Harangszó, 1942

1942-06-07 / 23. szám

' m HXKANGSZŐ 1942 június 7. Lelkésziktatás Mezőlakon. Felejthetetlenül szép ünnepnapja volt a mezőlaki gyülekezetnek május utolsó vasárnapja. Ekkor volt az anyásuló egy­házközség első meghívott lelkészének, Tóth Sándornak a beiktatása. Napsugaras reggel érkeztünk a vesz­prémi egyházmegye esperesével és a pápai gyülekezet népes küldöttségével a mezőlaki állomásra. Körülöttünk a vasár­nap ünnepi hangulata. A faluba érve elénk tűnik a gyülekezet épülő modern új iskolája. Szemben a majd építendő templom fundusa. A falu másik szélén különálló tornyával a régi iskola. Most még ez az eklézsia. A reménység sze­mével a gyülekezet derék vezetősége már az új épületeket is látja. Lassan felsereglik az ünnepre az ezer lelkes missziói egyház népe. 37 km hosz- szú szórványterületről jönnek egyszerű földművesek, cselédemberek. Szemeikben örömtüzek égnek. Nagy élmény ez az ünnep. Az iskola szűk a hívek befogadására. Udvaron, sátor alatt folyik a lelkésziktató isten- tisztelet. Nem ismeretlen jelenség ez az egyházban. Régen, mikor vándorolt, vagy üldözések viharai dobálták, mikor temp­lomától megfosztották, mikor még nem volt készen az istenháza, sok helyen sá­tor alá gyűlt imádkozni az Isten nyája. Itt-ott felcsillan a szórványnép sze­mében egy könnycsepp. Öröm könnye ez. A jelen nagy eseményét élők s a jövőt nagy reménységek szemével né­zők könnye. Nagy lesz itt még az Isten gyülekezete. Takács Elek esperes beiktató beszéde után a pásztor vezeti hálaadásra a nyá­ját az Istenhez. Közgyűlésen üdvözlő szavak, áldás­kívánások hangoznak. A gyülekezet, a község részéről Czipott Rezső felügyelő, az egyházmegye nevében az esperes, a pápai gyülekezet áldását Bácsi Sándor lelkész hozza, Lukács István szerkesztő a Harangszó nagy gyülekezetének áldás­kívánását tolmácsolja lapunk volt ter­jesztőjének jövendő munkájára. A taní­tók nevében Varga Lajos szól, majd a nőegyletek, iskolások mondanak szívből jövő szavakat. Délután az iskolások vizsgáját és szép tornaünnepélyét nézzük végig. Mikor elbúcsúzunk a gyülekezettől és kedves vezetőitől, érezzük, áldott volt ez a nap. Legyen áldott a munka is, melynek e nap a kezdetét jelenti. zött egy sem volt, aki megmutathatta volna neki a szabadulás útját. Egyik kö­zülök később bevallotta: „A kétségbe­esett kiáltás azóta folyton a fülemben cseng. Mily szívesen beszéltem volna neki Jézusról, de bűneim megbénították a nyelvemet!“ Pályaválasztás. Vizsga után a vizsgáztató elnök egyenként megkérdezte a gyermekektől, mik szeretnének lenni? Egyik fiú azt mondta, hogy lakatos, a másik asztalos, a harmadik tanító, stb. Az elnök azután egy kislányhoz for­dult: „Hát te mi szeretnél lenni, kis­lányom?“ A leányka éppen Ábrahám elhivatásá- ról tanult a hittanban és ragyogó arccal felelte: „Én áldás szeretnék lenni!“ GYŐZELMES ÉLET. De szép, de szép az élet Krisztusommal, De dúsan is megáldott Istenem, Nincs semmi árnyék, nincsen semmi felhő, Derült az ég, napfényes szüntelen. Hol vagytok hát, ti régi szenvedések, Sötét órák, de messze tűntetek! Harcok, miket hiába vívtam egykor, Kudarcok, mind mesévé lettetek! Most minden tervem gazdagon megáldott! Most minden célom fényes győzelem, Áldásözön hull minden hő imámra, Feljebb, mint várom és mint képzelem! Ajkamon alig tört fel még a kérés, Atyám már teljesültén küldi le, Nincs semmi gát, előttem tárva-nyitva Megváltóm bűnbocsátó, hű szíve! Szent béke, csend. Az egyensúly beállott. Mindenfele csak áldás és öröm. ö tudta jól, ő erre várt, hogy egyszer Minden bilincsem, béklyóm széttöröm. Utam nehéz bár... Véle vajmi könnyű, Göröngyös bár, csak rózsát látok én, S oda, hol eddig minden oly sötét volt, Pazar pompával ömlik most a fény! Nékem nincs többé semmi aggodalmam, Nem ismerlek már kétség, félelem, Mindenfelé csak áldás kél útamban, És győzelem, szent, fényes győzelem! S e sok csodában elmerült a lelkem, Mint egykor, megtérésem hajnalán, S csodálom ezt ámulva, mint a gyermek, A nélkül, hogy — csodának tartanám ... Haluszka Rózsa. TERJESSZÜK A HARANGSZÓT! Egészségvédelem. írta: Ittzés Zs is mond. (Folytatás.) Megrontja, mint már említettük, a szoba levegőjét a kályhára lerakódott és ott pörkölődő ú. n. textilpor, amely főleg takarításkor a ruhákról, szőnye­gekről, bútorokról száll fel a levegőbe. Ez ellen csak azzal lehet védekezni, hogy befűtés előtt az egész kályhát, tehát a kályha tetejét, hátulját és kivezetőcsö­vét is naponta a leggondosabban letöröl- getjük. 3. Ügyelni kell arra, hogy a fű­téssel a levegőt túlságosan ki ne szárít­suk. Ez különösen vaskályhák túlfűtése­kor jelentkezik. Ezt az egészségre káros hatást némileg ellensúlyozni lehet azzal, hogy a kályhára, vagy annak közelébe vízzel telt nagyobb edényt, lábast helye­zünk el. A túlságosan kiszárított levegő az orr, garat és légcső nyálkahártyájá­nak kiszáradását idézi elő, sőt még orr­vérzést is okozhat. Ha ez a károsodás hosszabb időn át ér valakit, az hajla­mossá válik a hurutos és meghűléses megbetegedésekre. Ne fűtsük túl szobáinkat, mert el- kényesedünk és nehezen bírjuk ki a hi­deg szabadlevegőn való huzamos tartóz­kodást. Szobáink hőmér- séke ne haladja meg a 21 C°-ot. A hálószoba hőmérséke 16—18 C° le­gyen. Nyáron a nágy hőség­ben szóba jöhet a szobák hűtése. Erre legcélrave­zetőbb az, ha az ablako­kat egész éjjel tárva-. nyitva tartjuk, a takarí­tást a kora reggeli órák­ban végezzük, s mielőtt szobáinkat az ablakon át a nap sugarai átmelegít­hetnék, a zsalugáterrel, vagy a redőny ^bocsátásával sötétítsük be a szobákat, s a belső ablakokat is zár­juk be. A tetőből kinyúló széles eresz is visszatartja a magasan járó nap forró sugarait. Viszont a kinyúló eresz télen az alacsonyan járó nap sugarainak nem állja útját. Vannak mesterséges hűtő- berendezések, amelyek inkább csak nagy termek (parlamenti gyűléstermek, szín­házak stb.) hűtésére szolgálnak. (Folytatjuk.) . Mpsrú í&riém siete. A bűn némává tesz. Egy gyárban baleset történt. Egy fia­tal munkás ráesett a vörösen izzó vas­lemezre. Társai siettek borzasztó hely­zetéből kiszabadítani, de már késő volt. Testét óriási sebek borították. „Orvost, orvost!“ -— kiáltották a munkások. A szerencsétlen azonban így szólt: „Nem, nem! Hagyjátok az orvost. Ki tudná megmondani, hogy hogyan menekül meg a lelkem? Isten nélkül kell meghalnom! Ki tud segíteni?“ — A 300 körülálló kö­Egészséges lakás. Mindenütt rend, tisztaság.

Next

/
Thumbnails
Contents