Harangszó, 1941

1941-03-09 / 10. szám

1941. március 9.

HARANGSZÓ

77

leg nyári hónapokban gyomor- és bélfertőzéseknek vannak kitéve.

Az északi és déli sarki égöv alatt csak két évszak váltakozik: tél és nyár. Éghajlatuk egyenletesebb, mint a mérsékelt égövé. A középhőmérsék 0 C° alatt van. Az egészségügyi viszonyok kedvezőek. A levegő tiszta, pormentes. Tiidő- baj, tüdőgyulladás ritkán fordul elő. Ritkák a járványos betegségek is, — de ha mégis felütik fejüket, rossz indula- túak és sok áldozatot követelnek.

A forró égöv hőmérséke is egyenletes; az évi átlag 20—30 C°. Tél, tavasz, nyár, ősz ott nem váltakoznak, örök a nyár; csak száraz és nedves időszak váltja fel egymást. Európai embernek káros az ottartózkodás, mert a száraz időszakban az óriási hőséget, a nedves időszakban pedig a tikkasztó, fülledt, párás levegőt huzamosabb időn át nem képes elviselni: könnyen napszúrást, hőgutát kaphat. De veszélyes számára az ottartózkodás azért is, mert a forró égövi (trópusi) betegségek, ú. n. álomkór, sárgaláz, trópusi váltóláz (a malária igen súlyos formája), valamint különféle mérges rovarok, kígyók, skorpiók és vadállatok a kultúra által még teljesen meg nem hódított területeken lépten-nyomon fenyegetik egészségét, testi épségét és életét.

Ha az orvos levegöváltoztatást javasol betegének, a legritkább esetben kerülnek szóba távoli éghajlatok, még kevésbbé égövek. Hiszen a mérsékelt égöv alatt mindazok az éghajlatok feltalálhatók, amelyek mint gyógytényezők számba jöhetnek.

Magyarország rendkívül gazdag üdülő- és gyógyhelyekben, gyógyvizekben és gyógyfürdőkben, — úgy hogy az üdüA mi Istenünk segít.

Fordította: Zarándi Attila.

1848 őszének egyik estéjén egy szegény, de istenfélő és szorgalmas takács lépett be lakása ajtaján, a Rajnavidék egyik ipari városában. A lakás alagsorban terült el, kissé mélyebben feküdt az utca szintjénél. Szűk és szegényes, de tiszta volt. Felesége és öt gyermeke nyilvánvalóan vágyakozással várták, mert amikor megérkezett, örvendező mozgolódás támadt. A két legkisebb lábába kapaszkodott, a három nagyobb élénken kiabált: „Apa, apa!“ Az anya fölemelkedett a krumplihámozás mellől és barátságosan üdvözölte. Ö azonban hallgatva tette le az asztalra a gyárban keresett hetibért és félig elnyomott- sóhajtás tört elő melléből. Amikor leült, egyik kezével végigsimította arcát, a másikkal a két kicsit igyekezett lefejteni magáról. Felesége megrettenve nézett az asztalon lévő pénzről férje sápadt arcába.

De ember, mi van. veled? — kiáltotta —, hiszen olyan szomorúnak és nyomorultnak látszol! Nem akarom hinni — tán csak nem?

— Légy nyugodt — mondta a férfi szilárd, de fájdalmas hangon —, a régi Isten él még! Persze Münster úr engem is elbocsátott, mint munkásainak egy harmadát.

— Irgalmas Isten! — kiáltott föl az asszony — elbocsátott?! Ez nem lehetlésre, gyógyfürdőkre szorulóknak nem kell külföldre menniök, itthon mindenféle klimatikus gyógytényezőt megtalálhatnak. Magaslati éghajlatnak számító vidékünk is van bőven. Ott vannak a Mátra, Kárpátalja és Erdély magaslati klimatikus gyógyhelyei 1000—2000 m.- nyire a tenger színe felett. E helyekre küldjük levegőváltozásra a vérszegény, gyengetüdejű betegeket. Ebben a magasságban a légnyomás kisebb, a levegő tisztább, a napsütés és a visszaverődő sugárzás erősebb, mint a sík és dombos vidéken. A légzésre, vérképződésre, étvágyra mindezek a tényezők kedvező hatással vannak. Hozzájárul mindéhez áldásos hatásával a hegyvidékeket borító erdőség. Az erdő véd a széltől, véd a levegő túlságos felmelegedésétől azáltal, hogy az erdő talaja visszatartván a csapadékot, az erdős vidéket a páraképződés útján meleg időjáráskor is hűvösen tartja. Másrészt az erdős vidék levegőjének páratartalma miatt kisebb a hőkisugárzás a talaj felületéről és így a környék még hűvösebb és szeles időben sem hűl le túlságosan.

Darányi Gyula, a közegészségtan kitűnő professzora mondja: kisebb

mértékben az erdők is úgy hatnak, mint a nagy vizek: kiegyenlítőén a hőmérsékletre.“

A középmagasságú hegyi klíma 400— 1000 m-ig terjed; erre is ugyanazok a megállapítások érvényesek kisebb mértékben, mint a magaslati klímára.

Szívbajban, érelmeszesedésben szenvedőkre, általában pedig öregekre a nagyobb magasságban fekvő helyeken tartózkodás káros hatású.

(Folytatjuk.)

séges! Hiszen csak két hét előtt dicsért meg és állított a többiek elé mintaképül! Tehát ez a jutalma 13 éves szolgálatodnak! Ez .,.

— Ne vétkezz! — szakította félbe a férje. — Én sem értem; sötét út ez. Amikor az elbocsátottakat fölolvasták, azt gondoltam magamban: a te nevedet bizonyára nein olvassák föl. A gyáros eddig majdnem mindenkinél többre becsült — de hirtelen az én nevemet is hallottam.. Mit gondolsz, mit éreztem? Amint összeszedtem magamat, teljes szerénységgel odaálltam a gyáros elé, hogy milyen régóta szolgálok nála, mennyire elégedett volt velem és munkámmal. Aztán megkérdeztem, mi az oka annak, hogy elküld és másokat megtart, akik feleannyi idő óta szolgálnak és ami eszembejutott. Münster úr azonban egy pillantással végigmért és hidegen mondta: „Ennyiben mapadunk, nálam többé nem kap munkát. Ijt van a pénze és nem látjuk viszont egymást.“

Az anya hangos zokogásban tört ki, a nagyobb gyermekek odasereglettek apjukhoz és hiába igyekeztek könnyeiket visszatartani. A kicsik velük sírtak, bár nem tudták miért. Az apa alig tudta nyugalmát megtartani, bár jól tudta és bizalommal hitte, hogy minden hajszáluk számon van.

— Ne jajgassatok már — mondta végül vigasztalóan —, mintha már nem volna Isten az égben. Éppen tegnap olvastuk: Atyátok jól tudja, mire van

Az apostagi árvíz.

Az apostagi határ nem is olyan régen vádvizek világa volt. Végeláthatatlan sás, káka és nádiigetek regényes hazája a rigóknak, sirályoknak s a vízi mádarak ezreinek. E madárvilágnak nem kellett attól félnie, hogy kiszárad a nádas. Gondoskodott erről a jó öreg Duna, mely évente egyszer-kétszer kedvére kinyujtó- zott, feltáplálta a tikkadó mocsarakat, jól megiszapolta a szántókat is s aztán megjuhászodva visszatért medrébe. A falu népe sem riadt meg egy kis áradástól, gátak, országutak, vasúti töltések nem bőszítették fel a hatalmas folyót. Ha kedve kerekedett, szépen szétterült a végeláthatatlan alföldi rónaságon, megtermékenyítette a földet, — s amily észrevétlenül jött többnyire, úgy visszacsendesedett sok- évezrede megvetett ágyába. Sokszor még jót is hozott az áradás, gazdagon rengő kalászt a szántón s dús füvet a mezőségen.

Egyszer azután megrendszabályozták a kénye - kedvére terpeszkedő folyót. Kemény gátak közé kényszerítették ... Minek a sás, minek a káka és nád. Értékesebb növényeket is teremtett a jó Teremtő. S Apostag csakhamar szép, nagy kertté nemesedett. A szárcsák és egyéb vízimadarak helyét barázdabillegetők és éneklő pacsirták váltották fel. A „szegénylegények“ világa is letűnt. A nádasok helyén gazdag gabonatáblák lengenek és ápolt szőlők és gyümölcsösök díszlenek. Az apostagi bor díjakat nyert, azt pedig ki ne tudná, hogy az apostagi meggy az utóbbi két évben rendezett országos versenyen egymásután elnyerte az első díjat s az első helyezéseket is.

szükségtek, mielőtt kérnétek tőle. (Máté 6 :8, 25. v.) Azonmód különösen fontosnak tűnt előttem; óh most már tudom, miért! — Majd feleségéhez fordulva így szólt: — Tudod-e, mi a legszükségesebb? Imádkozzunk komolyabban, hogy Isten szeretete egyre bőségesebben áradjon szíveinkbe. Isten gyermekei akarunk lenni és maradni a Jézusban való hit által. Akkor Ö rá vethetjük gondjainkat, ő gondoskodik rólunk. Mindennek, ennek a nyomorúságnak is javunkra kell szolgálnia!

Az idősebb gyermekekhez így szólt: A civakodások és rosszalkodások most remélhetőleg elmúlnak tőletek! Az Üdvözítő, az Ő igéje és az imádság gyakran közömbös volt előttetek. Most aztán fenyítése alá von benneteket és én remélem, hogy egészen Neki adjátok maga- tdkat!

Másnap vasárnap volt. A takács övéivel együtt részt szokott venni az istentiszteleteken. Üj vigasz és fölüdülés költ- tözött a szegényes hajlékba. Az apa ugyanis az Ürra bízta utait teljes megadással és abban a reményben élt, hogy Ö majd jól cselekszik velük.

Hétfőn korán reggel elment, több kereskedőnél és gyárosnál kérdezősködött munka után, késő este azonban szomorúan tért haza, mert nem talált munkát.

Az egész hét elmúlt, a legcsekélyebb kilátás se mutatkozott. Mindenütt hiába kérdezősködött munka után. Ama moz-