Harangszó, 1941
1941-03-09 / 10. szám
78. HARANGSZÓ 1941. március 9. A jó öreg Duna sokáig tűrte türelmesen a gátak bilincseibe kényszerülését. Utóbb azonban fogytán türelme. Meg-megfeszíti irtózatos izmait s szabadság után vágyó teste ki-kitör, mint a Vezúv hegye. Utoljára éppen félszázada. 1891-ben. Keresztültörte a jól megépített gátat s igen megremegtette az apostagiak, de sok messze község lakói szívét is. Ekkor még megemelték és kiszélesítették a gátat. Nyugodtan dolgozhatott, élhetett mindenki. Legalább is így gondolták az apostagiak. Így gondolta még az árvíz előtti napon is két öreg, tapasztalt vízi molnár is. „Ugyan kérem, semmi baj nincs itt. Olyan szépen megcsúszik a jég és zajlásnak indul a Duna. Csak kapjon egy erősebb vizet, két nap alatt híre se lesz a jégnek. Jól ismerjük a Dunát, öreg molnárok vagyunk mi a hátán.“ Ók így gondolták. De á Duna másként gondolta. A félszázados bravúrt akarta megismételni s oly emlékeztetőén, hogy felfigyeljen rá az egész ország. S a jubileum fényesen sikerült... A közeli éjfélkor vészes harangkondulásra riadt a falu népe. Futótűzként terjedt el, hogy néhány centiméterre van a gát színétől a víz... 300 férfi birkózott a gáton Hatvanad vasárnapon a Dunával. A gát egy-egy pontján már áttört a víz, hogy néhány óra múltán a 4—500 méteres gátszakadáson át Niagaraként zúdítsa percenként sokezer köbméter vizét a falura és határára. Ami azután történt, azt aligha lehet leírni... Ugyan mi is volt a legrémesebb? A vasárnap éjfélkor megszólalt és egész éjjel riasztó harangkondulás, mely felváltva az üvöltő vészszirénával, ezt harsogta: „mentsd meg a te életedet, hátra galmas kor nyugtalanságai és forradalmai elpusztították az ipart és kereskedelmet, elrabolták a keresetet és kenyeret. A takács felesége egy reggel odatette a levest az asztalra, melléje két darabka kenyeret és szomorúan mondta: „Most már egy fillér sem akad a házban. Morzsányi kenyér, szemernyi liszt sincsen. Ha nem hagyunk meg semmit, akkor egyszerre ebédeltünk és vacsoráztunk is!“ A három idősebb gyermek szíve elszorult és egyik a másik után így szólt: „Nem vagyok éhes, nem akarok semmit; a kicsi Frigyes és Krisztinka egyenek!“ Egymás felé intettek szemükkel, de azért nem futottak iskolakönyveikhez, hanem állva maradtak az asztalnál. Az apa pedig bizakodó hangon így szólt: „Amennyire szükségünk van, annyit együnk hitben és ne koplaljunk hitetlenségben! Az Ür irgalmasságának nincsen vége. Minden reggelen megújul, nagy az ő hűsége!“ Az idősebb gyermekek elmondták az asztali imát és miután valamennyien jóllaktak, még valamelyes maradt is. A hálaadást se felejtették el az evés után. A takács most kalapja után nyúlt, kezet adott feleségének és gyermekeinek és nyugodtan szólt: „Ma reggelre odarendeltek egy gyároshoz; figyeljetek, jó hírt hozok majd!“ Azzal útnak indult és a gyermekek is elmentek az iskolába. (Folytatjuk.) ne tekints és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz.“ Vagy a boldog családi otthonok szívet- tépő robajjal való összeomlása? Talán a vízzel színültig telt családi fészkek, vagy a teljesen elborított temetőkertek, a menekülők feltörő zokogása, kik puszta életüket mentették — vagy a sírni nem tudó, kővé meredt emberek maguk elé merengése. A „Rózsadomb“ tetején szabad ég alatt kétség és remény között vergődők két éjszakán át várakozása. Romok és fák tetején kétségbeesettek vészkiáltása ... Vagy a kötélen maradt jószág bőgése? A belterületen 93 lakóház, a külterületen 32, —• 100-on felüli melléképület omlott össze. Ezenfelül 158 lakóház és 82 gazdasági épület rongálódott meg. Ugyan mi volt a legszomorúbb? Talán egy temetés. Az apa átkarolva vitte a kis koporsót, benne halott kis gyermekét. Mögötte felesége s a temetési vállalkozó. Ez volt a menet. Súlyos tüdő- gyulladásban feküdt a gyermek, mikor menekülni kellett vele. Temploma előtti szertartás után csónakba ültek a szülők kis halottjukkal s a temetési vállalkozóval és így vitték a temetőkertbe. Mily áldás, hogy a protestáns temető dombos, itt helyezték pihenőre a kis katolikus halottat. Mi volt a legmeghatóbb? Talán egy kép, melyet valaki észrevétlen meglátott. Egy édesanya most helyezkedett, el új menedékhelyén. Kis háza összedőlt, mindene veszendőben, férje kint küzd az árral, menti a menthetőt... S az édesanya két gyermeke mellett — az egyik csak két hetes csecsemő — leborulva mélyen imádkozik. Fehér az arca, de oly igen nyugodt egész lénye... Rá van írva a 91-ik zsoltár... „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. Azt mondom az Ürnak: Én oltalmam, váram, Istenem; ő benne bízom!“ E kép, ez élő történet beszédes, hatalmas prédikáció! Mit váltott ki az árvízveszedelem?... Sok férfi, nő és derék katona szivéből a hősiességet... Sokak szívéből a szere- tetet... Először természetesen az ép házak ajtai nyíltak meg s szíves befogadásra tárultak a remegő menekültek százai előtt. Minden megmaradt ház zsúfolásig telt. Azután a vármegyei közjótékonysági egyesület bőséges élelmiszerszállítmánya érkezett meg. Megindító volt a kedves peregiek szívedobbanása... Ők már egy éve átéltek egy ilyen katasztrófát, most ismét veszedelemben forogtak, de ezúttal megmenekedtek. Nemes bírójuk nem kevesebb, mint 70 mázsa élelmet hozott, mint népe szíves, biztató üzenetét. A jó fülöpszállásiak is 15 mázsa élelmet küldtek. Igen megható egy 100 pengős budapesti küldemény is. Küldője testvére sírkövére gyűjtött s ebből az összegből szakította el az ajándékot. Tudja — úgymond —, hogy testvére, ha élne, megosztaná utolsó falat kenyerét is népével, ez tehát legyen az ő adománya ... Lélekemelő mozdulások ezek. Mi ma a helyzet? ... Az, ami a hangyaboly megbolygatásakor ... Munkában mindenki. A gát elképesztő szakadásán 80 derék szentesi kubikos és 400 nagyszerű utászkatona dolgozik. A férfiak, nők az összedőlt házak roncsait rendezik, a nőegyletek s leánykörök tagjai az élelmezést bonyolítják le. A vármegyei, járási, községi elöljáróság, a zöldkereszt, mind lázas munkában ... Mind üzenete s valósítója az igének: „Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak... mert én vagyok az Ür, a te Istened ...“ És mi a tanulság? ... Az, hogy a földön minden változó — egyedül az Istenben nincs változás, változásnak árnyéka sem. Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te! A folyóvizek, Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak; a nagy vizek zúgásánál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Ür a magasságban.“ A tanulság: .......jobban tiéd Uram, jo bban tiéd!...“ s akkor kedvesebb, boldogabb lesz Apostag, mint valaha ... Bakay Péter. Böjti tanításoK. Jézus a te bűneid miatt szenved és hal meg a kereszten. Szállj magadba és tarts bűnbánatot! Szakíts bűneiddel és térj Istenhez! Fogadd el a Jézus által szerzett bűnbocsánatot! Keresd lelked számára a békességet! Ragadd meg élő hittel a neked felkínált kegyelmet! Rendezd Istennel és az emberekkel rendezetlen ügyeidet! Keresd minél gyakrabban a templomot! Élj mielőbb az úrvacsorával! Imádkozd naponként: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba! Az igazi erődvonal. 1940. III. 12. — Ez a dátum az egy évvel ezelőtt megkötött finn-szovjetorosz béke időpontja. S ezen az évfordulón lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk arról, az egész világ őszinte bámulatát kivívó, második Kalevalába illő küzdelemről, melyet északi testvérnépünk 104 napon át folytatott, éppen az ellen a nép ellen, mely a mi szabadságharcunk idején, az egyébként is túlerő ellen harcoló hős magyar kézből kiütötte a fegyvert. S a finnek állták a küzdelmet. Még a XX. század száguldó életiramához, a mindennapi meglepetésékhez hozzászokott modern ember is — aki pedig ugyancsak igyekszik megtartani Horatius tanácsát: „Nil admirari“ (semmin ne csodálkozz!) — csodálattal adózott Dávid és Góliát harcának. De azután hamarosan megmagyarázta a finn csodát. A káprázatosán kiépített Mannerheim vonal
