Harangszó, 1942

1942-05-03 / 18. szám

142 HARANGSZÓ 1942. május 3. Teológusok missziós útja. Még magunk is alig mertük remélni, hogy a nagyhéten a tiszai egyházkerü­letben tervezett missziós ütünk megvaló­sul. Március 28-án érkeztünk Nyíregyhá­zára, ütünk első állomására. Mindössze három napot tölthettünk ebben a nagy gyülekezetben. Nagy erősödést jelentett ez ütünk elején. Háromízben szolgál­tunk a gyülekezetnek és a „bokrokban“ levő evangélikus testvéreinket is felke­reshettük. A debreceni és nagyváradi gyüleke­zetekben már csak egy-egy napig marad­hattunk, hogy a húsvéti ünnepekre meg­érkezzünk Székelyföldre. Minden eltöltött nap egy-egy drága gyöngy marad teológus éveinkből. Kolozsvárott ismét két ízben szolgálhattunk s a gyülekezetnek is, nekünk is sokat jelentett az a két nap, amit együtt tölthettünk. Itt adtuk elő Nagypéntek estjén a Máté-passiót, amellyel még in­kább elmélyítettük a nap jelen­tőségét. A kis csoport itt kétfelé vált, hogy egyik része hazamenjen, a másik pedig leutazzon a Székely­földre, az ott szórványban élő testvéreink felkeresésére. — Szol­gálatunk a Székelyföldön kettős volt. A húsvéti ünnepeken 6 alka­lommal szolgálhattunk igehirdetés­sel, 2 alkalommal pedig vallásos esti műsorral. A húsvét utáni héten pedig a szé­kely falvakat kerestük fel, hogy az ott élő magyar testvéreinknek regöljünk. Külön foglalkoztunk a gyerekekkel, tanítottuk őket szép magyar népdalokra, játékokra, mesékre, majd pedig esténként hatalmas közönség előtt tartottuk meg regős es­tünket Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Ko- mandón, Sepsiszentgyörgyön, majd ütünk végén pedig Szolnok-Doboka vármegyé­ben a szórványmagyarok között, Nagy­iklódon. Ütünk mindenütt fáradságos, de nagyon szép volt. Utólag hadd mond­junk köszönetét azoknak, akik segítsé­günkre voltak és lehetővé tették szá­munkra ezt a felejthetetlen utat. Lelkileg és testileg megerősödve tér­tünk vissza 1110 km távolságból Sopron­ba, hogy tovább folytassuk a megszakí­tott munkát erősebb hittel és fokozot­tabb felelősséggel. Jurányi István és Pósch György III. éves teológusok.- Kemenesalja. Ahol a magyar Horácius született s ahol rajtakívül, több irodalmi jelesünk is élt. Kiváló lelkészeket, tanítókat és világi vezető férfiakat is adott ez a vidék evan­gélikus egyházunknak. Ez utóbbiak kö­zül kiváló érdemeket szereztek: a Berzse­nyiek, a dukai Takácsok, az Ostfíyak és VidosoJc, akiknek neve fogalomként él Kemenesalja evangélikusainak körében, nemkülönben közegyházunk hívei közt is. Amilyen lelkendezve hordoztam körül tekintetemet itt jártomban, a gyönyörű vidéken, ott a Ság-hegy lankáján, any- nyira lehangolt, elszomorított az a lát­vány, amelyet a megcsonkított Ság-hegy nyújtott. Valóságos döbbenet fogja el a magyar lelket, amikor látja, hogy kon­tárkezek miként bolygatják meg e gyö­nyörű kúphegy kétezer éves szépségét és jellegzetes formáját. Ha Berzsenyi ki­szállna sírjából s megpillantaná meg- csonkítottságában Kemenesalja büszkesé­gét: bizonnyal visszakívánkoznék síri ágyába, hogy ne lássa annak a hegynek pusztulását, amelytől ő egykor „Búcsú Kemenesaljától“ című bánatos versében, oly gyönyörű szavakban búcsúzott. Most igazán „sötétedik“ a Ság teteje közel­ről is. A hegy tetejéről nagyszerű kép tá­rul a szemlélő elé. Ott húzódik a Marcal- völgye, — itt terül el Kemenesalja! Szemközt sötétlik a Ság testvére, a vén Somló, keletre a Bakony hosszú lánco­lata. Mögöttünk a Balaton peremén levő bazaltcsúcsok; balra Kissomló hegye, a láthatár peremén pedig a zalai hegyek, ezeken túl a Balaton. Kissomló község felett emelkedik a hasbnnevű hegy, amely tulajdonkép nem is hegy, hanem a vulkán-működés egy gyenge kísérlete. Hogy Kissomló-hegy s vele együtt Ság és Nagysomló is, haj­dan csakugyan tűzhányók voltak, bizo­nyítják a nagymennyiségű szanaszét he­verő „láva kövek“. Kissomló hegye a helység utcájának mintegy folytatása. A sziklás részen levő „Királykőről“ szintén gyönyörködtető a kilátás. A néphit azt tartja, hogy Mátyás király itt ült le pi­henni vadászata után s azért a neve Ki­rálykő. Kissomlóról Somlóvásárhely felé tartva, előttünk terpeszkedik most már közvetlen közelről a vén Somló. Hatal­mas tömege szintén előhegyek nélkül, hirtelen szökken fel a síkságból. Olda­lain terem az „olvasztott aranynak“ ne­vezett páratlan nedű, a híres „Somlai“. Aki e vidéket ismeri, azelőtt nem tűnik fel, hogy Nagysomlót, bár veszprémi te­rületen áll, Kemenesaljához tartozónak említem. Egységes egészül terül el ugyanis a Marcal folyó vágta megyeha­tár mindkét oldalán, hol egészen sík, hol egészen hullámos föld, melyből hir­telen emelkedik ki a nagy vulkánikus hegytömeg. A hegy fensíkjáról mérföl­dekre terjedő kilátás nyílik. Nagysomló északi oldalán a Bakács-nemzetség büsz­ke várának romjai meredeznek. Kisfaludy Károly örök szép regéit kell olvasnunk, hogy az ezen romokhoz fűződő emlékek felelevenedjenek lelkűnkben. Az opila- dékok I minden köve a hajdankor dicső múltját hirdeti. Állandó lakosai, a vin­celléreken kívül, nincsenek Somlónak, bár imitt-amott olyan szilárd anyagból épült kastélyszerű épületeket is találunk, amelyek állandó lakhelyül is szolgálhat­nának. Benedek Vince. Egészségvédelem. Irta: Ittzés Zsigmond. (Folytatás.) A pincelakások, ha kellően szigetelve vannak a nedvesség ellen, kevésbbé ártal-_ j masak ugyan az egészségre, de mégis kerülendők, mert többnyire rosszul szellőztethetők, dohosak s az utca és udvar porát, szemetjét az ala­csonyan fekvő ablakokon át a szél besepri a helyiségekbe. A lakás céljára igénybe vett pincehelyisé­gek padlószintje az utcaburkolat, illetőleg az udvar talajának szintje alatt ne legyen l/t méternél mé­lyebben s az ablakok felső széle a pince mennyezetéhez minél kö­zelebb essék. Ha a pincelakás a vázolt követelményeknek nem fe­lel meg, különféle meghűléses, reumatikus és fertőző megbetege­déseknek válhatik kútforrásává. Ahoz, hogy újonnan épült ház lakásaiba a lakók beköltözhesse­nek, a hatóság ú. n. lakhatási en­gedélyének megszerzése szükséges. Ennek az időpontnak a kije­lölése nem könnyű feladat. Akár ősszel, akár tavasszal kezdődjék is az építkezés, a külső vakolással be kell várni azt az időpontot, amikor már a nyári száraz meleg kellően kiszárította a falakat, — tehát augusztus végét, szeptember közepét. Szakszerű vizsgálat­tal kellene meghatározni minden egyes esetben, hogy a vakolat nem tartalmaz-e 2°/o-nál több nedvességet s csak ebben az esetben lenne szabad kiadni a lakha­tási engedélyt. A lakás teljesen száraz­nak csak akkor tekinthető, ha az össz- vakolatpróba 1%-nál nem mutat többet. A tégla, de a vakolat is majdnem mindig tartalmaz vízszívó sókat, salétromot. Ezek a sók a falakon helyenként nedves folto­kat idéznek elő. A foltosodásokat csak akkor lehetne kiküszöbölni, ha a tégla gyártásához és az építéshez is tiszta­vizet használnának. Sajnos, a mi kút- jaink vize a legtöbb községben fertőzött, salétromos, amiért is a falak salétromo- sodásának kiküszöbölése nálunk alig le­hetséges. A városi vízvezetékek vize e tekintetben alig kifogásolható. Nedves lakások falán át a természe­tes szellőződés akadályozott, mert a ned­vesség a falak likacsait kitölti. A ned­ves fal nagy melegveszteséggel is jár, mert — ahogyan a tudományos kifejezés mondja — a nedves falak sok „hőt köt­nek meg“. Más szóval: a szoba melegét a nedves falak a bennük foglalt víz el- párologtatására használják fel, miközben maguk a falak lehűlnek. Fűtetlen, vagy rosszul fűtött helyiségben a falhoz kö­zel lévő ember testének melegét a ned­ves fal elvonja. Sokszor úgy érezzük, mintha a fal felé fordult testrészünk lég­áramlásnak volna kitéve. 3%-os víztar­Elhanyagolt lakásnál a halál leselkedik a háznépre.

Next

/
Thumbnails
Contents