Harangszó, 1941

1941-03-16 / 11. szám

86 HARANGSZÓ 1941. március 16. Orosházi Evangélikus Népfőiskoláról. Félreesik a község zajától. Nem főút mentén, forgalmas utcaszegleten van, ha­nem csendes temető mögött egy három­holdas telken levő villában rendezkedett be. Mégis sajátságos mozgalmat, életet hozott magával a falu ezen része: a „Szöllők“ lakosainak egyhangú életébe. A kezdet is érdekes volt azon a tele- I pen. Csizmás paras2tlegények szállták meg novemberben. Aki érkezésükkor meglátta feltarisznyázva, katonaládával, mind rekrutáknak hitte őket. — Bevo­nulnak? — kérdezték tőlük. — Be, de nem a kaszárnyába. — Hát hova? — Népfőiskolára? Hát az mi? — Majd meg fogják látni, még mi is csak fogjuk meg­ismerni. És látják ám a környékbeliek, hogy különös élet kezdődik az üresnek is­mert villában. A reggeli torna jelenti az első életjeleket naponként. A nö­vendékek játékát, reggeli tornáját el­elnézik a járókelők. A belülről ki­szűrődő ének, nótázás és zenélés hangjai meg-megállítanak többeket az utcán. Délelőtt-délután rendszeresen csend üli meg a telepet: ilyenkor ta­nulnak odabenn. Vidékről s közelből azért járnak rendszeresen lelkészek, tanárok s más tanult emberek, hogy tanítsák azt a 14 parasztifjút, aki el­jött ide — egyesek többszáz kilomé­teres távolságból — tudásvágytól, látni-érteni kívánástól vagy még bel­sőbb lelki éhségtől hajtva. Itt aztán tényleg tanulhatnak. Min­denfélét, amire az életben csak szük­ségük lesz. Azért van mindenféle elő­adó: ügyvéd, jegyző, orvos, állatorvos, mezőgazdász, közgazdász, bankigazgató, sőt parasztgazda is a lelkészeken, taná­rokon és tanítókon kívül, hogy az is­meret minden területéről szakember nyújthassa a maga élettapasztalatán át­szűrve azt az ismeretanyagot, amire az egyszerű embernek is szüksége van. Kis- birtokon is megvalósítható gazdasági eredmények, ízelítő a magyarság értékei­ből, jártas vezető kalauzolása mellett ki­rándulások a közigazgatás, pénzgazdálko­dás, jogi intézkedések és társadalmi kér­dések útvesztőibe. Azután újra meg újra visszatérés az élet vizének forrásához s a biblia tükrében 'megismerni magunkat, Megváltónkat. Ezek teszik ezt az öt hó­napot változatossá, hasznossá, röviddé és felejthetetlenné. Mikor egy orosházi tehetős gazdának elbeszéltem népfőiskolánk tervét még a megindulás előtt, kétségeskedve csóvál- gatta a fejét: — Nem fog az sikerülni, öcsém! — Miért ne sikerülne —■ kérdeztem. — A legnagyobb intézményeknek is csak terve volt előbb és amikor megvalósítot­ták, mindig kicsiben kezdődött. — De ezt nem lehet megcsinálni, mert nem találtok olyan tanárokat, akik 14 földmíves gyerekkel bajlódjanak. — Nem is kell keresnünk, mert már eddig több mint 20 jelentkezett, aki részt kért ebből a munkából. — Hát hogy bírja el az a 14 gyerek azt a 20 tanárt. Az orosházi gimnázium­nak 250 diákja van és még az is kevés. Azért nem akarja a miniszter engedé­lyezni. — Csakhogy itt fordítva van a dolog. Itt nem a diákok tartják a tanárok, ha­nem a tanárok a diákokat. — Hogy-hogy? — Senki nem kér óradíjat, fizetést, hanem a tanárok a munkán és fáradsá­gon túl még pénzbeli áldozatot is hoz­nak azért, hogy ezek a falusi legények tanulhassanak. — Én még akkor is azt mondom, ha­mar meglettyenik ott az istráng. Ahhoz a ti iskolátokhoz egészen újfajta taná­rokra van szükség. És vannak is egészen újfajta taná­rok, vezetőemberek. Ezt meggyőződéssel mondhatom most, amikor a tanfolyam végéhez közeledünk. Az istráng soha nem lettyent meg. Fizetésért nem nyúj­totta senki a kezét. Az adományok se fogytak. Nekünk mindennél nagyobb fizetésünk van a jó lelkiismeretnek a békéjében és örömében — mondotta az egyik tanárunk. Az a boldog, aki adhat, segíthet, taníthat, dolgozhat a népfőisko­lán — a népért. — És a fiúk arcára ki­rajzolódó jó lelkiismeretből, a szemekbe tisztuló örömből, személyes életújulást valló bizonyságtételekből látom, hogy boldog az is, aki kaphat, tanulhat. Isten lelkének a fegyelme és szeretete alatt nevelődhetik a népfőiskolán. Csepregi Bcla. Egyházunk és nemzetünk két nagy külföldi barátja hunyt el. Az egyik D. M. Pfannenstill professzor, lundi dóm­prépost, aki 1928-ban a Protestáns Vi­lágszövetség budapesti nagygyűlése al­kalmából járt is körünkben, egyike volt a protestáns világszövetség megalapítói­nak és legkiválóbb vezetőinek. A másik Ds. A. C. H. van Hoogenhuyze, a hol­land protestantizmusnak egyik legérté­kesebb vezető személyisége. Ismételten járt hazánkban és tanulmányozta nem­csak a magyar protestantizmus viszo­nyait, de általában a magyarság hely­zetét is. Szóban, írásban és cselekedet­ben sokszor síkraszállt érdekünkben. Elhunytuk felett D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő meleg rész­vétét nyilvánította. Egészségvédelem. Irta: Dr. Ittzés Zsigmond. 3. A levels. (Légkör, éghajlat.) (Folytatás.) Megemlítjük még a tengeri éghajla­tot, amelynek légköre, szemben a száraz­földi klímával, kevesebb port és több párát tartalmaz. A mi Balatonunk— amint kis nagyzolással nevezni szokták —: a ma­gyar tenger környékét nem lehet ugyan a tengeri éghajlat elnevezéssel illetni, mégis a tó vizének nagy tömege révén kicsiben rendelkezik azokkal a gyógy - tényezőkkel, amelyek miatt a tenger­mellékeken szokás üdülést, gyógyulást keresni. Ezért is szívesen látogatják a csendes balatoni üdülő- és gyógyhelye­ket a légzőszervi könnyebb hurutos bán- talmakban, ideggyengeségben szenve­dő betegek, az angolkóros, vagy arra hajlamos gyermekek, valamint a min­dennapi élet gondjaiban, küzdelmei­ben megfáradtak. De egészségesek számára is pazar szórakozási és üdülési, kirándulási, turisztikai és sport-lehetőségeket nyújt a Balaton és vulkanikus hegyekkel koszorúzott környéke remek panorá­májával. Gyermekek részére pedig az egész Európában egyedül álló somo­gyi part különösen áldásos lég- és napfürdőzésre rendkívül alkalmas eny­he klímája, valamint a víz sekély vol­ta, a homokos, tiszta tófenék bárso­nyossága, a fürdés veszélytelensége, a testedző vízisportok, úszás, csóna­kázás korlátlan lehetőségei miatt. * * * A levegő tisztántartása, mint már mondottuk, elsőrendű egészségügyi kö­vetelmény. Ennek megfelelni különösen nagyvárosokban igen nehéz, legtöbbször lehetetlen a már e cikk elején felsorolt okoknál fogva. Sajnos, a törvényes intézkedések nem fektetnek kellő súlyt a levegő tisztasá­gának a megóvására. Vannak ugyan ren­delkezések, helyi érvényű szabályrende­letek, amelyek az utak és utcák seprésé­ről, tisztántartásáról, portalanításáról, öntözéséről szólnak, azonban e rendelke­zések gyakorlati keresztülvitele legtöbb­ször a nagyközönség közönye, gyakran éppen az intézkedésre és ellenőrzésre hi­vatott hatóság nemtörődömsége és mu­lasztása miatt alig, vagy egyáltalában nem történik meg. Mennyi egészségügyi kár és veszély háramlik ebből a lakos­ságra!... Gondoljunk csak a falusi utca porfelhőjére, amit •—• nem is szólva a szélről — szekerek, kocsik, gépkocsik és a csordák vernek fel, utóbbiak főleg a reggeli kihajtáskor és a legelőről való estéli hazatéréskor! E tekintetben azok a szerencsés községek, amelyeken nem vezet keresztül forgalmas útvonal. Min­denki tapasztalhatta, hogy különösen nyáron, száraz és meleg időjáráskor né­mely forgalmas község heteken át por­felhőbe burkolózik kora reggeltől késő estig az utcáin szünet nélkül végigszá-- guldó gépkocsik által felvert portól. Az ablakokat a szobák szellőztetése végett legfeljebb a kora hajnali órákban lehet Orosházi népfőiskolánk hallgatói.

Next

/
Thumbnails
Contents