Harangszó, 1942
1942-06-14 / 24. szám
J3. évfolyám. Június 14. 24. BzSflL Alurftellai ■ AM UEI l»ll-bra. Lap tala)doaoai Dunántúli Luthir-Sztvitiég. Msg)slinlk mlndin «itárnap. tagion Mtllékltt tané* alatt kétMttnként a KIS HARANQ8Z& Baolradt lapoki 935-ksn • Jövetei: óntorijR: 938-t-n a 7jívidéki Luíher 142-ben a LóikI Harmat. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha 6 velünk, ki ellenünk, Az Ür a ml oltalmunkI mhldMlMainUl írn II.. SnéU-Ml Iá Ellflaatéel árai aagyaáéTra 1 P 2t fillér, félévre 3 P 48 fillér, egy évre é ? M fillér Caoportoa kflláéaael 19%-ea keáveaaaéay. Amerikába egéaa évre 3 dollárt az utódállamokba hí évre l.é« r Poelaeaekkaaámla 3C.IM LottAk Finnországban! Kövess engem! „És mikor Jézus onnét tovább méné, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt." Máté 9 : 9. Jézus ajkán ma is hangzik és nekünk is szól a parancs: Kövess engem! Vájjon mit szólunk hozzá? Ugye, azonnal kifogásokat keresünk? Az első kifogás ez szokott lenni: Nem érek rá. De hiszen Jézus nem is ráérő embereket keres. íme, Máté sem ért rá: ott ült éppen a vámszedő asztal mellett, halom pénz volt előtte, egy sereg ember ügyét kellett elintéznie és Jézus mégis hívta őt: Kövess engem! Minket is hív, akármilyen elfoglalt emberek vagyunk is. Az is kifogás ilyenkor: Nem vagyok méltó arra, hogy Krisztus követője legyek. Balga beszéd. Hiszen Jézus nem csak az igazakat, a jókát, a szenteket hívja, hanem mindenkit. Lám, Máté sem volt „méltó“ a tanítványságra, ő sem volt szent, hanem csak egy lenézett vámszedő, bűnös és mégis Krisztus követője lett. Gyakran hallható az a kifogás is, hogy: szívesen tennék eleget Jézus hívásának, de mikor én nem tudom, hogyan kell őt követni. Igen! Érdekes, hogy az emberek milyen nagyon nehéz és bonyolult dolognak tartják Krisztus követé-’ sét. Pedig a világ legegyszerűbb feladata. Figyeljük csak meg Mátét. Amint meghallotta a Mester hívását, „felkelvén követé őt“. Nem töprengett, hanem otthagyva a vámszedő asztalt azonnal indult. Csák ennyit kell tennünk nekünk is, hogy Krisztus követői legyünk: Azonnal indulnunk kell. Dedinszky Gyula A közelmúltban előadást tartottam a háborús Finnországról. Az előadás után azzal fordult hozzám az egyik nőegyleti asszony testvérem, hogy előadásomban miért nem foglalkoztam bővebben a lot- ták munkájával. Mulasztásomat itt szeretném kipótolni, amikor is elmondok a lottákról egy pár érdekes dolgot részben a finn női munkaszolgálatról eddig birtokunkban levő ismeretünk kiegészítésére, részben okulásul és tanulságul a Harangszó női olvasói számára. Történeti háttér a következő: Swürd vitézt a finn szabadságharcok idején hűséges felesége elkísérte a háborúba, hogy megossza vele a szenvedések terheit. Vitte a hátizsákját, megfőzte az ennivalót és mosott rá, mikor alkalom adódott. Lotta a hűséges feleség mintaképül szolgált az önálló Finnország asszonyai és leányai számára. Akkor, mikor megszervezték a Lotta-Swárd mozgalmat Finnországban a harmincas évek idején, a történeti Swárd-feleség nevéről nevezték el a mozgalmat. Célja: egy olyan, minden időben megmozgatható női hadsereg, mely helytáll sokszor olyan helyeken és olyan időkben, mikor a férfi munkaerőre éppen csekély száma miatt másutt van szüksége az államnak. Nézzük most már, hogy melyek azok a helyek, ahol a lotta elvégzi hivatását. Mint már fent említettem, női hadseregről van szó, így mindenki előtt természetes, hogy a lotta egyeruhában jár. Egyenruhájuk szürke szoknya, egybeszabott blúzzal, nyáron rövid ujjal vékony vászonból, télen vastag szövetből hosszú ujjal. Fehér kézelőjük és nyalkszegélyük van. Sapkájuk ugyancsak szürke színű és a mi határvadász katonáink sapkájához hasonlítható. Ebben az öltözékben végzik fegyelmezetten béke idején az előkészítő munkákat. Tanulnak, hogyha eljön az idő, szolgálni tudjanak hazájuknak, s ezzel együtt egyházuknak és otthonaiknak. És ez az idő eljött már 1939-ben, az elmúlt nagy téli háborúban, s a most nemrég kitört újabb háborúban 1941 június 26-tól. Megtaláljuk őket kinn a tűzvonalák közvetlen közelségében éppenúgy, mint a honifront legkülönbözőbb helyein. Kinn a tűzvonalák közelségében először is a lotta ápolónővér az elsősegély helyeken. Három évi kemény kórházi gyakorlat áll minden ilyen kiképzést nyert lotta mögött. Megtanultak kötözni, orvosságot készíteni, injekciót adni, egyszóval mindent, ami egy ápolónőnél szükséges. De megtanultak elsősorban szembenézni a veszély- lyel és bátraknak lenni akkor is, mikor egy nagy vérveszteséget szenvedett katonának felajánlják a maguk vérét. Ugyancsak a tűzvonal közelségében találjuk meg a lották azon seregét, kik a katonák testi ellátásáról gondoskodnak. Főznek rájuk, ha kell, mosnak a finn katonáknak s ha vannak a közelben hátrahagyott gazdaságok, akkor tehenet fejnek, kicsi, ellenségtől hátrahagyott árvákat segítenek. Szóval megtesznek minden olyan munkát, amit ugyan férfi is meg tudna tenni, különösen a finn férfi, ki — el lehet mondani — mindenben ezermester, de maguk a lották teszik meg, mert a fiúknak, ahogy ők nevezik, a katonáknak harcol- niok kell. És ott látjuk a lottákat ugyancsak a tűzvonal parancsnok^
