Harangszó, 1942

1942-05-03 / 18. szám

T942. tn'ájas 3.

HXRXNCSZ'Ö

irr '

adja. íme nehány példa! Közép- iskolás diákjaink között figyelemreméltó megmozdulásokat idézett elő a Diákkaptár gondolata. Napilapok részletes beszámolókat hoznak arról, hogy szabad idejüket, megtakarított zsebpénzüket milyen nagy leleményességgel tudják hasznosítani és a magyar jövendőbe beépíteni. — Érettségiző diákjainkhoz nemrég hangzott el a honvédelmi miniszter köszöneté azért, hogy hazafias lelkesedéssel országszerte jelentkeztek tanulmányaik befejezése utáni katonai szolgálattételre. „Az ifjúságnak ez a szép megnyilatkozása — mondotta a miniszter — ékes bizonysága annak a ténynek, hogy a nemzet ifjúsága töretlenül őrizte meg lelkében történelmi elődjeinek legszebb erényeit.“ — S itt van le- venteifjúságunknak dicséretes magatartása. Egy kimutatás ezt mondja róla: Az elmúlt év őszén a leventék 10.450 kg tökmagot és 5000 kéve gyékényt gyűjtöttek. 34 községben leventék tanították a kukoricacsuhé feldolgozását. Emellett gyógynövény, gomba, erdei gyümölcs és pótanyag gyűjtésével, valamint selyemhernyó tenyésztéssel is foglalkoznak. 39.731 kát. hold területen kendert, 189 holdon ricinust és 80 holdon szójababot termelnek. — Magyar ifjúság! Előnet pedig azt mondja, hogy aki megbánja bűneit és bevallja, annak meg lesznek bocsátva. Isten nagy kegyelméről szól ez az üzenet, mely utolsó órájában is irgalmába fogadja a gonosztevőt.

András felemeli fejét s mintha valahonnan messziről napfény világítana arcára. Nagyot sóhajt s mosolyféle játsza- doz szája körül.

— Egyedüli reményem — mondja megtörtén — a Krisztus. A megvetett és szidalmazott Krisztus. Örökké ócsároltam és mindig féltem tőle, hogy egyszerre csak elém áll. Tagadtam, de ott volt mindig előttem és rámnézett. Viaskodtam ellene, de egészen a hatalmában tartott. Gyűlöltem és ö szeretett, ö küldött tisztelendő úrhoz. Krisztus. Már rég családom után mentem volna, haönincs. De nem akartam terhelt lelkemmel Isten elé állni. Van-e még bocsánat számomra, tisztelendő úr? Nagy az én bűnöm, talán nincs is rá irgalom.

— A töredelem, a megbánás fogja 'megmondani, András, és az elhatározások — mondja meleg szeretettel a lelkész. — De most azután nyisson utat leikéből a méregnek, látom, kikívánkozik magából a bűn.

— De nagyon — vágja rá András bizonyos felszabadult örömérzéssel. Kap a szent alkalmon, leereszti fejét s kezdi remegő, bizonytalan hangon:

re ezen a nemzetünkért dolgozó és küzdő irányvonalon! Ez a fajtánk boldog jövőjének útja! L.I.

A szarvasi Tessedik ünnepély.

A szarvasi evangélikus egyház nagyszabású, gazdag és változatos műsorú ünnepségek keretében áldozott nagynevű papja — Tessedik Sámuel — emlékének születése 200-ik évfordulóján.

Az ünnepségeket az egyház a szarvasi öregdiákok szövetségével karöltve rendezte, amelyeken résztvettek dr. Pesthy Pál m. kir. titkos tanácsos, ny. igazságügyminiszter, egyházközségi felügyelő, dr. Lányi Márton ny. főispán, egyház- megyei felügyelő, Kemény Lajos esperes, m. kir. kormányfőtanácsos, Starke Sámuel püspök, petrőci lelkész, herceg Hohenlohe Károly Egon, az orsz. Luther Szövetség társelnöke, dr. Scholtz Oszkár bányakerületi világi főjegyző, Kovács Andor esperes, kormányfőtanácsos, dr. Adamkovics Ágost egyhm. másodfelügyelő és még számos kiváló személyiség és érdeklődő, valamint az ünneplő egyházközség hívei.

Vasárnap ünnepi istentisztelet volt mindkét templomban. Az ótemplomban Jeszenszky János tótkomlósi lelkész úrvacsorát osztott, majd Starke Sámuel püspök tartott ünnepi prédikációt tót nyelven. Az újtemplomban Kiss György kiskőrösi lelkész hirdette az igét. A hatalmas templom minden zugát megtöltő magyar istentiszteleten Kemény Lajos esperes prédikált, a férfi dalkar énekelt. Az ezt követő közgyűlésen dr. Pesthy Pál egyházközségi felügyelő elnökölt. Üdvözölte a vendégeket s a gyűlést megVIII.

— Tisztelendő úr tudja, hogy itt hagytam a falut és kimentem Németországba. Már ez is bűn volt. Erre az utamra is a bűn vitt. De inkább Ágnes bűne volt. ö akarta annyira a nagy gazdagságot, hogy Bodóéknak megmutathassa nagy gőgjét, öreg hibája volt ez Ágnesnek. Bolondja volt a földnek s a nagyzolásban nem ismert határt. így kellett elmennem, hogy vagyont szerezzek. Dehát Németországban sem osztogatják úton-útfélen a vagyonokat ingyen. Dolgozni meg nem igen akaródzott sohasem, mint tisztelendő úr tudja s a német levegő sem igen keltegette bennem a szorgalmat, így hát nem sokra mentem odakint sem. Nem hiányzott belőlem a könnyelműség sem, ami aztán egészen az út mellé vitt. Keresetem kevés volt ahoz, hogy léhaságom mellett valamit félre tehettem volna. Pénz nélkül meg nem akartam hazajönni s kezdtek gonosz gondolataim támadni. Szerencsétlenségemre összetalálkoztam egy hamburgi kis korcsmában valami züllött tengerésszel. Mogernek hívták. Ezzel feszegettük éjjeleken át, hogy lehetne gyorsan meggazdagodni. Ezer módját találtuk ennek. Sejtheti tisztelendő úr, micsoda módok voltak azok.

(Folytatjuk.)

nyitotta. Dr. Lányi Márton emlékbeszédet mondott Tessedik érdemeiről. Lelkes Pál ig.-tanító Bartos Pál lelkész ünnepi deklarációját olvasta fel, majd — Borgulya István m.-felügyelő előterjesztésére — a közgyűlés kimondta a IV. lelkész! állás megszervezését. Az üdvözlések során felszólaltak: herceg Hohenlohe Károly Egon, dr. Scholtz Oszkár, dr. Adamkovics Ágoston, Jeszenszky János komlósi lelkész, majd a közönség kivonult a torony elé, ahol Szelényi János lelkész felavatta Tessedik emléktábláját.

Közebéd után következett Tessedik emléktáblájának megkoszorúzása a tanítóképző intézet épülete előtt. Itt Gárdonyi József mezőgazdasági szaktanár mondott beszédet, Tekulics Károly gimn. tanuló dr. vitéz Zerinváry Szilárd költeményét szavalta el, a képző énekkara Fasang Árpád vezetésével énekszámokat adott elő. Este 6 órakor templomi ünnepély következett, amelyen Weltler Jenő kelenföldi karnagy orgonáit, Kristofcsák Ernő énekművész énekelt s a helyi dalárdák énekeltek. Az esti toronyzenét, fáklyás felvonulást a közönség kevés ideig élvezhette, mert az eső véget vetett aznapra — minden ünnepségnek.

Április 20-án az ifjúsági istentisztelet ten Botyánszki János, a tót könyörgésen Pribelszky Mihály lelkészek prédikáltak. 11 órakor következett Tessedik Sámuel szoboralapzatának zárókőletétele, melyen Zerinváry Szilárd orsz. képviselő és Kemény Gyula, a SzöSz társelnöke mondtak beszédet. A gimnázium és a tanítónőképző énekkara énekszámokat adott elő, Konti György gimn. tanuló Bartos • Pál alkalmi költeményét szavalta el, majd Siki Béla, a SzöSz al- elnöke felolvasta a szobor talapzatába teendő okmányt, mely után következtek a kalapácsütések a különféle testületek, hivatalok és intézetek részéről.

Délután 4 órakor az ünneplő közön- , ség kivonult Tessedik sírjához, ahol Kellő Gusztáv ig.-lelkész mondott alkalmi beszédet és megkoszorúzta a sirt. A képző éneke és Rácz Pál gazd. tanint. tanulójának szavalata egészítették ki a bensőséges kegyelei ünnepélyt.

Az ünnepségek záró-istentisztelettel fejeződtek be, ezen Benkóczy Dániel es-, peres tartott beszédet.

A szép ünnepélynek méltó keretet adott a nagyközönség megértő lelkesedése, a különféle belmissziói egyesületek női tagjainak áldozatkészsége és közreműködése, mellyel maradéktalanul biztosították az ünnepélyek sikerét. A rendezés fáradságos munkáját Kellő Gusztáv ig.-lelkész végezte lelkésztársaival és a segédlelkészekkel együtt.

Énekeljetek.

Isten megvidámította szívünket és lelkünket egyszülött Fiával, kit értünk adott bűntől, haláltól, ördögtől való váltságul. Aki ezt komolyan hiszi, az nem tehet mást, mint ujjong, vidám lélekkel róla beszél s énekel, hogy mások is hadd hallják s hozzájussanak.

Luther.