Harangszó, 1942
1942-05-31 / 22. szám
18. iTfotym 22. szám. AliMiltai KAM HEX Lapt«l*|doaoli Dunántúli Luthar-SzOvatiég* Magjalanlk mlndan yaiárnap. Indian nalllkl.t tanév alatt tétkatanként a kitt HARANGS/4. BaoNadt lapoki B35-ben a Jöjjetek knhozaim 938-kan a falvi dékl Luthar 942-ben a Lelki Harmat. A lénián! narüaaaU-blaiéklTalall by® a II.. JEatfil-Mr I. KZlIlitléal irti ■•fy«4éYr* 1 P 20 iilléf, félévre 2 f él fillér, egy évre é P ti fillér. Ceoportoa klUésael 18%-«a kedYesaiéay. Amerikába egées évre I dollári az utódállamokba hí érv l.él E. Poetaesekkazámla 31.111 Veletek vagyok...! Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. — íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Mt. 28 : 18, 20. v. Jézus páratlan szeretettel bánt tanítványaival. Elvitte őket a betegekhez, kiket meggyógyított; halottakhoz, kiket feltámasztott; tengerre ment velük, melyet lecsendesített; magával vitte őket Get- semanéba, hol vért izzadott. Utoljára kivitte őket Bethániába. Amikor utoljára van itt együtt tanítványaival Jézus, nagy dolgokat közöl velük: „Nékem adatott minden hatalom égen és földön“. Kibeszélhetetlen sokat jelent ez a „minden hatalom“. Nem olyan Megváltónk van, aki fogyatékos, kinek ereje, hatalma hiányos, ki ha akarna is segíteni, nem teheti, hanem korlátlan hatalmú. Minden napon velünk van. Jaj volna nekünk, ha csak bizonyos időben volna velünk. Nem lehet elképzelni órát, percet, midőn az Ür nem volna velünk. Tehát szüntelenül, még a legnagyobb bajok között is folyton velünk van az ö drága ellenőrzése, védelme. Megnyugtató, hogy a legsúlyosabb helyzetben is csak a feltétlenül szükséges megpróbáltatás szakad ránk, egy parányival sem szenvedünk többet, mint amit irgalmas Megváltónk szükségesnek tart. Segítsége állandóan rendelkezésünkre áll szenvedéseink elhor- dozásához. „Tegyetek tanítványokká minden népeket“. Vájjon ki lett nemes, tiszta életed által jobb, Krisztushívő emberré? Kit vezettél Krisztushoz nem nagy szavakkal, hősködéssel, de csendes biblikus viselkedéseddel? Sostarecz Ferenc. szerből, a törvény parancsára indultak a frontokra? Ha katonáink csak muszájból harcoltak volna, akkor nem érték volna el azt a tagadhatatlan katonai eredményt: négy éven át nem az ellenség állott a haza földjén, hanem mi az övén! S ha katonáink minden hősiessége, .önfeláldozása mégis Trianonnal végződött, az nem von le semmit hősiességükből, ök tudták, hogy a közösségért teszik életüket kockára, nem úgy, mint azok, kik odahaza mint élősdiek a nemzet jövőjét kockáztatták. A hősök vasárnapján azonban ne csak a halottakra gondoljunk, hanem az élőkre is! Azokra, kik hazatértek, de megfogyatkozott testi erőkkel. Nem kevés azoknak száma, kik még ma is viselik — és mindhalálig viselni fogják — ki- sebb-nagyobb fokú rokkantságukat. Szenvedéseik nem szűntek meg a leszereléssel, ők is méltók a nemzet hálájára és gondoskodására. És ne feledkezzünk meg azokról sem, kik jó egészségben térhettek vissza. Hála Istennek, ők vannak nagy többségben. A tűzharcosok százezrei, akár a harcterekről, akár a fogolytáborokból jöttek haza. A hős fogalma nem a halottnál kezdődik és végződik. Hősök lehetnek az élők is. És legyenek is, mert ma ismét szükség van reájuk! Hív a haza s a hívó szóra új hősök támadnak. Ez indít arra, hogy a hősök vasárnapjának másik arcával a jövőbe nézzünk. A nemzet útját már is új hősök fái szegélyezik. S a hősök útja mellett új haditemetők nőnek ki a földből. Visszatért 1914 augusztusa! Masíroznak fiaink, akárcsak apáik fél emberöltő előtt. Nem muszájból. Tudják, hogy Isten oltárait, atyáik Hősök vasárnapján. Május utolsó vasárnapján a hálás nemzet kegyelettel gondol a világháború hősi halottaira. Ez évben a hősök vasárnapja egybeesik Szentháromság ünnepével. Szent- háromság ünnepe kétarcú (talán azért is homályosuk el régi dicsősége): egyikkel visszatekint a múltba s hirdeti: mit tett, mit áldozott érettünk az Atya, Fiú és Szentlélek, a másikkal a jövőbe néz s biztat: előre a végcél, az üdvösség felé! A hősök vasárnapján mi is először a múltba tekintünk; gondolunk arra a négy véres esztendőre, mely alatt a nemzet színe-virága, hatszázezer fia áldozta fel életét a hazáért. Huszonnégy év múlt el a békekötés óta. Nem vétünk a kegyelet ellen, ha azt mondjuk: a gyász, a fájdalom az elesett férjek és fiúk, testvérek és vőlegények elvesztése fölött már nem oly mély és vérző, mint az első években. A könnyek lassan-lassan felszáradnak, a sebek behegednek,az idő elvégzi jótékony gyógyító hivatását. A hadiárvák ezalatt férfiakká és asszonyokká fejlődtek, az élet útján önállóan járnak s teljesítik gyermeki kötelességeiket: gondoskodnak az özvegyen maradt édesanyákról. A hősök emlékére állított szobrok s márványtáblák előtt immár megvigasztalódott lélekkel állunk meg. Gondolataink szállnak Kelet, Észak és Nyugat számtalan haditemetője felé és sóhajtva köszöntjük azokat, kik elindultak s haza nem tértek. Levett kalappal tisztelgünk sírjaik előtt s a sírokra helyezett májusi virágok egytől-egyig nefelejccsé szépülnek. A háború után — a nemzet el- esettségének mélypontján — azt kérdezte valaki^^Jí^rTJősöJí-e azok, kik nénidként, hanem kény____________»____________________z__
