Harangszó, 1941
1941-03-02 / 9. szám
32. évfolyam. 1041. március 2. 9. szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan melléklat tanév alatt kéthatankénl a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enhozzám 9 38-ban a felvidéki Luther A Harangszó •xarkasztó-kiadóhlyataU GYŐR II., Petőfi-tér 3. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Keresztfán én üdvösségem. Te, óf) édes Jézusom. E világ mit (fasznál nékem. Csak Te vagy én vigaszom I Elkerülhetetlen szükségesség ! Néki Jeruzsálembe kell menni és sokat szenvedni! Máté 16,21. Isten Fia azt mondja, hogy szenvedése és kereszthalála elkerülhetetlen szükségesség volt. Ki és mi tette Krisztus számára elkerülhetetlenné a halált? Szívet marcangoló valóság, hogy Krisztusnak az én bűnöm miatt kellett meghalnia! Isten szerető Atya, de szigorú Bíró is. Igazságossága folytán egyetlen bűnös sem menekülhet haragja elől. De mert szeret és sajnál, meg akar menteni. A menekvésnek különös módját jelölte meg: Értem adta Krisztust, hogy helyettem elszenvedje a büntetést. Miután Krisztus a keresztfán bűn adósságomért megfizetett, nem esik csorba Isten igazságosságán, ha nekem, Krisztusban hívő és megtérő bűnösnek irgalomból megbocsát. Semmi reá nem bírhatta volna az Atyát, hogy legkedvesebbjét, egyetlen Fiát feláldozza. Csak a veszendő bűnösök iránti atyai szeretet volt erre képes (János 3, 16.). Krisztust sem vehette volna reá semmiféle erő, hogy életét, testét és vérét odaáldozza értünk. Ami rávette, az újból csak az irántunk érzett kibeszélhetetlen szeretet. (János 15, 13.) Elkerülhetetlen volt Krisztus szenvedése azért is, mert az írásoknak be kellett teljesedniük. Ézsaiás 53. rész az ártatlan Bárány megöletését, a 22. Zsoltár a keresztre- feszítés történetét jósolja meg. Ezenkívül az ószövetségi jövendölések egész sora szól Urunk ártatlan szenvedéséről és haláláról. Ezeknek betöltését mind magára vállalta. (Zsid. 10, 7; Lukács 24, 46.) Igaz az, amit ez a cím kifejez? Lehet Istenről, mint „haragosáról is beszélni? Hiszen sokkal jobban megszoktuk neve mellett ezeket a jelzőket: jóságos, szerető, kegyelmes. Sokan odáig elmennek, hogy egyszerűen tagadják létezését, ha ezt az arcot fordítja reájuk. Ne feledjük: ezeknek soha sem volt igazi Istenük. A keresztyén ember tud nemcsak Isten szeretetéről, hanem haragjáról is. Gondoljunk egy gyakran megismétlődő nyári képre. Az égboltozatot ólomszürke felhők takarják el, a fák koronájába belekap a vihar karja és körülöttük, fölöttük megsuhan Isten villámostora. Ugye, hogyan megváltozik egyszerre minden. A virágok ijedten csukják össze szirmaikat, a madarak dobogó szívvel húzódnak meg fészkükön, csapzott ruhájú munkások ajkán pedig nem egyszer tört elő fülem hallatára a sóhaj: „haragszik az Isten“. Igen! Az Istennek haragja sem olyan, mint az embereké. A Szentírás „emésztő tűz“-nek, „sziklazúzó pöröly“-nek tk mind f REFGRMAtUS FŐÜWflH \ Nyilvánvaló tehát, hogy az én jóvátehetetlen bűneim, az Írások kényszerítő ereje, legfőként pedig a forró szeretet tették Üdvözítőnk számára elkerülhetetlen szükségességgé a kereszthalált. Harmati Béla. a két hasonlat erőtelen. Ahol ez megnyilvánul, ott Atlantiszok süly- lyednek el, országok roppannak össze, népek töröltetnek ki az élők sorából. Az első emberpár elbukása után ez ad új alakot ennek a világnak. Idén üljük meg hétszázadik évfordulóját annak a tatárjárásnak, amellyel egy év alatt elpusz- títtatott mindent, amit három évszázadon át építettek királyaink és népünk. Hányán emlékeznek még közülünk arra is, hogyan törött össze a világháború után ennek a haragos kéznek érintésére a Kárpátok védőkoszorúja, mint a földhöz vágott cserépedény. De most, most haragszik-e ránk az Isten? Szólhatnék arról, hogyan pusztulnak el felbecsülhetetlen értékek nap-nap után szárazföldön és tengeren, hogyan röpködnek repülőgépről, ágyúkból küldött bombák robbanása nyomán lakóházak, templomok darabjai, véres emberi végtagok a levegőben, hogyan keseregnek az Alföldön földönfutóvá tett magyarok ezrei, nézik tehetetlenül szennyes hullámsírba temetkező házukat, iszappal A haragos Isten.
