, hogy meg ne ijedjünk a keresztyén élet küzdelmeitől és vissza ne térjünk a régi életünkbe. Isten kegyelme az, ha megmaradtunk az élet útján. Június 15. — Az Or hadakozik érettetek. — II. Móz. 14. Amint az Ür útján elindulunk, azonnal harcba keveredünk a régi barátainkkal, ők lesznek az első ellenségeink. Sértve érzik magukat, hogy elhagyjuk társaságukat. Az Ür ilyenkor maga kel harcra érettünk. Sokszor akarunk harcolni akkor, amikor az Ür harcol érettünk. Kétségeskedünk, csüggedünk, kapkodunk, valamit tenni akarunk, pedig csak egy a teendőnk: ti pedig veszteg legyetek. Olyan nehéz veszteg lenni akkor, amikor nagy a veszély. Június 15. — öt dicsérem, őt magasztalom. — II. Móz. 15. Amikor először tapasztalja az ember, hogy az Űr harcol érette, akkor nem tud mást tenni, mint magasztalni az ő nagy nevét. Akinek nincsenek személyes tapasztalatai az Ür erejéről, csodatetteiről, az soha sem tud teljes szívvel dicsérő éneket énekelni.
