Harangszó, 1941
1941-03-30 / 13. szám
3á. évfolyam. 1Ö41. március 30. Iá. szánt AUpftottai KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenkénl a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzám 938-ban a felvidéki LutherA Harangiad ■sarketstó-kiadóklvátaU GYŐR II., PatS(t-«ér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér» egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba V\ évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 •--------------------------------------------------------------------------------------:--------------------------------------------------------------------• Keresztfán én üdvösségem, min E világ mit Oasznál nékem, Te, ÓQ édes Jézusom. I Csak Te vagy én vigaszom! m-------------------------------------------------------------------------I---------------------------------------------------------------------------------m „ Szolgáljatok az élő Istennek.“ ......Krisztusnak vére ... megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.“ Zs idókhoz írt levél 9 : 14. A böjti igék által mindig jobban kibontakozik előttünk az üdvös- ségrejutás útjának az igazi sorrendje és az igazi értelme. Mindenki, aki elfelejti azt, amiről a múltkor szóltunk, hogy mi ígéret gyermekei vagyunk, akiket Isten a Jézus Krisztus által hívott el, beletéved a zsidóskodás örök bűnébe, még akkor is, ha keresztyén. A zsidókhoz írt levél rámutat az igazi zsidóskodásra. Az üdvösséget úgy képzeli el, hogy csak az üdvözülhet, aki bizonyos törvény előírta szabályokat megtart, vallásos jócselekedeteket mutat be Isten oltárán áldozatul. Azt képzeli, hogy Istent lehozhatja a mennyből, vagy hogy az ember felmehet a maga jóságával a mennybe és így üdvö- zül majd. Ez a gondolkodás, ha komolyan belemélyed az ember, oda juttatja, hogy rettenetes félelem és gyötrelem szállja meg a lelkiismeretét, mert soha nem látja elégségesnek azt, amit tett. A másik veszedelem aztán az, hogy csupa holt, értéktelen külső cselekedetekkel akarja megnyugtatni lelkiismeretét és ezek által egészen kizárja magát az üdvösségből. Hány és hány keresztyén van, aki ebben a bűnben és veszedelemben szenved! Az igazi keresztyénségben, az üdvösségrejutás igazi sorrendjében az első, hogy Jézus Krisztus vált- ságul adta az ő szent és drága vérét érettünk. Ezzel lemossa lelkűnkről a mi holt cselekedeteinket, vallásos beképzeltségünket, a magunk és az ördög aggatta érdemrendjeinket, eloltja a tetszelegni akaró áldozataink tüzét, hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Ezzel azonban mégcsak még- üresített és megtisztított bennünket a holt cselekedetektől. De itt meg nem állhatunk. Ha ilyen nagy dolog történt velünk, hogy többé nem vergődik a lelkiismeretünk hiábavalóságok miatt, most aztán nincs más hátra, mint hogy adjuk át magunkat az élő Isten szolgálatába. Az üdvösség nem megüre- sedést és céltalan semmi életet jelent, hanem Istennek átadott életet. Ez pedig már most megkezdődhetik bennünk. Az Istennek szolgáló életnek tehát csak az a feltétele, hogy higy- jünk Jézus Krisztus megváltó kegyelmében és szeressük Istent teljes szívünkből, egész elménkből és minden erőnkből és embertársainkat, mint magunkat. Ittzés Mihály. Van szabadulás! Nincs talán még egy, ilyen sokat mondó kifejezése emberi nyelvünknek, mint ez: van szabadulás! Mi mindent jelenthet ez! A legegyszerűbb megkötöttségtől való mentesülést a legnagyobbig. A hangulat és érzés rabságából való kimeneküléstől a legnagyobb és legtartósabb rabságból való boldog kijutást. De nagyobbat nem jelenthet és többet nem mondhat, mint amit böjt alkalmával mondani akar. Böjt a legnagyobb és egyúttal a legszörnyűbb igazmondó. Százféle változatban mutatja meg, hogy javíthatatlanul, a meg- jobbulás reménysége nélkül bűnösök vagyunk. Beleborzad az ember a saját bűnei megmérhetetlen mélységei megtapasztalásába! De minden sötétség fölött, mint a kelő napnak új kezdetét jelentő sugara a világ felett, úgy ragyog fel bűneink éjszakája felett a kegyelemnek napja, ez az új életet hozó sugár: van szabadulás! Van, de még sincs mindenkinek! A vakok számár^ nincs fény, a süketek számára nincs hang. Vannak lelki süketek, lelki vakok, akiknek ennek a szónak az ígérete semmi. Kik ezek? Lehet, hogy éppen te vagy! Honnan tudhatom? Nézd csak! Élsz! Vannak terveid és álmaid. Két lábbal állsz ezen a földön. Mindent a lehető legjobban akarsz cselekedni. Egyszer sikerül, máskor nem. Azt mondod magadról, nem vagy sem jobb, sem rosz- szabb a másiknál. Becsülettel szolgálod magadat, közben elfelejtődve, elsatnyulva, éhhalálra kínozva meghal benned a lélek. Hiába ria- dózzák a füledbe, van szabadulás! V
