Harangszó, 1941
1941-03-23 / 12. szám
1941. március 23 HXRÄNGSZÜ 95 Megjavultak a szociális viszonyaik is. A huszadik század elején csak 110.629 önálló földmíves volt Finnországban s 206.988 családnak egy talpalattnyi földje sem volt. Ma kb. 300.000 önálló földmívese van s a legkisebbnek is van legalább 1400 négyzetöl földje. 1017—1937 közötti 20 év alatt 10.758- ról 24.471-re nőtt a kórházi ágyak, 450- ről 828-re az állami és községi orvosok pzáma! Évenként átlag 1 milliárd 250 millió márkát, az összes nemzeti jövedelem 5—6 százalékát fordítja az ország szociális célokra. — Népfőiskolák munkájára kb. 300.000 márkát adtak. Ugyanennyit községi könyvtárak gyarapítására! Beszelnek ezek a számok! Beszélnek arról, mit tehet egy nép, ha életét az evangélium irányítja! Beszélnek arról is, hogy a mai élet nyomorúságaiból minden nép előtt, a mi népünk előtt is merre vezet a kibontakozás, a jövendő útja! Az a kérdés meghalljuk-e a számok beszédét és elindulunk-e a jövendő általuk mutatott útján? Apró föriénefel€. Mit nfszel as. UrnaK ? Luther Márton meglátogatott egy halálos betegen fekvő diákot. Amint látta, hogy az ifjú a véghez közeledik, így szólt hozzá: „Kedves fiam! Te nemsokára meghalsz, mit viszel magaddal a te drága Üdvözítődnek?“ — „Csupa jó dolgot“ — felelt a fiú. — „Csupa jó dolgot?“ Luther megütközött. „Ugyan mi jót vihetnél, mikor mi mindnyájan tetőtől talpig gonoszok és bűnösök vagyunk?" — Az ifjú így felelt: „Én Megváltómnak olyan szivet viszek, mely az ő vérében tisztult meg!" — Nagy örömben tört ki Luther s így szólt: „Ügy fiacskám, menj boldogan, az Ür Jézusnál szívesen látott vendég leszel!“ bftír mcQSsalcadi. Egy tudós tanár egyszer igy nyilatkozott: „Ha volna Isten, már régen meg kellett volna szakadnia szívének az emberi nyomorúság láttára." Egy hallgatója így felelt találóan: „Már meg is szakadt régen a Golgotán!" Haran o «zrf-/er/e«zf őln k száma ismét szaporodott. Dunántúlon Boros Márton mórichidai hittestvérünk kezdett munkába. Megindult lapunk előfizetőinek toborzása az Alföld nagy evangélikus központjában, Orosházán is. Minden hittestvért kérünk, gyűjtsön előfizetőket a Harangszónak, hogy lapunk evangélikus népünk minél szélesebb köreiben végezhesse egyházépltő szolgálatát! OLVASSUK A BIBLIÁT A böjt. Krisztus szolgál nékünk. Március 23. — Ján. 12:37—43. Ezek az igék az evangélista visszapillantása Jézus földi, tanító munkájára. Igen szomorú visszapillantás. Nem hittek Jézusnak, nem hittek a tanításának és sok csodájának. Ez volt a zsidók bűne s egyúttal a büntetése is. Isten ugyanis hitetlenséggel és vaksággal verte meg őket. Még szomorúbbá teszi a visszapillantást, hogy akikben a zsidók vezetői közül meggyűlt is a hit gyenge lángja, azok nem merték megvallani. Számukra fontosabb volt, hogy e világ legyen velük megelégedve, mint az Isten. Március 24. — Ján. 12 :44—50. A hitetlen ember legnagyobb tévedése és tragédiája az, hogy az alázatosan közeledő Jézusban nem akarja és nem tudja Istent látni. Jézus engedelmesen odaadta magát arra a Szolgálatra, hogy rajta keresztül ismerhesse meg a bűnös ember igazán az Istent, ö világosságul jött s nem neki van szüksége reánk, hanem nekünk őreá. Aki az ő szolgálatán keresztül nem érzi meg az Isten gondviselését, beszédén keresztül az Isten beszédét, az elvesztette Istent. Az a beszéd, ami most megtartásunkra való, egykor kárhoztatásunkra lesz és szörnyű ítéletté válik a számunkra. Március 25. — Ján. 13 :1—5. Mikor a zsidók nem hittek néki és a csodáknak, Jézus a tanítványoknak meg akarta mulatni, mennyire szereti őket — a szolgálatával. Elfelejthetetlen élmény által akarta a szívükbe vésni azt, amiért Ö jött, ezért végezte el a lábmosás szolgai munkáját. Nehéz volt ez, mert tudta; hogy ezzel búcsúzik az övéitől. Tudta, hogy ő a menny dicsőségébe megy, ahol angyalok szolgálnak néki, és nagyon nehéz volt, mert tudta, áruló is van a tanítványok között. De ö mégis szolgált, mert mindvégig szerette őket. így szeret, így szolgál Jézus. Március 26. — Ján. 13:6—7. Jézus sorba megy és megmossa a tanítványok lábát. Simon Péter az első, aki a nagy csodálkozásnak kifejezést is mer adni. Péter bizonyára fordítva szerette volna, ö szerette volna megmosni Ura lábait. A keresztyénséget, a böjtöt mi is inkább így képzeljük: szolgálni az Úrnak. Pedig a keresztyénség ennek épen a fordítottja: ő szolgál nékünk. Ez azonban ellenkezik az elménk törvényével. Ilyenkor el kell csendesednünk Isten színe előtt s várni arra az időre, míg az Űr megmagyarázza, miért cselekedett valami érthetetlent az életünkben. Mennyivel boldogabb volna így az élet! Március 27. — Ján. 13:8—11. Pété' nem akart elcsendesedni, hevesebben tiltakozott az Ür szolgálata ellen. Volt a tiltakozásában a Mester iránti tisztelet és megbecsülés, de volt büszkeség is, mert nem tudta elviselni, hogy ne ő szolgáljon s ne ő tűnjék fel a jó és szolgálatkész tanítványnak. Képesnek és alkalmasnak tartotta magát a szolgálatra. Jézus azonban felvilágosítja: a vele való közösség nem a mi szolgálatunktól függ, hanem attól, ö szolgálhatott-e nékünk. A büszke Péter rádöbben, hogy neki szüksége van az Ür megtisztító, bűntörlő szolgálatára. Ne akarjunk lázas tevékenységbe menekülni az Ür nekünk való szolgálata elől! Március 28. — Ján. 13:12—15. Jézus megmagyarázta tanítványainak, miért tette velük ezt a szokatlan dolgot: Hogy példát adjon aekik. Az ö országának törvénye a szolgálat törvénye. Ha ö tudott nekünk, bűnösöknek mindhalálig szolgálni, mi is kötelesek vagyunk egymásnak szolgálni. Ha ő nem tartotta a tanítványait méltatlanoknak, érdemetle- neknek és bűnösöknek ahhoz, hogy szolgáljon nékik, nekünk sincs jogunk senkitől megtagadni vagy megvonni a szolgálatunkat. Akinek szolgálnia kell, tanuljon szolgálni Jézustól, s aki megalázónak tartja a szolgálatot, gondoljon arra, hogy érte mennyire megalázta magát az Ür. Március 29. — Ján. 13 : 16—20. Jézus megmondta nékünk, hogy életünk boldogsága attól függ, tudjuk-e, hogy reánk ugyanaz a sors vár, ami a Mesterünkre s akkor minden munka és szolgálat teher helyett kitüntetéssé lesz a számunkra. Jézus tudja, hogy szolgálatáért árulás lesz a hála, de azért figyelmeztet erre minket is, hogy tudjuk, hogy nincs az az emberi gonoszság, ami őt a szolgálat útján, a kereszt útján megállíthatná. Ezt kell nekünk is tudnunk! Joób Olivér. KARCOLATOK Képek. Egyszerű parasztházban jártam. Az egyetlen szobában nem volt egyetlen kép csak. És mégis! Nyolc konfirmációi kép függött a falon bekeretezve egymás mellett. A legszebb faldísz, amit valaha láttam. A nyolc gyermek azóta már családapa, családanya s viszi tovább ugyanazt a szellemet. Isten után az ilyen családok a mi reménységünk! ÍZ EGYHtZI ESZTENDŐ Böjt 4. vasárnapja Ján. 6 : 47—57. Jézus az életnek kenyere. A te életedé is. Ahogyan nem élhetsz kenyér nélkül, úgy nem élhetsz önélküle. Hogyan lesz ö a tied és hogyan válik életté számodra? Ügy, hogy érted az életét, testét és vérét adja a kereszten! Élj hát vele! Benne van a te földi és örök életed elrejtve. Testének és vérének vétele a Vele való legbensőbb közösséget jelenti. Hittel élj vele! Minél gyakrabban élj vele! Az Ürvacsorában mindig vár téged és Magát kínálja neked. Mikor szoktál úrvacsorázni? Hogyan szoktál úrvacsoriznl?
