Harangszó, 1942
1942-04-12 / 15. szám
____lie___ ___________________ E cúnynépfőisKola feladata. A Népfőiskola az a hely, ahol egyházunk az Istentől rábízott különös feladatát: a magyarság szolgálatát az evangéliummal, ha kiskörben is, de annál reálisabban, alaposabban és kézzelfoghatóbban tudja végezni. Négy helyen történik ma már ez egyházunkban: két fiú és két leánynép- f őiskolában. Leány népfőiskolák közül egyik most zárult Budapesten, másik nemrég nyílt meg 29 hallgatóval a gyenesdiási Kapernaumban. A Leánynépfőiskola felkészíti a leányokat, elsősorban magyar evangélikus falusi leányokat, szaktudással és lelkülettel a jövendő feleségnek, édesanyának, háziasszonynak a szolgálatára. Visszavezeti őket a földnek, a falunak, saját élethivatásuknak megbecsülésére és vállalására. Elmélyíti és tudatossá teszi magyarságukat. Felnyitja előttük a magyar látóhatárt s szolgálatra indítja őket a magyar népi közösségben. Mindezt pedig az evangélium életformáló hatalmával végzi. Mert az élő, személyes Krisztushit, a mindennapi keresztyén élet, szolgálat a gyülekezetben, az egyház életének különböző megnyilvánulásaiban való lelki és valóságos bekapcsolás a népfőiskolái munkának elsődleges, legfontosabb célja. Így ! Isién nélkül. Elbeszélés. írta: Dr. Schlitt Gyula. (Folytatás.) — Kimegyek hát — mondta hősies elszántsággal, mintha vakmerő áldozatot hozna a családnak visszaszerzendő becsületéért. Aztán levágja kalapját, hogy csak úgy porzik. Ezzel megpecsételte kijelentését. A kalaplevágás másrészt jelentette erős elhatározását, s az eljövendő bosz- szúnak az előszélét. Elég volt a szavakból, jön a tett. A közeli napok a szükséges okmányoknak beszerzésével teltek el. Török András vállalkozása nagy feltűnést keltett a faluban! Nem tudták megérteni, mit keres Török András Németországban, hol mindenkinek dolgoznia kell!? Még az uraknak is. Találgatták a dolog nyitját, de nem jöttek rá. S megállapodtak abban, hogy Andrásnak megjött a jobbik esze, s komolyan fogja ezentúl az életet. Útiköltségnek eladták a tehenet. Majd küldi András a márkákat. III. így került András Németországba. Amíg tartott a pénze, utazott és élt. Tanulmányozta az új világ szervezetét, H X R Ä N GS Z ó _______________________1942, április 12. l esz a Leány népfőiskola az életnek iskolája, egy házépítés és nemzet nevelés, — Krisztus dicsőségére. Miért bántod ? Ne káromkodj! Egy plakáton tűnt a szemembe ez a kérdés és figyelmeztetés. A plakát a keresztrefeszített Krisztust ábrázolja. A plakátot a káromkodás bűnének letörésére készíttette egy mozgalom. Ezt a mozgalmat mindnyájunknak támogatni kell. A káromkodás bűne ellen mindnyájunknak harcolni kell. Azonban bármilyen helyes is ráutalni arra, hogy a káromkodással Istent bántjuk és szükséges is, hogy az embereket erre figyelmeztessük, nem elég itt megáll- nunk. Tovább kell mennünk. Nemcsak az ajkakon kell a szót elnémítani, hanem az embereket olyan lelkületre kell nevelni, amelyből meg sem születhet a káromkodás Isten ellen lázadó érzése. Ilyen lelkülete pedig a vallásos embernek van. Hívőkké kell az embereket tenni, akik Isten nevét imádattal, áhítattal tudják csak kiejteni. Családoknak, egyházaknak, társadalomnak ilyen hívő embereket kell nevelni. Ezt a muhkát azonban nem elég csak emberi erővel végezni. Ehhez a Szentlélek munkája kell. Csak Isten Lelke tudja a szív újjáteremtő munkáját elvégezni. Otthonban, iskolában kicsinyek, nagyok között Isten igéjének kell naponként több helyet biztosítani. Evangélikusok, legyetek ebben mások előtt példák! f D. Kovács Sándor. | A nagyhét csendjében fájdalmas gyász híre szállt szét magyar Sionunk gyülekezeteibe: az Egyház Ura magához szólította D. Kovács Sándor dunáninneni püspökünket. Istenben boldogult püspökünk 1869 május 20-án született a fejérmegyei Nagy- veleg községben, egyszerű és szegény magyar földmives-családból. Középiskolai tanulmányait a győri kisgimnázium- ban, illetve az ősi soproni líceumi főgimnáziumban végezi el. Isten hivő szavának és szíve vágyának engedve papnak készül. Sopronban kezdi meg teológiai tanulmányait és már itt feltűnik az egyháztörténet iránti hajlandósága. Főiskolai tanulmányai során Sopronból Pozsonyba, innen pedig a németországi halle-wittenbergi egyetemre megy, hogy ismereteit bővítse és mélyítse. 1894 szeptember 30-án pappá szenteli Karsay Sándor dunántúli püspök. 1896 szeptemberében Pozsonyba a theológiához nyer meghívást; itt először magántanár, 1904-től fogva rendkívüli tanár, 1907-től fogvi pedig az egyháztörténet akadémiai nyilvános rendes tanára, — I9l7-ben az akadémia igazgatója lesz. — I9l9-ig tai t ennek munkáját, kihatásait az életre. Különösen amíg volt a tarisznyában. Hamburgban érte utol a csapás, hogy kiürült a tarisznya. így kezdődött aztán a kirándulás kényelmetlenebb része. A munka. Akarva-nemakarva nekifanyalodott és beállt napszámosnak a kőmívesekhez. Hordta a téglát, de nem ízlett. Keresett, de meg kellett érte dolgozni. Az új világnak ez a sajátsága, hogy megkövetelte a munkát, nem találkozott a helyeslésével. Kizsákmányolásfélét szirnatolt a rendszerben. A márkák a munkások velejét emésztik. Nem az ő elve van itt megvalósulás alatt. Kevés munka, nagy darab kenyér. Csak ez lehet a társadalmi fejlődés útja. S különben is talált volna még kifogásolnivalót a rendszerben, de nem igen lehetett szólni. Ez volt a legkeserűbb. Hibákat látni a kormányzásban és hallgatni. Ez jobban fáj, mint a téglahordás. Ez lénye gyökerében érintette. Parancsra szájkosarat hordani nem magyarnak való. El is határozta hamarosan, nem gyötri tovább testét-lelkét és hazamegy. Nagyon vágyódott a hazai levegő után. IV. így került András ismét haza. Két hónapig volt távol, s a megérkezése úgy hatott, mint a bomba. A családnál is és a faluban is. Ágnes dühöng, a falu kai cag. Megjött Török András. Világot pró | bált. Kiette tarisznyáját, hogy megtölt- i hesse márkákkal s holnap kezdi széjjelosztani a szegények között, hogy enyhítsen a bajokon. Ezt hirdette, ezt várta másoktól, a gazdagoktól, s most itt az alkalom. Akad a faluban, hol elkelne ' egy nagyobb darab kenyér. Megjött teli j tarisznyával András, s nincs már ínség, nincs már nyomor. így gúnyolódnak. I Ágnes a haját tépi dühében. Szerte foszlott minden álma. Pedig de szépek voltak ezek az álmok. Elképzelte magában, de olyan szépen, vesznek egy-két év alatt vagy húsz hold földet, s hogy fog ő akkor vigyorogva elnézni Bodóné feje fölött. De szép is lett volna, s most mindennek vége. Ez a mihaszna hazajött. — Aztán mi ütött beléd, hogy oly hamar haza hozott az ördög? Szégyeld magad! Ezzel fogadta Ágnes a férjét. Jóska az asztal mögött ült, s alig tudta visszafojtani a nevetést. Ágnes lihegett s a szeme dühében lángot vetett. Bosszantotta különösen Andrásnak szemtelen nyugalma, mellyel végighallgatta jogos kitöréseit. De még meg se mordult. András szájára helyezte ujját és csöndet intett. Volt ebben a mozdulatban valami parancsoló. Egyszerre a kíváncsiság vonásai rajzolódtak az arcokra. Ágnesére
